Szépvölgyi-Hunti Eszter

Kedves Szakértő!
2 éves házasság után elhagytam a férjem,a kislányunkkal.
Sokat veszekedtünk,nem volt köztünk harmónia.Elvárt tőlem dolgokat,amiket ő maga nem tett meg.Illetve elvárta,hogy mindent elnézzek,ne szóljak semmiért,de minidg mosolyogjak rá,és legyek vidám,mint a kapcsolatunk elején.
Én ezt meguntam.Illetve elolvastam a Suutari leveleket.Nagyon jó!
Amikor elolvastam,döntöttem úgy,hogy pakolok.A 2 év alatt többször elindultam haza,2-3 hétre is,de mindig visszamnetem,de folytatódott minden tovább.Most viszont nem készülök vissza.
Férjem most kapar,és vissza akar szerezni,és most először beszél az eddig elhibázott dolgairól.Belátja,mit rontott el,és esküdözik,hogy eddig is szeretett,csak nem mutatta ki,büszkeségből.De nem akar elveszíteni,és rájött,milyen fontos vagyok neki.
Nem tudom....valaki ilyen sok ridegség,eltaszítás után lehet-e odaadó,biztonságot nyújtó társ.Már a családom is ellenzi a házasságunkat,hisz látták mennyit sírok a szeretett férjem mellett,persze,ezt nem nekik kell eldönteni,mi legyen velünk...de már én is teljesen szkeptikus vagyok.Csak ő bizakodik,és bíztat engem is,hogy jobb lesz,menjünk vissza.Most kedves,és odaadó,és érdeklődő.....de félek,csak addig,míg visszamegyünk.Én most azt érzem,tudnék nélküle élni,viszont mindig abban bíztam,egyszer rájön,mit is jelentek neki,és változtat dolgokon.Most eljött az idő,ehhez az kellett,hogy elhagyjam.Miért nem korábban gondolkodott????
Most beszélő viszonyban vagyunk,a kislányhoz is jár.Állítja,vissza akar minket,a családját kapni.
Lehet hirtelen ekkora változáson keresztülmenni?A szívem visszamenne,az szem nem enged...
Tudna nekem valami hasznosat válaszolni?
Előre is köszönöm!!!
egy anyuka