A Big Brother-féle valóság show-k eleinte valóban az újdonság erejével hatottak, de a TV-nézők ésszel gondolkodó része gyorsan rájött, mekkora romboló hatása van ezeknek a típusú műsoroknak. Aztán megérkeztek a beszélgető show-k, ahol közéleti személyiségek, színészek pszichiáterként családi, baráti konfliktusokat próbáltak megoldani több-kevesebb sikerrel. Amikor ez már túl nyugis lett volna, befutottak a túlélőshow-k. Dzsungelben és sivatagban izgulhattunk kedvenceinkért, mindeközben a tálentummal vagy vastag arcbőrrel megáldott honfitársaink ének- és tánctudásukat kísérelték meg eladni a roppant kemény és következetes zsűrinek. Hamarosan színészeink, énekeseink - amerikai mintára - jégre, táncparkettre, konyhába merészkedtek, hogy hihetetlen sokoldalúságukat bebizonyítsák ország-világ előtt.

Ezzel azonban nincs vége, mert az ötletek tárháza kifogyhatatlan. A hónap elején útjára indult a legújabb reality show, igaz még csak online formában, a Bump, vagyis az Abortusz Show. Igen, jól olvastad. Az ötlet még az edzett amerikaiak többségénél is kiverte a biztosítékot, ám ez nem jelenti azt, hogy ne akadt volna azonnali rajongótábora, főleg a liberálisok, a női egyenjogúság vad hírdetői között, illetve azok köréből, akik úgy érzik, ez a téma is lehet szavazás tárgya.

"A Te véleményed is számít. Vetesse-e el a gyermeket, vagy ne? Mérlegelj! Szavazz! A többség dönt." Mert ez a lényege a műsornak, a közönség szavazata alapján dől el, egy-egy terhesség sorsa. Jelenleg a show amatőr színészekkel dolgozik, megtörtént események alapján, de ki tudja, mit hoz a jövő. Heti két alkalommal jelentkeznek új esetekkel. Minden adásban három olyan nő történetét dolgozzák fel, aki valamilyen okból nem kívánt terhességgel keresi fel nőgyógyászát.

Elég hihetetlen, de az alkotók azt vallják, az inspirációt és a kezdő ötletet maga Obama elnök adta, a Notre Dame Egyetemen tartott beszédében, ahol azt taglalta, hogy itt az ideje a nemkívánt terhesség dilemmájával küzdő nőkkel folytatott sikeres kommunikációnak. Valószínű nem erre a típusú eszmecserére gondolt, ám Dominic Iocco producerben ez az ötlet fogant meg.

Christopher Riley executive producer nagyon kíváncsi, hogy az, amit négy évtized retorikus-politikus hozzáállása nem tudott megoldani, vajon ez a show képes lesz-e, mely kifejezetten a valóság show-kon felnövekedett generációnak szól. A cél, az abortusz 'humanizálása', őszinte, nyílt beszélgetés a lehetőségekről, majd a nézők döntése után a kommentek, hozzászólások meghallgatása, megválaszolása.

Habár a szerkesztők a valósághűséget tűzték zászlajukra, a program egyltalán nem tükrözi a valóságot. Nemcsak, hogy a szereplők nem várandósak a való életben, de valamennyien 30 alatti, nem különösebben szimpatikus, fehér nők. A nőgyógyász ugyan afro-amerikai, ám olyan erősen megértő, hogy az szinte már túlzás.

Annak ellenére, hogy a show-nak elég szép rajongó tábora lett pár hét alatt, a kritikusok nincsenek elragadtatva. Kathryn Jean Lopez, a National Reviews-tól ezt írja: "A legijesztőbb ebben a projektben az, hogy néhány elkeseredett, magányos, várandós nő, az Interneten keresve megoldást problémájára, erre a show-ra bukkan és nem kap mást tőle, mint még több zavart gondolatot és fájdalmat."

Bryan Kemper, a Gyerkmek- és Ifjúságvédelmi Minisztériumtól még kimerítőbb választ adott. "A magamfajták természetesen mielőtt belepillantanának a műsorba, gyűlölni szeretnék. Én is így terveztem, de miután megtekintettem az első adást, be kell valljam, meglepődtem. Egy kifejezetten semleges állásponttal találtam magam szemben, ami valóban alkalmas lehetne az abortuszról szóló vitára. S habár különféle eseteket hoznak például, - egy fiatalasszonyt, aki megcsalja Irakban állomásozó férjét, egy erőszakos kapcsolatban élő lányt - mégis úgy érzem, a show az abortuszt reklámozza. Manipulál, olyan húrokon penget, mely dallamokra a mai nők nagyon nyitottak. A szabad döntésre, az önzésre, a meggondolatlanságra, a 'vegyük könnyen, elévégre ez csak egy abortusz' gondolatára. A beszélgetésekben egyetlen egyszer sem hangzik el, hogy a magzat is élőlény, akinek jogai vannak. Miközben tudatában vagyok, hogy beszélni kell az abortuszról, nem hiszem, hogy a szituációkat kellene kielemezni, melyekben ezt a megoldást választják, hiszen ezekkel sajnos minden nő tisztában van, azzal, mikor nem akar gyermeket. Úgy érzem, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni magára a terhességmegszakítás fogalmára, a magzat szemszögéből is, mert el kell ismernünk, ő az igazi áldozata a felnőttek meggondolatlanságának."

"Nagyon aggódom, hogy a program 'felvizezi' az abotusz igazi problémáját. Remélem, azért lesznek olyan bátor emberek, akik az élet, a születendő gyermekek pártján lesznek és azon, hogy a fiatal nőket jobban felvilágosítsák, van más lehetőség is az abortuszon kívül. Bár még mindig meglepő, hogy a fiatal lányok, asszonyok nincsnek tisztában a védekezés lehetőségeivel, s továbbra sem gondolkodnak előrébb az adott pillanatnál. Ebben kéne segítségükre sietnünk."-fejezi be az interjút Bryan Kemper.

Kathryn Jean Lopez gondolataihoz visszatérve, "még ha nem is igazi terhességek felett dönt a közönség, és színészeket látunk a képernyőn, azért egy ilyen intim és életreszóló döntést interaktív szórakoztatássá alakítani roppant zavarbaejtő és hátborzongató."

S akkor hogy is lesz, ha esetleg TV-be kerül a show egy nap? Mert kellenek az interaktív jelzések.

Magzat vs abortusz ? Ti mit gondoltok? Vajon valamelyik magyar csatorna lecsap az ötletre?

Lapzárta után: A producerek a negatív kritikákra reagálva, a nem különösebben 'bababarát' show folytatásaként esetleg az Adoptáló Show-t is elképzelhetőnek tartják.

Forrás: tinkmara.freeblog.hu