Szépvölgyi-Hunti Eszter

Kedves Eszter! Kislányom három éves, és mozgásproblémákkal küzd. Kis súlyú koraszülött volt, ikertestvére sajnos csak három hónapot élt. Három hónaposan került haza a kórházból, azóta az életünk folyamatos, több féle, szinte napi rendszerességű kezelésekből áll. Súlyos izomtónus eloszlási zavara miatt minden mozgásformára hosszú hónapok alatt lehetett megtanítani. Szerencsére ha lassan is, de jó irányba és szépen fejlődik. Már eljutottunk oda, hogy kapaszkodva feláll, és segítséggel lépeget is. Értelmileg pedig teljesen ép és egészséges. Viszont a sok, általa egyre jobban utált kezelések és a szintén kellemetlen járósín miatt gyakran vannak erős érzelmi kitörései. Többször is előfordult, hogy a kezelésen addig hergelte magát, amig kihányta ami a gyomrában volt. Folyamatosan küzdünk a székrekedéssel is. Feltételezem, hogy folyamatosan szorong, a rá kényszerített kezelések miatt. Sajnos ezeket nem hagyhatjuk abba, mert nélkülük esélyünk sem lenne arra, hogy teljesen felépüljön. Kérdésem az lenne, hogy ebben az esetben is tud-e segíteni a kineziológia? Sajnos én is folyamatosan szorongok, rajtam is nagyon nagy a nyomás. Van amikor sikerül lepleznem, van amikor sajnos nem, és ingerült leszek. Emiatt persze állandó lekiismeret furdalásom van, mert tudom, hogy őt ez mennyire nyugtalanítja, s ezzel csak rontok a helyzeten. Nagyon szeretnék ezen váloztatni, hogy legalább én egy biztos és nyugodt pont lehessek neki ezekben a nehéz helyzetekben. Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel: Gyöngyi