|
Domján MónikaPszichológus, Önismereti trénerElérhetőségeim: Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2. Telefon: 06-20/245-53-43 E-mail: domjanmoni@gmail.com Honlap: http://www.inspiralstudio.hu http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni www.tavaszpont.com |
Kérdezz-felelek
Nagyon szépen köszönöm gyors válaszát, és hasznos tanácsait. Megpróbáltam beszélni a férjemmel, és elmondtam neki, hogy nem érezem így jól magam a házban, és nem tudok úgy gondolni magamra, mint anyára és feleségre, míg gyermekként bánnak velem, de ő azt felelte, hogy én befolyásolom a környezetem. Mondtam, hogy elkellene költöznünk, ami meg is fog valósulni augusztusban, mivel a férjemnek sok gyakorlata lesz a kórházban. Így ez így rendben is van, annak ellenére, hogy anyósom erősen kampányol ellene ( a szmogra hivatkozva ). Viszont ha el kell döntenünk valamit, ő még mindig az édesanyja szavára hallgat, az enyémet mintegy meg sem hallva. ( pl. anyósom szerint kell még egy kókuszrost pólya, szerintem nem = megvesszük a pólyát ). A segítség gondolata meg sem fordul a fejében, mivel szerinte csak én tehetek az érzéseimről. Tűrjek míg elköltözünk, vagy bonyológyjak vitákba? Attól félek, hogy a férjem az anyósom pártját fogja fogni, mint azt mindig is teszi. Így viszont tényleg csak vegetálok.
Mégegyszer mindent köszönök:
Zsanee
Köszönöm a visszajelzést, és örülök, hogy tett lépéseket saját helyzete javítása érdekében! Természetesen sok, egymás után megtett lépésre van szükség ahhoz, hogy egy ilyen komoly probléma megoldódjon. Ha férje jelenleg nem partner a helyzet kezelésében, ne adja fel az ezzel kapcsolatos próbálkozásait, azt, hogy jelzi, hogyan érzi magát a kialakult helyzetben. Ezzel együtt a legfontosabb, hogy saját magért tegyen, és ha úgy érzi, sértik személyes életterét, álljon ki érdekeiért, akár a konfliktus felvállalásával is. Egy idő után a többiek kénytelenek lesznek szembesülni saját szerepükkel, még ha nehezen vallják is be maguknak. Ha nem áll ki önmagáért, a ők joggal gondolhatják, hogy minden rendben van, így ténylegesen egyedül lesz kénytelen viselni a felelősséget a problémákért.
Jó hír, hogy augusztusban elköltöznek, de addig még sok idő van hátra, és jelentős események fognak megtörténni ugyanebben a környezetben - elsősorban a baba születésére gondolok. Nagyon fontos lenne, hogy Ön kezdettől fogva jelen tudjon lenni az édesanya szerepében, és anyósa ne tudja átvenni ezt Öntől - természetesen a segítsége nagyon hasznos lehet. Ehhez viszont meg kell alapoznia a tekintélyét férje és anyósa előtt is, hogy egy szükségszerűen kiszolgáltatott helyzetben ne tudjanak ezzel visszaélni.
Sok erőt kívánok, és szívesen fogadom a további visszajelzéseket!
Tisztelt Doktornő!
A segítségét szeretném kérni. Tavaly jöttem össze a párommal, akit szeptembertől férjemnek nevezhetek. Azért (is) jött ilyen korán az elhatározás, hogy összekötjük az életünket, mert időközben kiderült, hogy babát várunk. Természetesen nagyon örülünk neki, annak ellenére, hogy korán jött, és mindketten nagyon várjuk, hogy megérkezzen. De... Sajnos tavaly kezdtem el az egyetemet, amit most a baba miatt halasztanom kell. Nem is ez a baj, hanem, hogy egy év alatt szakítottam a szülői házzal, kollégista és egyetemista lettem, aztán feleség és most anyuka. Jelenleg (az elmúlt 1 évben háromszor költöztem) itt lakunk anyósoméknál, a férjem pedig folytatta az egyetemet. Viszont nagyon kevés ideje van rám, és a nap nagyrészében egyedül vagyok. Az anyósom nagyon pedáns asszony, így a házimunkában nem enged besegíteni, mert ahogyan én csinálom nem megfelelő, és a baba érkezéséhez szükséges dolgok beszerzését sem csinálhatom. Mivel ezeket mind ő csinálja, azt sem tudom, hol vannak a baba ruhái, játékai, sőt vannak olyanok, amiket nem is láttam.
Ha a férjemnek panaszkodom ilyen dolgokról, az édesanyjaa pártját fogja, én viszont nem érzem itt magam anyának, mivel velem is gyerekként bánnak. Ellenőrzik, mennyit eszem, és hogy beveszem-e a vitaminjaimat. Ráadásul anyósom azon gondolkodik, hogyan fogja majd ellátni a picit a sok munka mellett. Ezek után úgy érzem magam, mint egy béranya, és depressziós lettem a bűntudat miatt, mire a férjem elhidegült tőlem.
A segítséget előre is köszönöm,
Tisztelettel:
Zsanee
Kedves Zsanee,
a helyzet valóban tarthatatlan az Ön leírása alapján. Tényleg úgy tűnik, hogy gyerekszerepet osztottak Önnek ebben a családban, amely nagy ellentmondást jelent az egyenrangú társ és az édesanya szerepekkel, amelyeket egészséges módon be kellene töltenie. Kérdés, hogy honnan ered az az erős bizonytalanság Önben, amely a helyzet elfogadására alkalmassá tette? Például miért egyezett bele, hogy az anyósánál lakjanak, miért nem teremtettek önálló otthont új családjuknak? Az anyagi szempontok azt gondolom, másodlagosak, mégha ténylegesen megoldandó problémát jelentenek, akkor is. Férje is ragaszkodik a gyerek-szerephez édesanyja mellett, és úgy tűnik, elbújik a felnőtt élet és a családfői szerep nyújtotta kihívások elől. Természetesen valóban nem könnyű olyan gyorsan felnőni ezekhez a feladatokhoz, ahogy Önökkel történt, de mégsincs más út. Nem biztos, hogy segít, ha férjét győzködi arról, hogy miben kellene másképp viselkednie, amit viszont biztosan megtehet, ha Ön viselkedik másképp, és nem fogadja el a szűkre szabott kereteket. Ehhez konfliktusokat is vállalnia kell, és tudom, hogy nehéz ennek egyedül nekifutni, viszont másként elveszíti önmagát és sem a feleség, sem az édesanya szerepben nem fog tudni helytállni. Érdemes bíznia abban, hogy valószínűleg nem szívesen, de férje és anyósa is ráébred egyszer, hogy nem vezet jóra, ha Önt fájdalmas és elnyomott helyzetben tartják.
Természetesen a külső segítség nagyon jól jön ilyen helyzetben, akkor is, ha csak Ön fordul szakemberhez támogatásért, persze még szerencsésebb, ha férjével együtt vesznek részt a tanácsadási folyamatban. Ebben az esetben örömmel állok rendelkezésére a megjelölt elérhetőségeimen.
Sok erőt kívánok helyzet megoldásához!
Üdvözlettel,