Pöszeség 2. |
|
szólj hozzá!
küldés e-mailben
Mit tehet a szülő pösze gyermeke segítésének érdekében?
A gyermek beszédfejlődése során mindvégig elengedhetetlen a szülők támogatása. Fontos, hogy ösztönözzük gyermekünket hangadásra, majd később a beszédre is.
Amikor egy gyermek elkezd beszélni, természetes, hogy eleinte a hangokat torzan, pontatlanul ejti, ezt nevezzük élettani pöszeségnek. Ennek oka az izmok fejletlenségében, az artikulációs mozgások ügyetlenségében keresendő. Ebben az időszakban fontos, hogy a szülő semmiképp ne utánozza a pösze beszédet, ne tartsa ezt aranyosnak és követendőnek. Ellenkezőleg, segítse gyermekét a helyes ejtésben. Lényeges momentum, hogy ezt a segítséget ne erőszakoljuk rá a gyermekre. Nem kell, hogy minden percben azt érezze, "ő ezt nem jól tudja". Legcélravezetőbb, ha a gyermeknek pozitív példát szolgáltatunk, szépen beszélünk, hibás ejtését helyesen ismételjük, de nem dorgáljuk le érte.
A gyermeket a türelem és a figyelem serkenti. Az a gyermek beszél majd szívesen, aki érzi, figyelnek arra amit mond.
A szép kiejtés elengedhetetlen feltételei többek között, a megfelelő izomműködés, a szájtérben való tájékozódás képessége és hallási figyelem, emlékezet megléte. Ezeket a szülő otthoni gyakorlásokkal is fejlesztheti.
Ha a gyermek logopédushoz jár, fontos, hogy a pedagógussal szorosan együttműködve, az utasításoknak megfelelően foglalkozzunk otthon is a beszéddel!
Fontos, hogy mindenbe csempésszünk játékosságot, legyen ez egy kellemes időtöltés, ne monoton feladatok sora.
Végezetül, álljon itt ízelítőül néhány otthon is elvégezhető egyszerűbb gyakorlat:
-
az izomzat erősítése játékos csücsörítéssel, puszidobással, állathangok utánzásával, arckifejezésekkel való játékkal
-
nyelverősítést célző gyakorlatok (szánk körbenyalásával, nyelvünk játékos mozgatásával)
-
szívó, fúvó gyakorlatok (papírdarabok, vattapamacs, szívószál, fúvóka, gyertya használatával)
-
hallást fejlesztő gyakorlatok (hangok utánzása, felismerése, suttogás, különböző hangok sorrendjének meghatározása stb...)
A cikk előző része: Pöszeség 1.
Hozzászólások (14 - 5)
|
|||||
|
Szerintem ez azért lehet, mert egy logopédus minden nap találkozik a beszédhibák nagyon sok fajtájával. (Én a kis pácienseknél könnyebb helyzetben vagyok, mert tudom melyik hangot tévesztik, tehát ha nagyon nehéz a megértés, akkor végszükség esetében ki tudom következtetni.. )Persze ez gyakorlatban azért nem így működik...de valóban az ember füle jobban hozzászokik, ha gyakran hall helytelen ejtést. Mint pl. a szülők, akik sokszor olyan mondatokat is megértenek, amire más csak pislog.
|
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
De egy laikusnak mért van pár találkozás, beszélgetés után is problémája azzal, hogy megértse a gyereket? : ))) | ||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Persze, amíg nem ismerem meg a hibáit, és nem szokok hozzá a beszédéhez, vannak nehézségeim...de szerencsére 1-2 alkalom után már rendeződik a dolog.
|
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Hát, ha a szakértő sem érti néha a gyerekek beszédét akkor megnyugodtam.
|
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Köszönöm szépen a válaszod! A b.nőm kisfia ugyan ez. Ha már 3-4szer visszakérdezünk, mit szeretne, kiborul, sírni kezd, pedig van, hogy a szülei se értik, nem csak mi, akik ritkábban találkozunk vele. 5 éves a kisfiú, de sajnos még mindig alig lehet érteni, mit mond, mit szeretne. Egy ideje már hordják szakemberhez, fejlődik is, de még mindig több az, amit nemértek a beszédjéből, mint amit értek. |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Szuszo: Én a munkám során rengeteg olyan pösze gyerkőccel találkozok, akik annyira kivannak már akadva a 4-5 rákérdezésre, hogy a szülők elmondása szerint hisztiznek miatta és inkább nem is beszélnek többet. A legtöbb kis pösze páciensem idegenek előtt nem is szívesen beszél, illetve csak nagyon keveset...ez is ebből fakadhat. Ezekből kiindulva érdemesebb inkább tényleg kikövetkeztetni, mielőtt megutálja a gyerkőc a beszédet. Amúgy én is vagyok sokszor olyan helyzetben, hogy elsőre nem értem a beszédet, de mire másodszor jönnek már megy...valahogy az ember egy idő után hozzászokik és megérti...és akkor tudsz fordítani is...
|
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Jó olvasni ezeket a hozzászólásokat, sokat tanul belőle az ember. Kisokos, így már én is jártam, a keresztlányomnál. Igaz, én ez7t abszolút nem úgy élem át, hogy ciki. Igaz, már mikor nagyobbacska volt, és akkor se értettem minden szavát, 2-3 rákérdezésre se, inkább nem forszíroztam tovább.  Próbáltam kikövetkeztetni. : )Tényleg, ilyenkor mi a helyes megoldás? Ha addig kérdezzük a gyereket, míg meg nem értjük, mit akar, vagy inkább hagyjuk? |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Igazából, a gügyörészés az egy generalizált szokás az embernél...nem tehetünk róla...de a kisgyerek kiváltja, hogy gügyögjenek hozzá...:)persze, aki túlzásokba esik az már nagyon idegesítő tud lenni...mint pl. a Nicsak ki beszél-ben a nagymama..."majd mi elbübőzünk együüüüttt" Az, ha a pöszeséget utánozzuk, az egy más kérdés...:)az meg sokszor csak úgy jön az ember szájára... |
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Én olyan zavarban vagyok néha, mikor nem értem, hogy mit mond egy gyerek, pláne mikor ismerős/barát gyereke.:S A szülei értik, de mások nem, tisztára mint haa navik nyelvén beszélnének néha. Na jó ez túlzás.
|
||||
|
|
|||||
|
|||||
|
Ezentúl jó lesz erre odafigyelni, mert én hajlamos vagyok utánozni őket. Pont azért, mert tetszik. Mondjuk, ha felnőtt gügyörészik a gyerekne, azt én se állhatom. |
||||
|
|
|||||
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
.jpg){kind=small}
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!