|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Több mint másfél éve vagyok együtt a párommal, aki elvált (nem miattam váltak külön, nem ismertük egymást akkor). Előző kapcsolatából van egy 3,5 éves kisfia. Váláskor a bíróság kimondta, hogy a gyermeket 3 éves koráig az anya lakhelyén lehet látogatni, utána pedig megegyezés kérdése. Nem lehetett megegyezni az anyával, így a gyámhatósághoz fordultunk, aki határozatott hozott, hogy minden második hétvégét velünk tölthet a gyerek. Sajnos az édesanya nem igazán foglalkozik vele (fontosabb neki az, hogy párt találjon magának), ami meg is látszik rajta, kortársaihoz képest le van maradva. A gyereket a nagymama neveli. Párom az utóbbi időben azt vette észre, hogy az el hozatalkor a gyermek húzza az időt (játszik, eszik, mesét néz), illetve hangot is ad annak, hogy nem szeretne hozzánk jönni, mert én itt vagyok. . Mihelyt bejön a lakásba, nyomát se látni ezeknek, jön, megy, ugrál, szaladgál. Mászik az ölembe, megkér, hogy rajzoljuk, játszunk együtt, sőt még puszikat is kapok, amit másnak nem igazán ad. Kezdetektől fogva igyekszem a gyerek kedvében járni, sütikkel, játékokkal, bármivel. Játszva tanulással igyekszem felzárkóztatni a társaihoz. Mindezek után nagyon rosszul esett, hogy a gyerek így áll hozzám, ilyeneket mond. Régebben többször említette, hogy mondania kell valamit, de nem meri mert csúnya.
Új észrevétel, hogy mostanában csak fekete színű ceruzával akar rajzolni.
Gondoltunk már arra is, hogy a nagymama próbálja a gyereket irányítani, illetve üzengetni vele. Párom rákérdezett, felháborítást keltett benne, hogy ez eszünkbe jutott.
Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: E.
Sajnos válás esetén nem ritka, hogy a 2 szülő és a párjukat fogó egyéb rokonok a másik fél ellen hangolják a gyereket, gyerekeket. Természetesen ezzel a gyereknek okozzák a legnagyobb kárt, aki szíve mélyén nem tud dönteni egyik szülője mellett sem a másik ellenében, hiszen neki mindkettőjükre szüksége van, akármilyen viszonyban vannak ők egymással. Amennyiben megbeszéléssel nem tényleg lehet rendezni kérdést, a legjobb, amit tehet, hogy továbbra is a gyerekre figyel, és őt igyekszik szeretni attól függetlenül, hogy mi történik vele a másik családban. Szemmel láthatóan ő ezt szívesen fogadja, könnyen lehet, hogy csak megfelelési vágyból húzódozik az elmenetel ellen az édesanyja családjában.
Az ellenségeskedésre adott bármilyen viszontválasz csak fokozza, elmélyíti azt, és tovább nehezíti a gyermek helyzetét. Tudom, hogy nehéz látszólag tétlenül tűrni az esetleg ellenséges vádakat, mégis ez a legbölcsebb, amit tehetnek. Ebben segít, ha örülnek az eddigi eredményeknek, azaz hogy a gyerek elfogadta Önt, és komoly akadályt nem támaszt az édesanya családja a találkozásaikkal szemben.
Üdvözlettel,