Prof. Dr. Balázs Csaba

Tisztelt Adél!

Mindenek előtt azt kellene tisztázni, hogy mi volt a missed ab.oka!
Az elkezdett kezelés tüneti jellegű.
A Syntroxine 25-t reggeléhgyomorra, vízzel egye be, az Utrogestan lágykapszulében ilyen megszorítás nincs.
Jó egészséget kívánok:
Üdvözlettel,

Tisztelt kérdező!

Erről a témáról sokat írtam és elődásokat tartottam itthon és külföldön egyaránt.
A férőhely hiánya miatt csak a legfontosabbakra térhetek ki.
Ismert, hogy a pajzsmirigy autoimmun betegsége döntő szerepet játszik a nők meddőségben, a spontán és a mesterséges megtermékenyítések (IVF, ill. ICSI) utáni vetélésekben. A pajzsmirigy komponensei (pajzsmirigy-peroxidáz és a thyroglobulin) elleni autoantitestek (anti-TPO és anti-Thyreoglobulin) bizonyítottan kockázati tényezőt jelentenek a meddőség és a vetélés szempontjából, de ezt eddig csak a csökkent működéssel hozták összefüggésbe. Jóllehet a csökkent pajzsmirigyműködés esetén a tiroxin hormon alkalmazása mérsékli a szülészeti szövődmények kockázatát a autoimmun thyreoiditises nőkben.
Mi pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO)? (1. ábra)
Ez egy sejtmembránkötött, glikozilált, hem-tartalmú fehérje, amely a pajzsmirigy membránjában található meg. A TPO a tireoidea eredetű mikroszomális antigénként ismert nagyméretű fehérje fő alkotórésze, katalizálja a tireoglobulinban lévő tirozilcsoportok jodinációját, ami a T3 (trijódtironin) és T4 (Tiroxin), azaz a pajzsmirigyhormonok szintézisét eredményezi.

A pajzsmirigy peroxidáz enzim szerkezete

1. ábra. A pajzsmirigy peroxidáz enzim felelős a pajzsmirigy hormonjainak képződéséért
Mi az anti-TPO?
A pajzsmirigy autoimmun betegségeiben TPO elleni autoantitestek jelennek meg (2. ábra). A pajzsmirigy peroxidáz elleni autoantitestek mérése az autoimmun pajzsmirigybetegségekben szenvedő betegek azonosításának hasznos eszköze. Az anti-TPO antitestek szintje az aktív autoimmun pajzsmirigygyulladásban szenvedő betegek több mint 90%-ában emelkedett. Az anti-TPO antitestek ismereteink szerint jelentős szerepet játszanak a pajzsmirigyműködési zavarokban és a csökkent működés létrejöttében. Egyrészt gátolják a pajzsmirigy peroxidáz enzim működését, másrészt pusztítják a pajzsmirigysejteket. Az anti-TPO antitestek az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedők közül csaknem minden Hashimoto tireoiditiszes betegben, a Basedow-Graves-kóros betegeknek pedig több mint 70%-ában jelen vannak. Az anti-TPO antitestek atrófiás, tehát zsugorodással járó pajzsmirigygyulladásban jelen vannak. Sajnos ezeknek az antitesteknek csak a szintjét mérik (ráadásul eltérő módszerekkel!), így az értékek (titer) nagysága nem feltétlen vannak összhangban a klinikai képpel és ezért sem könnyű értékelni (támpontot adhat az UH vizsgálat is).

2. ábra Az anti-TPO kötődése a pajzsmirigy membránhoz (világos, fluoreszkáló fényben)

Eddig csak a TSH-t mérték, de kiderült, hogy ez nem elegendő!
A szerzők vizsgálatának célja az volt, hogy meghatározzák a női meddőség és a vetélések immunológiai hátterét. Arra voltak kíváncsiak, hogy az élettani pajzsmirigyműködéssel rendelkező nőkben, amikor minden hormon élettani tartományban volt, azaz a TSH, FT4 és FT3 értékük is fiziológiás értéket mutatott, van-e hajlamuk a vetélésére, ha az antitestek értékei emelkedettek, ill. magasak. Eredményeink azt mutatták, hogy a pajzsmirigy autoimmun betegségben szenvedő nők perifériás vérében a veleszületett immunitás Th1(„T helper-1”) aktivitása megváltozik. Az emelkedett NK (természetes ölő sejtek) sejtek aránya magasabb és az autoimmun folyamat a terhesség kimenetelére negatív hatást gyakorolt. Fontos megállapításuk, hogy az autoimmun pajzsmirigygyulladás élettani pajzsmirigy-működés esetén, amikor a pajzsmirigy hormonjainak és a TSH-nak a szintje sem tér az elvárhatótól már akkor kialakulnak a kedvezőtlen immunváltozások, mielőtt az endokrin diszfunkció kialakul, és önmagukban a pajzsmirigy autoantitestek jelenléte jelzi a kóros folyamatot. Ezért a reproduktív életkorú, egészséges nők szűrése a pajzsmirigy autoantitestek jelenlétének vizsgálata nem csak az endokrinológiai szempontból lényeges, hanem reproduktív szempontból is előnyös, mivel már önmagukban is felelősek a kialakult kóros folyamatokért, így a meddőségért, ill. a vetélésekét.
Tehát:A pajzsmirigy peroxidáz (TPO) egy membránkötött, glikozilált, hem-tartalmú fehérje, amely
a pajzsmirigy follikuláris sejtjeinek apikális membránjában található meg. A TPO a tireoidea
eredetű mikroszomális antigénként ismert nagyméretű fehérje fő alkotórésze, katalizálja
a tireoglobulinban lévő tirozilcsoportok jodinációját, ami a T3 és T4 pajzsmirigyhormon
szintézisét eredményezi.1 A pajzsmirigy autoimmun betegségeiben TPO elleni autoantitestek
jelennek meg.
A pajzsmirigy peroxidáz elleni autoantitestek mérése az autoimmun pajzsmirigybetegségekben
szenvedő betegek azonosításának hasznos eszköze. Az anti-TPO antitestek szintje az aktív
autoimmun pajzsmirigygyulladásban szenvedő betegek több mint 90%-ában emelkedett.
Az anti-TPO antitestek aktiválják a komplement rendszert, és feltételezések szerint jelentős
szerepet játszanak a pajzsmirigy-működési zavarokban és a hipotireózis patogenezisében.1
Az anti-TPO antitestek az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedők közül csaknem
minden Hashimoto-tireoiditiszes betegben, a Graves-kóros betegeknek pedig több mint
70%ában jelen vannak. Az anti-TPO antitestek atrópiás pajzsmirigygyulladásban és elsődleges
mixödémában szintén jelen vannak. Az anti-TPO antitestek normális pajzsmirigy-funkciójú,
egészséges egyéneknél alacsony koncentrációban mutathatók ki.

Irodalomjegyzék
1. Kaczur V, Vereb Gy, Molnar I, Balázs Cs. et al. Effect of anti-thyroid peroxidase (TPO) antibodies on
TPO activity measured by chemiluminescence assay. Clin Chem. 1997;43:1392–1396.

2. Kraiem Z. The measurement of antithyroid auto antibodies in the diagnosis and
management of thyroid autoimmune disease. Clin Rev Allergy Immunol. 1998;
16:219–225.
3. Feldt-Ramussen U. Analytical and clinical performance goals for testing autoantibodies to
thyroperoxidase, thyroglobulin , and thyrotropin receptor. Clin Chem. 1996;42:160–163.
4. Lazarus J.H. Clinical manifestations of postpartum thyroid disease. Thyroid.
1999;July:9(7):685–9.
5. Fantz C, Dagogo-Jack S, et al. Thyroid function during pregnancy. Clin Chem.
1999;45:2250–2258.
Az anti-TPO miképpen hat és miképpen védhető ki káros hatása, Miről is van szó? Távolabbról kezdem, mert talán így érthetőbb lesz. Napjainkban a COVID elleni antitestekről szóló hírekkel tele van a sajtó, de nem teszik fel a kérdést, hogy mit csinál az antitest? Általában elfogadják, hogy a vírust megköti és „megsemmisít” (?...). Ez azonban nincs így. Az antitestek, s főleg a szervezetben kialakuló auto-antitestek (tehát a saját szövetek elleni antitestek) eltérő funkciójúak. Éppen a pajzsmirigy túlműködéssel járó formájában a Basedwow-Graves kórban sikerült nekünk is kimutatni, hogy a TSH-receptor elleni antitestek (TSAb) stimulálják a pajzsmirigy működését és túlműködés jellegzetes tüneteit, ill. szemtüneteket okoznak. Nem tudok itt további részletekbe menni, de a lényeg az, hogy nem elegendő egy antitest kimutatása annak FUNKCIÓJÁT is meg kellene határozni!
No, de kezdje azzal, hogy mi is a TPO?

A pajzsmirigy peroxidáz (TPO) egy membránkötött, glikozilált, hem-tartalmú fehérje, amely a pajzsmirigy follikuláris sejtjeinek apikális membránjában található meg. A TPO a tireoidea eredetű mikroszomális antigénként ismert nagyméretű fehérje fő alkotórésze, katalizálja a tireoglobulinban lévő tirozilcsoportok jodinációját, ami a T3 és T4 pajzsmirigyhormon szintézisét eredményezi.
Az pajzsmirigy autoimmun betegségeiben TPO elleni autoantitestek jelennek meg.
A pajzsmirigy peroxidáz elleni autoantitestek mérése az autoimmun pajzsmirigy-betegségekben szenvedő betegek azonosításának hasznos eszköze. Az anti-TPO antitestek szintje az aktív autoimmun pajzsmirigygyulladásban szenvedő betegek több mint 90%-ában emelkedett. Az anti-TPO antitestek aktiválják a komplement rendszert, és feltételezések szerint jelentős szerepet játszanak a pajzsmirigy-működési zavarokban és a hipotireózis patogenezisében.Az anti-TPO antitestek az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedők közül csaknem minden Hashimoto-tireoiditiszes betegben, a Graves-kóros betegeknek pedig több mintegy 70%ában jelen vannak. Az anti-TPO antitestek nem csupán gátló, de stimuláló funkciójú is lehet ( az esetek egy kisebb részében). A fontos az, hogy nem az anti-TPO titere az egyedül fontos. A szelén hatására valóban csökkenthető az anti-TPO titere (ezt korábban több helyen is leírtam), hanem az, hogy gátolja (antioxidáns hatása révén) az antitestnek a pajzsmirigy működésére kifejtett hormonszintézist gátló hatását. Ez a hatás általában 100-150 g szerves szelén segítségével érhető el. Tehát, anti-TPO különböző funkciójú antitestek keveréke! Ha a titere csökken, az előnyös, de az nem azt kell elvárni, hogy a szintje 0 legyen!
A funkció mérésére már 1997-ben a vezető amerkai lapban közöltük a módszert, de a mai napig nem csinálják!(Kaczur V, Vereb Gy, Molnar I, Balázs Cs. et al. Effect of anti-thyroid peroxidase (TPO) antibodies on TPO activity measured by chemiluminescence assay. Clin Chem. 1997;43:1392–1396). A szelén dózisnak további emelésével toxikus hatást is ki lehet váltani, ezért a 200ug-os dózist nem javaslom! Számos, egyéb ezzel kapcsolatos kérdést is meg kellene válaszolni, de erre egyelőre nincs mód, ilyen munkában elkötelezett laboratórium kellene (ilyet szerveztem korábban, amelyet a pénzéhes szemlélet teljesen szétzúzott. Ezt leginkább alapítványi formában elehet ne újra szervezni és megoldani….De hol van az ilyen célra anyagiakat is áldozó, alapítványt tevő?.....

Tisztelt "egy anyuka "!

Elviekben a műtét után még megfelelő kezelés esetén vállalkozhat a harmadik gyermek kihordására sikerrel. Ebben az irányban további vizsgálatokak és célzott kezelést érdemes végezni.

Tisztelettel:

Tisztelt Kérdező!
Ez egy lheteséges mechanizmus, A Ca hiánya emelkedett PTH szintet vált ki.A javasolt gyógyszer éppen ezt korrigálja.

Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Katalin!

Megértem gondját, de vizsgálat nélkül a kezelésre vonatkozó tanácsot sem jogi, sem etikai okok miatt nem adhatok. Koárábban az Igalmasrendi Kárházban dolgoztam és felajánlottam,hogy munkámat külön ömkéntesként végzem, de ezt Kozma Imre személyesen nem fogadta el (!!), ezért vagyok kénytelen a magán egészségügyi intézményben munkát vállalni....

"LABOR DOKUMENTÁCIÓ
Mellékeljük az Ön által kért egészségügyi dokumentációt. Felhívjuk a figyelmét, hogy labor és egyéb vizsgálati eredmény értékelése szakorvosi kompetencia, mely a klinikai kép és az összes rendelkezésre álló egészségügyi információ ismeretében történhet meg. Az eredmények egyéb értékeléséből levont következtetések alapján elindított, módosított kezelés miatti esetleges egészségkárosodásért felelősséget nem vállalunk." Javasoljuk, az eredmények értékeléséhez, a megfelelő kezelés megválasztásához jelentkezzen be vizitre a vizsgálatot indító szakorvoshoz."Magyar Laboratóriumi Társaság
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Tisztelt Katalin !

Mindenek előtt Isten éltesse névnapján!.
A leletetei azt sugallják, hogy autoimmun pajzsmirigygyulladása nagy valószínüséggel fennáll.
Egyelőre az eddigi kezelést folytassa. későbbiekben kontrollt sze a kezelés változtatását javaslom,
tisztelettel:

Kedves Szilvi!
Kérdése jó! Valóban összefüggés lehetséges a beágyazódási folyamat megállása és az NK probléma között.
Köszönöm kedves szavait is annál is inkább, mert a "kedves pszichológusok"(neveiket nem írom le!) empátia hiányával vádoltak meg (a bíróságon!....).Annál is inkább, mert a meddőség lelki háttere midig is foglalkoztatott.
A szülővé válás férfiak és nők életében is egyaránt meghatározó átmenet, amely új szerepek kialakítását, a párkapcsolat megváltozását, a fontossági sorrendek átalakítását vonja maga után. A gyermekvállalás egy család életének legfontosabb döntései közé tartozik, amely sok örömöt, ám egyben sok kihívást, új feladatokat is hordoz magában, különösen akkor, ha nem megy minden a terv szerint.
Ebből kifolyólag a meddőséggel kapcsolatos problémák különösen érzékenyen érintenek minden leendő szülőt, jelentős stresszel és komoly pszichés, érzelmi terhekkel járnak együtt.
A teherbeesés nehézsége általában nem egyéni probléma, hanem a pár mindkét tagját és kapcsolatukat is érinti. A meddőség egy összetett fiziológiai és lelki tényezőkből álló jelenség, amit a párok között jelenlévő kölcsönhatások, illetve a párkapcsolati folyamatok is befolyásolnak.
Pszichológiai szempontból elsősorban a funkcionális meddőség hátterében álló lelki okok felderítése az elsődleges feladat, hiszen ebben az esetben egyik félnél sem mutatható ki orvosi beavatkozást igénylő elváltozás (gyakorisága ennek 5-15%-ra tehető), de emellett általában, a meddőség következtében kialakult krízishelyzet okozta stressz is jelentős mértékű pszichés megterhelést jelent a leendő szülők számára. A gyermekvállalással próbálkozó párok pszichés állapota, megnövekedett stressz szintje és esetleges párkapcsolati problémáik ugyanis további nehezítő tényezőként léphetnek fel a teherbeesést illetőleg.
A meddőség lehetséges lelki okai
Pszichológiai kutatások jelentős hányada utal arra, hogy a meddőség hátterében stressz, illetve szorongás állhat. Chen és Parikh (2000) például azt figyelték meg, hogy a depresszió előfordulási gyakorisága terméketlen párok esetében nagyobb arányban jelentkezett a termékeny párokhoz képest. Később az is kiderült számukra, hogy a stressz és a depressziós hajlam egyértelmű hatással van a termékenységre, mások pedig azt találták, hogy a depressziós tünetekkel és magasabb szorongással jellemezhető nők alacsonyabb petesejtszámmal, a férfiak a spermium csökkent motilitásával jellemezhetőek.
Sok szakember a depressziót, illetve az elkeseredettség érzését találja a meddőség hátterében. Ennek okát legtöbben a korai anya-gyermek kapcsolatra vezetik vissza, amely elsődleges modellként szolgál felnőttkori kapcsolati működésünk szempontjából. Zahn-Waxler és Kochanska (1990) szerint ahol az édesanya például depressziós, elhanyagoló, netán ellenséges vagy türelmetlen volt lányával, ott a gyermek feltehetőleg túlzott érzékenységet és empátiát tanúsított édesanyja irányába, hogy meg tudjon felelni neki. Ugyanakkor szerepének lényege, vagyis hogy mindig más problémáival foglalkozzon, eltávolította annak a lehetőségétől, hogy saját konfliktusait képes legyen hatékonyan megoldani; így ez az űr ahhoz vezetett, hogy ő maga is szorongónak, depressziósnak, elkeseredettnek és inkompetensnek érezheti magát az életében felmerülő kihívásokkal való küzdelem során, például a gyermekvállalás időszakában. A szülői depressziót és diszharmóniát vizsgáló kutatások eredményeiből az is kiderül, hogyan ismétlődik egyik generációról a másikra a boldogtalanság, a kiegyensúlyozott kapcsolatok fenntartására és a problémák megoldására való képtelenség, mivel a gyerekek is átélik a felnőttek depresszióját kísérő tehetetlenséget és a fokozott felelősségtudatot, amely sokszor akár életreszóló is lehet. Ha ez a mintázat hosszú időn keresztül fennáll és más kapcsolatokra is átterjed, akkor konfliktusmegoldási és emocionális zavarok alakulhatnak ki, olyanok, amelyek a funkcionális meddőség hátterében is feltételezhetőek.
További fontos és semmiképpen sem elhanyagolható tényező a családi minták továbbörökítése. Forward (2000) elképzelése az, hogy a saját családunkban kialakult hiedelmek és szabályok rendszere határozza meg a hozzáállásunkat és attitűdjeinket, tehát azt, hogy mi az amit jónak vagy éppenséggel rossznak tartunk. A szülők által táplált hiedelmekből később szabályok lesznek, amelyek arra késztetik a családtagokat, hogy ezeknek alárendelve éljék mindennapjaikat. A szabályokhoz való ragaszkodás az, ami a családhoz való tartozást erősíti. A nem kielégítő családi környezetben a szabályok kissé elrugaszkodottan, torzultan vannak jelen, ez pedig destruktív belső lelki folyamatokhoz vagy magatartáshoz vezethet. A rosszul funkcionáló családok életében az egyensúly felborul, de legalábbis nehezen fentartható; a jól funkcionáló családok képesek arra, hogy a felmerülő problémákat hatékonyan kezeljék és a félelmeikkel szembenézzenek. A pszichológián belül széles körben elterjedt rendszerszemlélet egyik fontos tézise, hogy a gyermekvállalás helyzete előhívhatja a szülőkben saját születésük élményét és hangulati mintázatát, amelyhez ha negatív érzelmek, félelmek és szorongás társult, tudattalan stresszhatások érvényesülhetnek, amelyek funkcionális meddőséget okozhatnak.
A meddőség okozta stressz
A meddőség olyan krízishelyzet, amely extrém mértékű stresszel jár. A legfrissebb kutatási eredmények szerint úgy tűnik, hogy a meddőségi problémákkal küzdő nők stressz szintje gyakorlatilag megegyezik azokéval, akiket rákkal vagy szívproblémákkal diagnosztizáltak. Freeman (1985) kutatásaiból kiderült, hogy a meddőség problémájával szembesülő nők 50%-a, míg a férfiak 15%-a élete legelszomorítóbb és legnehezebb kríziseként tekint erre a problémra. Azt is kimutatták, hogy a stresszért felelős alfa-amiláz enzimmel nagyobb mértékben rendelkező, meddőséggel küzdő nők 12 %-al kisebb eséllyel estek teherbe hónapról-hónapra, mint az alacsonyabb szinttel rendelkező társaik.
A stressz függetlenül attól, hogy a meddőség problémájának köszönhetően jelent meg vagy más forrásból származik, erős összefüggésben áll a termékenységgel. Ennek megfelelően Cwikel és munkatársai (2004) reciprok kapcsolatról beszélnek a különféle pszichológiai tünetek és a meddőség között. Feltételezik, hogy számos pszichés rizikófaktor állhat a tartós terméketlenség hátterében, miközben azt is megerősítik, hogy ennek az állapotnak a tudatosítása és az ezzel járó negatív élmények tartós stresszállapotot idéznek elő, ami negatív pszichés és fizikai folyamatokkal jár együtt.
A fenti kutatások arra utalnak, hogy amikor egy pár szembetalálkozik a terméketlenség problémájával, akkor olyan pszichés stresszt és nyomást él át, amely tovább akadályozhatja a gyermekvállalást. A kapcsolatban megjelenő teljesítménykényszer, a kudarctól való félelem, a sikertelen próbálkozások okozta bizonytalanság és a meddőséggel együttjáró önbizalomcsökkenés mind komoly lelki megpróbáltatások. A mindezekkel együttjáró nyomás könnyen egyfajta “negatív spirálba” sodorhatja a pár tagjait, hiszen ilyen körülmények között, egyre nehezebb nyugodt, a megtermékenyülést elősegítő állapotba kerülni, így a sikertelen próbálkozások esélye is megnő.
Dr. Alice Domar, amerikai pszichológusnő, bostoni klinikáján 2007 óta foglalkozik kiemelten a meddőség témájával. Praxisában szerzett tapasztalatai és kutatásai alapján azt a következtetést vonta le, hogy a pszichológiai tanácsadás, valamint a tudományos alapokon nyugvó stresszkezelő technikák (relaxáció, konfliktuskezelés, pozitív életszemlélet) alkalmazása jelentős mértékben elősegíti a sikeres gyermekvállalást a meddőség hátterében álló vagy éppen a meddőség okozta stressztényezők kiküszöbölésével. Ezek a pszichológiai technikák elsősorban azért bizonyulnak hatékonynak, mert közvetlenül a szorongás és a stressz, valamint a terméketlenség kritikus állapotával együtt járó depresszív tünetek csökkentésére irányulnak, így segítik a megküzdést.
A meddőség próbára teszi a párkapcsolatokat is
A funkcionális meddőség nem kizárólag a nők problémája; pszichés szempontból a pár mindkét tagja érintett. Dhaliwal és kutatócsoportja például azt találta, hogy előbb-utóbb a meddő párok férfi és női tagjainál is jelentős mértékben növekszik a szorongás, illetve a stressz szintje, és általában negatív érzelmek is megjelennek függetlenül attól, hogy a meddőségnek mi az oka. Ezek az érzések a pár életében sok esetben konfliktusok sorozatához és további stresszhez vezetnek, hiszen felerősödhetnek a saját magukkal és a másikkal, esetleg kapcsolatukkal való elégedetlenségeik is.
Pszichológiai konzultáció – a szakember segíthet
Piel Cook (2011) tapasztalatai szerint a gyakran kétségbeesett, magukat elszigeteltnek érző, bűntudattal és súlyos stresszel szembenéző páciensek és párok esetében a szakemberek figyelme, elfogadása, megértése és empatikus hozzáállása jelentős segítséget nyújt a meddőség krízisével való megküzdésben, illetve a későbbi sikeres gyermekvállalást is jelentős mértékben elősegítheti.
A Harvard Egyetem publikációjából kiderül, hogy a depressziós tünetek, a szorongás, illetve a stressz csökkentésére irányuló intervencióknak köszönhetően a pszichológiai tanácsadás növeli a sikeres gyermeknemzés esélyeit, segítséget nyújt a meddőséggel kapcsolatos, és a teherbeesést nehezítő stressz kezelésében, illetve a párkapcsolaton belül felmerülő problémák megoldását is elősegíti. A szakértők egyaránt javasolják ilyen esetekben a pszichológiai tanácsadást, a pár- és családterápiás beavatkozásokat, illetve a relaxációs, stresszkezelő technikák alkalmazását is. A pszichológiai konzultáció tehát számos területen jelentős segítséget nyújthat.
A pszichológiai konzultáció ilyen esetekben általában a következőkről szól:
• segít a pároknak olyan stratégiák elsajátításában, amelyek a gyermektelenséggel való megküzdést segítik.
• segít feltárni a funkcionális meddőség hátterében rejlő lelki okokat.
• segítséget nyújt a helyzet kezelésével kapcsolatban, illetve a lehetséges megoldási lehetőségekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban.
• segít a párkapcsolati konfliktusok elkerülésében vagy kezelésében.
• segít a partnerek egymásközti, az orvosokkal és másokkal való kommunikációjának javításában.
• segít az orvosi kezelés sikertelenségének elfogadásában és a kudarcok feldolgozásában.
• segít a stressz kezelésében és csökkentésében.
A pszichológiai konzultáció/tanácsadás elsődleges célja ilyen esetekben a meddőség hátterében álló lelki tényezők feltárása, a stressz kezelése és csökkentése, illetve a funkcionális meddőség állapotának megszüntetése. A lelki okok megértésén keresztül lehetővé válik a problémához kapcsolódó érzelmek és élmények feldolgozása, illetve a pszichés akadályok legyőzése. Mindez magában foglalja a meddőséggel küzdő párok tagjainak egyéni pszichológiai támogatását és a kapcsolatban felmerülő konfliktusokkal, nehézségekkel való munkát, hiszen lényeges, hogy a párok tagjai képesek legyenek egymást biztonságosan támogatni a meddőség kritikus helyzetében is, kötődésük és párkapcsolatuk ne sérüljön, sőt, lehetőleg új szintre emelkedhessen az új kihívásokkal való megküzdés érdekében. Célunk a krízissel együttjáró érzelmek közös feldolgozása, egymás megértésének elősegítése és a párkapcsolati együttműködés és kommunikáció javítása.
Végezetül: életem célja a betegeken való segítés (nem külföldön, jelentős haszon érdekében, hanem itthon honfitársaimnak. Küldetésemnek éreztem és vallottam, hogy a gyermekekre vágyó pároknak segít próbáljak (nagy örömömöt okozott ha segíthettem...).
Ennek tudatában biztató és kívánok teljes szivemből jó egészséget és gyermekáldást.

Tisztelettel:

Tisztelt Kérdező!

A mérsékelt veseleégtelenséghez trsuló mellékpajzsmirigy túlműködés esetén van más megoldás is. Felteszem, hogy erről a kezelő orvosai tájékoztatták.
Az egyi fontos gyógyszer a Mimpara lehet!
Milyen típusú gyógyszer a Mimpara és milyen betegségek esetén alkalmazható?
A Mimpara a mellékpajzsmirigy-hormon (parathormon, PTH)-, kalcium- és foszforszinteket szabályozza a szervezetben. A mellékpajzsmirigyekkel kapcsolatos betegségek kezelésére alkalmazható. A négy mellékpajzsmirigy a pajzsmirigy közelében, a nyakon található kicsiny mirigyekből áll, amelyek mellékpajzsmirigy-hormont (parathormont avagy PTH-t) termelnek.
A Mimpara javallt felnőtteknél:
- következményes mellékpajzsmirigy-túlműködés kezelésére olyan súlyos vesebetegségben szenvedő felnőtteknél, akik dialízis kezelésben részesülnek a vérükben található káros anyagok eltávolítása céljából.
- a vér magas kalciumszintjének (hiperkalcémia) csökkentésére mellékpajzsmirigy-karcinómás felnőtt betegeknél.
- a vér magas kalciumszintjének (hiperkalcémia) csökkentésére primer mellékpajzsmirigy- túlműködésben szenvedő felnőtt betegeknél, akiknél a mellékpajzsmirigy-eltávolítás nem lehetséges.
Elsődleges és következményes mellékpajzsmirigy-túlműködés esetén a mellékpajzsmirigyek túl sok PTH-t termelnek. Az "elsődleges" azt jelenti, hogy a mellékpajzsmirigy-túlműködést nem egy másik tényező váltja ki, a "következményes" pedig azt jelenti, hogy a mellékpajzsmirigy-túlműködést egy másik tényező, pl. vesebetegség váltja ki. Mind az elsődleges, mind a következményes mellékpajzsmirigy-túlműködés következtében csökkenhet a csontokban a kalcium mennyisége, ami csontfájdalomhoz és csonttörésekhez, vér- és érrendszeri problémákhoz, vesekőképződéshez, mentális megbetegedésekhez és kómához vezethet.
Tehát van megoldás a részletes kivizsgálás után,
jó egészséget kívánok,
tisztelettel:

Tisztelt Kérdező!

Nehéz helyzetbe hozott, mert miként a mellékelt vélemény is jelzi a letek alapján sem diagnózis, sem kezelés nem adható jogi okok miatt sem!
"LABOR DOKUMENTÁCIÓ
Mellékeljük az Ön által kért egészségügyi dokumentációt. Felhívjuk a figyelmét, hogy labor és egyéb vizsgálati eredmény értékelése szakorvosi kompetencia, mely a klinikai kép és az összes rendelkezésre álló egészségügyi információ ismeretében történhet meg. Az eredmények egyéb értékeléséből levont következtetések alapján elindított, módosított kezelés miatti esetleges egészségkárosodásért felelősséget nem vállalunk.
Javasoljuk, az eredmények értékeléséhez, a megfelelő kezelés megválasztásához jelentkezzen be vizitre a vizsgálatot indító szakorvoshoz".
Azt azért általánosságban mondhatom, hogy nem célszerű az un. öndiagnózis, pláne kezelés, Ez különösen vonatkozik a magas jód bevitelre.
Pajzsmirigybetegségek és meddőség

A pajzsmirigyhormonok közvetlen ovarialis hatására utal, hogy pajzsmirigy-hormon receptorok mRNS-ét sikerült granulosa sejtekben kimutatni. A thyroxin kötő globulin (TBG) termelést az ösztrogének serkentik, az androgének gátolják, bár férfiban és nőben hasonló TBG szinteket találunk.
Hypothyreosisban a csökkent SHBG szint miatt a teljes-ösztradiol- és tesztoszteron szint csökken, de a szabad hormonok mennyisége változatlan marad. 16-α hydroxiláció útján emelkedett az ösztriol mennyisége. A fokozott ösztriol-képződés negatív feedback hatása miatt a gonadotropin elválasztás zavart lesz, és bár az FSH és LH értékeket a normál tartományban találjuk, a ciklusközepi FSH- és LH-csúcs elmaradhat, anovulációs ciklusok és dysfunkcionális vérzések, amenorrhoea-galaktorrhoea fordulhatnak elő.
Hyperthyreosisban a megnövekedett SHBG-szint megváltoztatja a szteroidhormonok metabolizmusát és biológiai aktivitásukat, fokozott andogén-ösztrogén átalakulás figyelhető meg. Különböző tanulmányok a menstruációs ciklus zavarainak (anovulatio, oligomenorrhoea, amenorrhoea) előfordulását 58 és 65 % közé teszik. Nem ismert, hogy ezek a hatások a pajzsmirigyhormonok petefészkekre és/vagy az endometriumra kifejtett közvetlen hatásai-e vagy indirekten a hypothalamusra/hypophysisre kifejtett hatások útján jönnek létre. A menstruációs ciklus zavarihoz a súlyvesztés és a pszichés változások is hozzájárulnak.
Autoimmun antitestek (thyroglobulin és thyroid peroxidáz ellenes antitestek) jelentős szerepet játszhatnak IVF-kezelések során a terhesség elmaradásában; eredménytelen IVF-ET kezelésben résztvett betegekben magasabb a thyroid autoantitestek jelenlétét sikerült igazolni. Ismétlődő spontán vetélések esetén euthyroid nőkben is szignifikánsan gyakrabban fordulnak elő ezen antitestek, azonabn nemcsak hypo- és hyperthyreosis rendezése után maradhatnak fenn ezek az antitestek, hanem euthyreoid betegekben is előfordulhatnak.
Subklinikai (látens) hypothyreosisnak nevezzük normális tartományban lévő pajzsmirigy-hormon szintek mellett észlelt emelkedett bazális TSH-értékkel vagy TRH-terheléses teszt során emelkedett stimulált TSH-értékkel jellemezhető állapotot.
Látens hypothyreosisban szenvedő nőknél pajzsmirigy-hormon kezelés emeli az ovulációsindukciós kezelések sikerességét, azonban prospektív megfigyelés nincs még arra vonatkozóan, hogy a pajzsmirigyhormon-kezelés növeli-e a teherbeesés esélyét ezen betegek csoportjában, és mi az a TSH-érték, mely felett a kezelést elkezdeni értemes.
A meddő párok kivizsgálásának első lépése a női partner alaphormon-vizsgálata, ennek a protokollnak a korai follikuláris fázisban végzett pajzsmirigy-működés vizsgálat elengedhetetlen része. Ennek alapja, hogy mind a pajzsmirigy alul-, mind a túlműködés a reproduktív működés zavarát, így meddőséget okozhat. A subklinikai hypothyreosisban szenvedő betegek azonosításában fontos szerepet tölt be a TRH-terheléses teszt.
Az anya-magzat egységben az esetleges anyai hypothyroxinemia a magzatban elsősorban az élet első 12 hetében okoz jelentős thyroxin hiányt; később egyre jobban kialakul a magzat önálló hormonképzése. Ha viszont ép az anya pajzsmirigye, de congenitalis hypothyreosis áll fenn – a thyroxin transplacentális átjutása miatt – ugyancsak kimutatható a magzatban több-kevesebb thyroxin. A magzat természetes jódforrása kizárólag az anya, így annak jód-ellátottsága meghatározó a magzati jódhiány szempontjából.
A mérsékelt és súlyos jódhiányos területeken jól ismert az anyai jódhiány miatt a magzat irreverzibilis idegrendszeri károsodása. Az anya enyhe mértékű jódhiánya – ami Magyarországon nem ritka – szintén járhat negatív következményekkel. Többen igazolták például, hogy az iskolás gyermekek reakció-ideje szignifikánsan megnyúlik, illetve tízéves prospektív kontrollált tanulmány szerint gyakorivá vált a „figyelem-hiány és hyperaktivitás” syndroma.
Jód és autoimmun pajzsmirigy betegség
A jódbevitel és a keringő pajzsmirigy antitestek jelenléte közötti összefüggés összetett kapcsolt van. A jódbevitelre szükség van, de a jód kétélű fegyver is lehet, mert túlzott mennyiségben autoimmun folyamatot válthat ki. A keringő TPO elleni antitestek és a Tg-antitestek mind a stabilan magas jódfogyasztású, mind az enyhe és közepes jódhiányos (ID) populációkban gyakoriak. Például Kínában az élelmezésben hasznát só jódozása előtt az autoimmun pajzsmirigygyulladás 0,5%-ban volt jelen, a túlzott jódbevitel területén viszont 2,8%-ra emelkedett!!! Dániában, korábban enyhe vagy közepesen súlyos ID régióban (a vizelet jódkoncentrációjának mediánja 61 µg / l), 5 évvel a só kötelező jóddúsítása után a jód állapota jelentősen javult (a vizelet jód mediánjának mediánja 101 µg / l), de a pajzsmirigy antitestek prevalenciája nőtt, azaz a 30 NE / ml> TPO-antitest 14-ről 24% -ra, a> 20 NE / ml-es Tg-antitest pedig 14-ről 20% -ra nőtt. Tehát a túlzott jódbevitelnek szerepe van a gyulladás kialakulásában.

További immuno-endokrin vizsgálatot és oki kezelést javaslok,

Tisztelettel:

Kedves Kérdező!

Ez a jelenség elő szokott fordulni műtét után.Szerencsére daganat nem volt, de gyulladás még lehetett. Ashwagandha szedését javaslom.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Kérdező!

Erről a kérdésről már a szakorvosoknak (tankönyvben is) és ezen a honlapon is sokat írtam.
Sajnos az nem derült ki, hogy előzőleg már pajzsmirigygyulladása volt-e( a terhesség előtt?).
A pajzsmirigy hormonjai maghatározó fontosságúak minden szervünk működése szempontjából a szívműködéstől a hajképződésig. Kiderült, hogy a nők sterilitásának, az ismételt vetéléseknek a hátterében is a pajzsmirigy működésének zavara (autoimmun gyulladása, csökkent működése) áll. Ennek a népegészségügyi jelentőségű kérdésnek a felismerése késztette a kutatókat arra, hogy Washingtonban megrendezzék azt a Szimpóziumot, ahol igyekeztünk összefoglalni a pajzsmirigy működésének zavarai és a sterilitás, a spontán vetélésék, a magzat fejlődési rendellenességek közötti tudományosan megalapozott kapcsolatokat. Ezen túlmenően ajánlásokat kidolgoztunk ki a kezelésre, megelőzésre egyaránt. A hazai szakemberek számára ez elmúlt év májusában foglaltam össze a leglényegesebb információkat.
A legfontosabb megállapításaik a következők voltak:
• A terhesség alatt a pajzsmirigy 50%-kal több hormont termel, mint előtte
• A terhesség idején a pajzsmirigy térfogata 10-20%-kal növekszik.
• A pajzsmirigy hormonjainak és az agyalapi mirigy által termelt TSH un. normál értékei a terhesség alatt, három havonta eltérőek, ezért nem szabad ezeket összehasonlítani a nem terheseknél találtakéval!!!!.
• A terhesség alatt a csökkent pajzsmirigy működésének (hipotireózisnak) a veszélye lényegesen nagyobb, mint a nem terhesekének.
• A pajzsmirigy betegségeinek több formája (autoimun betegségek, pajzsmirigy gyulladásos betegségei) öröklődhetnek.
• A magzat saját pajzsmirigye a terhesség első három hónapjában fejlődik ki, addig az anya által termelt hormonra van utalva

Összegezve azt kell mondanom, hogy nem a leleteket, hanem a betegeket célszerű kezelni.
A levelében leírt "kiterjesztett" vizsgálatokat (anti-TPO is) javaslom.
A kezelést a személyes konzultáció alapján javaslom.
Jó egészséget kívánok:

Tisztelt Kérdező!

A fenti kérdést szinte naponta teszik fel kedves Olvasók, betegek és kollégák egyaránt. Hosszas okfejtés helyett inkább irányelveket szeretnék leírni, hogy könnyebben eligazodhassanak ebben a dzsungelnek látszó ismerethalmazban. Betegeimtől tudom, hogy gyakran kénytelenek az internet különböző fórumain információt gyűjteni. Be kell vallani, hogy a hiteles adatok elérése nem mindig könnyű, sőt néha félrevezető is lehet.
Ennek több oka is lehet:
• Sokan azt gondolják, hogy egyetlen laboratóriumi vizsgálatból, amolyan „varázs gömbből” megtudhatják betegek-e vagy szerencsére nem.
• Többször leírtam már, hogy a laboratóriumi értékek száraz adatok, amelyek értékelése csak a beteg panaszainak, és vizsgálati leleteinek birtokában lehetséges. Hasonló a helyezet a képalkotó vizsgálatokkal (ultrahangos és izotópos vizsgálatokkal is)
• A hormonok meghatározása során további nehézséget jelent, hogy a mérések immunológiai módszerekkel történnek, ezért sok esetben nem a biológiailag aktív anyagot mérik. Ráadásul a módszerek laboratóriumonként eltérők és ami még fontosabb az „határértékek” jelölésénél több dolgot nem vesznek figyelembe (életkor, napszak, gyógyszerek szedése stb.!!!)
Mi a TSH ?
Ez egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy állít elő és szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy referencia tartományon belüliek?
Fontos azonban tudni a következőket ( a teljesség igénye nélkül):
• individuális, egyénre vonatkozó TSH tartományt
• a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkor előre haladtával nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
• a beteg által lakott terület jódellátottságát
• a beteg nemét
• az évszakot
• napszakot
• a kísérő betegségeket
• az alkalmazott gyógyszereket!
• a vizsgálati módszereket
• az beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
• felszívódási viszonyokat
• TSH elleni antitest jelenlétét
Ezek mindegyikét külön kellene tárgyalni, de ezt most nem teszem, erre majd egy későbbi időpontban térek ki. A legfontosabb az, hogy a rendelkezésünkre álló módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigy- működése. Összességében azt kell tudni, hogy a TSH hasznos szűrő jellegű módszer, de nem jelent önmagában betegséget. Az elmúlt héten volt nálam egy beteg, akinek TSH értékét próbálták beállítani, nem nagy sikerrel. Kiderült, hogy olyan szívgyógyszert (Cordarone) szedett, amelyik befolyásolja a pajzsműködését. Ilyenkor a pajzsmirigy hormonjainak adásával nem lehet sikert elérni, csak körültekintő, a betegség természetétől, a kísérő betegségektől az étkezésig számos tényezőt figyelembe kell venni.

Ezt erősítik meg az alábbi irányelvek:
"LABOR DOKUMENTÁCIÓ Magyar Laboratróriumi Társaság véleménye
Mellékeljük az Ön által kért egészségügyi dokumentációt. Felhívjuk a figyelmét, hogy labor és egyéb vizsgálati eredmény értékelése szakorvosi kompetencia, mely a klinikai kép és az összes rendelkezésre álló egészségügyi információ ismeretében történhet meg. Az eredmények egyéb értékeléséből levont következtetések alapján elindított, módosított kezelés miatti esetleges egészségkárosodásért felelősséget nem vállalunk.
Javasoljuk, az eredmények értékeléséhez, a megfelelő kezelés megválasztásához jelentkezzen be vizitre a vizsgálatot indító szakorvoshoz.Magyar Laboratróriumi Társaság"

Összegezve: további immuno-endokrin vizsgálatot és egyénre (!) szabott kezeléts javaslok,
tisztelettel:

Tisztelt Kérdezeő!

Ez előfordulhat! Persze tudni kellene, hogy milyen volt a szövettani lelete és a sebészeti eljárás típusa.


Tisztelettel:

Tisztelt Kérdező!

Vizsgálat nélkül laboratóriumi leletekből diagnózist, sőt kezelést mondani sek szakmai, sem etikai szempontból nem volna helyes.
Két dolog további tisztázásra szorul a leírottak alapján:
I. Van-e ösztrogén dominanciája?

Mi is ez a betegség? Az ösztrogén túlsúly által kiváltott, ún. ösztrogén dominancia nevű szindróma, amely állapotnak a következményei főleg a nőkre nézve tragikusak!
Mi a hormonok szerepe?
Az emberi szervezet sejtek milliárdjainak összehangolt rendszeréből áll. A sejtek alkotják a szöveteket, szerveket, melyek között élő kapcsolat van a vérkeringéssel, nyirokkeringéssel, idegekkel, hormonokkal, elektromágneses térrel, rezgésekkel és még sok más elemi, atomi, molekuláris kapcsolattal. Ezt a bonyolult hálózatot szabályozza az neuro-endokrin és az immunrendszer. Hormonrendszerünk minden szervünkre hat, így a legkülönbözőbb tüneteket okozza, ha zavar keletkezik működésében. Nagy valószínűséggel első utunk nem egy endokrinológus orvoshoz vezet, és az sem biztos, hogy a háziorvos a megfelelő helyre irányít. Bizonyos endokrin- vagyis a hormonrendszerhez köthető - betegségek felismeréséhez pedig elengedhetetlen a részletes vizsgálat beleértve a beteg meghallgatását, fizikális és laboratóriumi, továbbá kiegészítő egyéb képalkotó vizsgálatát. Testünk működéséhez elengedhetetlenek a jelek, információk, a hírvivők. A postások pedig nem mások, mint hormonjaink. Egészen apró mennyiségben, a gramm egy milliomod részében vannak jelen a vérben, mégis minden szervünk állapota függ mennyiségüktől, a „helyes kommunikációtól”. Az egész testbe szállítják a híreket és ha túl kicsi vagy éppen nagy mennyiségben termelődnek, az nem csak bizonyos szervünknél okoznak zavart, hanem hatnak erőnlétünkre, közérzetünkre, szexuális működésünkre, stressztűrő- és nemzőképességünkre, energia-szabályozásunkra, testsúlyunkra, bőrünk, hajunk állapotára. Fontos, hogy a hormonok és immunrendszerünk szoros kapcsolatban vannak egymással. Hormonjaink termelődését meghatározza életkorunk, nemünk, örökletes tényezők, sőt, a testet érő fény mennyisége, a külső hőmérséklet is. Eltérő lehet a különböző évszakokban, és megfigyelhető változás még napközben is. Mivel egy sor kulcsfontosságú üzenet szállításáért felelősek, nagyon érzékenyek érzelmi ingadozásainkra és a különböző külső hatásokra. Nem is gondolnánk, hogy naponta mennyiféle kozmetikum, élelmiszer és vegyi anyag vesz minket körbe, melyek mind befolyásolják e kifinomult rendszer működését!
Mi az ösztrogén dominancia lényege?
A női testben termelődő sok-sok hormon közül jelentőségüknél fogva kiemelkedik az első számú nemi hormon az ösztrogén és a másodlagos (ellensúlyozó) nemi hormon a progeszteron. A betegség lényege a két hormon arányának felbomlása, amelyet az ösztrogén túlsúly vált ki.
Ösztrogén
Első számú női nemi hormon (többek közt ösztradiol, ösztriol, ösztron alkotja)
Felelős a másodlagos női jegyek (mellek, méh) és menstruáció kialakulásáért
A menstuációs ciklus első felében (1-14. nap) van jelen, petefészekben termelődik
Zsírraktárakat növeli, izomtömeget csökkenti
Nemcsak a petefészek állítja elő az ösztrogént, hanem a testzsír is. Így férfiakban és nőkben is egyaránt jelen van. Egy kövér férfiban akár több ösztrogén is lehet, mint egy fiatal szikár hölgyben. Fontos! Azoknál, akinek teljes petefészek-eltávolítást hajtottak végre, annak is magas lehet az ösztrogén szintje.
Progeszteron
• Másodlagos női nemi hormon, „ellensúlyozó” hormon
• Felelős a terhesség létrejöttéért, a terhesség fenntartásáért
• A menstruációs ciklus második felében van jelen, peteérés után - 20 mg/nap mennyiségben - termelődik
• Petefészekben és kis mennyiségben a mellékvesékben termelődik
• Az ösztrogén dominancia, ill. a progeszteron hiány tünetei
• Terméketlenség, meddőség
• Tüszőrepedés nélküli ciklusok
• Vetélés
• Premenstruális szindróma (PMS)
• Depresszió, hangulatváltozások, ingerlékenység, kimerültség, alvás-, memóriazavar
• Migrén, krónikus fejfájás
• Alacsony libidó
• Endometriosis
• Erős menstruációs vérzés, szabálytalan menstruációs ciklusok, pecsételő vérzés
• Hüvelyszárazság
• PCOS - policisztás petefészek
• Korai menopauza
• Korai serdülőkor
• Pajzsmirigybetegség
• Lassú anyagcsere, megnövekedett hasi zsírszövet, hízás
• Magas vérnyomás
• Vízvisszatartás, ödémák, puffadás
• Hajhullás
• Száraz bőr, száraz szem, szájszáradás
• Osteoporosis - Csontritkulás
• Autoimmun betegségek, allergiára való hajlam
• Magnézium hiány
Mi okozza ezt a betegséget?
Sajnos ezt a betegséget az emberiség maga idézte elő. A XX. században az ipari fejlődés, a vegyipar, a rá támaszkodó gyógyszeripar, egy soha nem látott fejlődést (?) produkált. Olyan növényvédő szerek, háztartási vegyszerek és élelmiszerek termelése kezdődött - hatalmas mennyiségben - amik egészségre gyakorolt hatását, hosszú távú következményeit nem mérték fel kellően. Voltak ugyan figyelmeztető hangok, de ezt mindig elnyomták (elnyomják) a billió-dolláros nyereségek, a profit hatalma. Erről a fontos kérdésről a Magyar Endokrin Társaság Kongresszusán és ezen a honlapon is szóltam.
Kezdődött a mérgezési hullám az ún. xenoösztrogénekkel. Ilyenek azok a vegyszerek, amelyek ösztrogén hatásúak és nagyon nehezen bomlanak le (évtizedek alatt!) és a zsír-szövetben raktározódnak. Nézzük a diethylstilbestrolt (DES). A DES-t 1938-ban szintetizálták és klinikai alkalmazását az USA-ban 1941-ben engedélyezték. Csak az USA-ban 1941-1971 között kb. 7-8 millió nő részesült DES kezelésben. Időközben kiderültek alkalmazásának súlyos káros következményei. A magzati korban a DES hatásnak kitett leány magzatoknál gyakoribb a reproduktív traktus rendellenessége, fokozott a kockázata a hüvely karcinóma, a méhen kívüli terhesség, a koraszülés, a vetélés és a meddőség kialakulásának. Folytatódott ez a folyamat a fogamzásgátló tabletták bevezetésével (világszerte), annak magas szintetikus ösztrogén tartalmával. Ráadásul a kozmetikumokba is olyan anyagokat tettek (pl. paraben), amelyekről utólag derült csak ki a női ösztrogén hormonhoz való nagyfokú hasonlatosságuk. Ez az arckrémek, testápolók, hidratálók, tusfürdők szinte állandó összetevője. Ezek a veszélyes anyagok a bőrünkön át hamarabb felszívódnak, mintha megennénk! Az élelmiszeripar "felfedezte" a szóját, és elárasztotta vele a világot. A szója 20 000-szeres mennyiségben tartalmaz un. fito-ösztrogént. Szerencsére ezeket a növényi eredetű ösztrogéneket sokkal könnyebben elbontja szervezetünk, ezért nem okoz olyan nagy problémát (pl. az ázsiai országokban, ahol a szóját nagy mennyiségben fogyasztják)
Hogyan lehet gyógyítani?
Cél: a harmónia, a hormonális egyensúly helyreállítása. A gyógyítás általában természetes progeszteron készítményekkel indokolt.
Mi a megelőzés módja?
Környezettudatos szemléletváltás és gyakorlat. A műanyag palackok helyett üvegedények használata! Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az egyébként kitűnő ásványvizek, tej és termékeik műanyag csomagolásban kerülnek a piacra és nehezen ellenőrizhető a kioldódó vegyszerek mennyisége A mérgező anyagokat tartalmazó festékek, adalékok, rovarirtók kerülése! A friss zöldségekről, primőrökről azt gondoljuk, hogy minden esetben hasznosak. Ez csak alapos tisztítás, mosás után igaz!
Az ellenőrző (monitoring) rendszer fejlesztése. A mérgező anyagok kimutatására sok módszer van. Az egyik legegyszerűbb bizonyos rákok vizsgálata. Ezek a kis élőlényeg a mérgező anyagok jelenlétében elpusztulnak. Több hazai élelmiszert kellene fogyasztani! Az itthoni monitoring rendszer jobb, mint a külföldi, másrészt a hazai élelmiszerek lényegesen kisebb mértékben szennyezettek.
Kerülni a műanyagban tárolt ételeket, a teflon bevonatú edények használatát!!!! A méregtelenítés különböző formáit széles körben elterjeszteni:
- Szauna kezelés, wellness módszerek
- Szabad gyökfogók alkalmazása (pl. E vitamin)
- A testsúly fokozatos és nem gyors csökkentése. A zsírszövetben felraktározódott méreganyagok a gyors fogyás során gyorsan kerülnek a szervezetbe és ez rendkívül káros lehet.

II. Ami a hajhullést és az elhízést illeti:
Életkortól és egyéntől függően naponta 60-100 hajszálat hullatunk el. Az is természetes, hogy fésülködéskor, vagy hajmosáskor több hajat veszítünk, mint egyébként. Normálistól eltérő hajhullásról csak akkor beszélhetünk, ha azt vesszük észre, hogy a korábbinál jobban hullik a hajunk, fénytelenné, töredezetté válik, reggel, ébredés után a párnánkon sok hajszálat találunk, vagy már kisebb fizikai hatás alkalmával is csomókban szakad ki hajunk. Ezekben az esetekben minden alkalommal érdemes kideríteni, hogy milyen okok állnak a háttérben.A haj növekedésének alapja a hajhagyma, amelynek képződését számos örökletes és hormonális tényező befolyásolja. A hajhagymák növekedésének három fázisa van. Az első az u.n. „anagén”, ez növekedés gyors fázisa, amely időszakban a haj növekedése 28 naponként akár 1 cm-t is elérhet. Ez az időszak néhány évig is tarthat. Ezt követi az u.n. „katagén” szakasz, amely a gyors növekedés végét jelenti és néhány (2-3 ) hétig tart. Majd a „telogén” fázis köszönt be, amikor a hajhagymák nyugvó állapotba kerülnek. Ez az összes hajszál 10-15%-át is jelentheti és 100-120 napig is eltarthat. Lényeges ez a szakasz is, mert biztosíthatja a kihullott hajszálak utánpótlását. A Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism folyóiratban 2009-ben közölt kutatási eredmények kimutatták, hogy a nőkből kozmetikai műtétek során kivett hajhagymák növekedése hogyan változik pajzsmirigy hormonok hatására. A kivett hajhagymákat tenyésztették és vizsgálták az egyes fázisokat a pajzsmirigy két hormonjának: a trijódtironinnak és a tiroxinnak a jelenlétében. Meglepetésükre azt figyelték meg, hogy ezek a hormonok növelték az anagén fázis hosszúságát, sőt fokozták a bőr pigmentációját is. A kísérlet azért jelentős, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a pajzsmirigy hormonjainak hiánya felelős lehet a nők fokozott hajhullásáért, másrészt reményt is ad a hatásos kezelésre Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a hajhullás gyakran nem csak a csökkent pajzsmirigyműködés következménye, hanem a hajhagyma elleni autotoimmun folyamat következménye is lehet, amelyet szintén lehet gyógyítani (utalok az ebben a témában ezen a honlapon korábban általam írottakra).
Van-e kapcsolat az elhízás és a csökkent pajzsmirigy működés között?A csökkent pajzsmirigy működése elhízáshoz vezet. Ez a folyamat lehet fokozatos és viszonylag gyors is. Jellemző, hogy a beteg viszonylag kevés ételt fogyaszt, diétázik és ennek ellenére nem tud fogyni. Ilyenkor a legkülönbözőbb diétával kínozzák magukat, pedig a megfelelő kezeléssel a testsúly fokozatosan redukálható. Az elhízás gyakorta fokozott szőrnövéssel is társulhat, mivel a zsírszövet aktívan vesz részt a hormontermelésben és elősegíti nőkben a szőrnövekedést (férfias típusú szőrösödés). Ilyenkor a legfontosabb, az elhízásban szerepet játszó hormonok szintéjnek meghatározásával diagnózishoz tudunk jutni és el lehet kezdeni az oki kezelést.
Következetetés:
Immuno-endokrin kivizsgálást (anti-TPO-t is!) javaslok, jó egészséget kívánok,
tisztelettel:

Tisztelt Anna!

Valóban célszerű volna tisztázni, hogy a pajzsmiriggyulladása okozza-e panaszait.Tisztázni kellene az autoimmun folyamat aktivitását stb, ezt követően egyénre szabott kezelést javaslok.
Mielőbbi javulást kívánok,
tisztelettel:

Tisztelt Kovács Éva!

1. Az Euthyroxot a kiesett horomonterelés pótlására célszerű szednie!
2. A DAO enzmi alacsony volta esetén, ha panaszai vannak, akkor annak pótlása indokolt (ezen a honlapon erről sokat írtam)
3 Az alga fogyasátása (ha nincs autoimmun folyamat) akkor indokolt lehet.
4.Ismert, hogy a pajzsmirigy „igazi” hormonja a T3 (trijódtironin), amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető T4 (tiroxin). Az enzimek (fehérjék), a dejodinázok (D1 és D2 enzimek) hatására képződik az aktív T3 és a biológiai hatással nem rendelkező ún. reverz T3 (rT). Ráadásul az egyes szervekben az enzimek mennyisége eltérő lehet, ezért az aktív T3 mennyisége is különböző. Könnyen belátható, hogy a T3 a tulajdonképpeni gyógyszer, amelynek feladata a fenti tünetek megszüntetése. A TSH és a T4 tehát közel normális lehet, mégis a betegnek T3 hiánya van, mert nem képződött a szövetekben elegendő ebből a hormonból. Az esetek egy részében nincs is különösebb probléma, mert a szervezetben található enzimek megfelelő mennyiségű T3 képzését biztosítják. A gond az, hogy az enzim aktivitása nem mindig megfelelő és nem mindenkinél egyforma (!), ezért a fenti tünetek még akkor sem szűnnek meg, ha több T4-t kap a beteg. Ezekben az esetekben ugyanis nem képződik a kívánt mennyiségű T3, amely képes bejutni a megfelelő szervekbe.
Miért fontos ezt tudni?
Sokan csodálkozva fogadják és kérdezik, hogy a T4 (tehát a tiroxin) miért okoz olyan eltérő hatásokat, tüneteket. Egyeseknek a T4 szívdobogást, másoknak jelentős fogyást, hasmenést okoz. A titok nyitja a fenti enzimekben keresendő. Mi a vérben határozzuk meg a T4 szintjét, pedig a dejodináz-1.- és 2.-től függő aktív T3 a szövetekben képződik (pl. a szívben), ezért sem lehet egyértelműen következtetni a T4 szintből a T3-ra. Tehát a T4 adása esetén – amennyiben a beteg dejodináz-1. és 2. szintje alacsony, akkor a bevitt T4-ből (pl. Letrox) képződött aktív T3 mennyisége lényegesen kevesebb, ezért az a látszat mintha a gyógyszer nem hatna. Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolják a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 kívánt keverékét tartalmazzák.
Ez annál is inkább indokolt, mert az alábbi tünetek T4-gyel nehezen, ill. nem teljes mértékben befolyásolhatók:
• Fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás
• Depresszióra hajlam
• Hízás, csökkent étkezés mellett
• Menstruációs zavarok, terméketlenség
• Végtagokban zsibbadásérzés
Hogyan lehet segíteni?
A T4-ből képződő aktív hormon, azaz a T3 mennyiségét a következőképpen növelhetjük:
• A T4-hez eltérő mennyiségű T3 –t adunk (ez jelenleg az USA-ban 1:2,5, 1:5 , 1:10 arányban)
• A másik lehetőség, hogy a csökkent aktivitású enzim működését fokozzuk. Erre azért van lehetőség, mert ezek szelént tartalmazó, ún. szelenoproteinek, a szelén hiányában ugyanis a működésük csökken, szelén adásával pedig növelhető. Mivel az agyba a T4 nem tud bejutni csak a T3, ezért a szelén kezelés elősegíti a T3 képződését is és az agyi funkció javulását is.
A megfigyelés és az új eljárás célja az egyénre szabott gyógyszerek és azok dózisának meghatározása. Ezeknek egész skálája ismert, melyek közül az összetétel alapján a kezelő orvos a beteg tünetei és laboratóriumi leletei alapján válogathat (2. táblázat). Fontos azonban tudni, hogy a kezeléshez szükséges a T3 és a T4 szinteknek , ill. a T4/T3 aránynak a vérben történő meghatározása, mert a TSH önmagában nem elegendő.
A cél tehát nem egyetlen laboratóriumi adat (pl. a TSH) „beállítása”, hanem a komplex kezeléssel a betegek életminőségének javítása és lehetőség szerinti teljes helyreállítása egyénre szabott kezeléssel.


Az FDA (Food and Drug Association) által elfogadott pajzsmirigyhormonok

Készítmény FDA értékelés
Tiroxin T4) Gyártó cégek
Unithroid® AB (Stevens)
Letrox AB Berlin Chemie-Mennarini
Euthyrox AB Merck
L-Thyroxin AB Henning
Levo-T® BX (Alara)
Levoxyl® BX (Jones)
Novothyrox® BX (GenPharm)
Synthroid® BX (Abbott)*
Levothroid® BX (Forest/ Lloyd)*
Levolet® BX (Vintage)


Jó egészséget kívánok,
tisztelattel:

Tisztelt Kérdező!

Nagyon sajnálom az Önnel történteket!
Ha 150 ug Euthyroxot szd, akkor csak a szervetelen jód bevitelét kellene kerülnie, de a tejterméket, tojást,a tenger gyümölcseit fogyaszthatja.
Jó egészséget kívűnok, tisztelettel:

Tisztelt Dia!

A laboratóriumi leletek alapján véleményt, főleg terápiás tilos mondanom a Magyar Laboratóriumi Társaság irányelvei szerint!
Kérdéseire általánosságban a következőket válaszolhatom:
1.A TPO elleni antitestek szerepe meddőségben
• Az infertilis nőkben a TPO elleni antitest 31.8% , a fertilis, egészséges populációban 4.6% volt kimutatható (Cubillos J és mtsai, 2009)
• A TPO elleni antitest pozitívakban akkor is szignifikánsan nagyobb volt az infertilisek aránya, ha a hormon értékeik (hypophysis és perifériás hormonok) fiziológás tartományban voltak! (Wilson R és mtsai, 2009).
A TPO elleni antitestek szerepe vetélésekben (Bussen S és mtsai. 2008)
• A TPO elleni antitest pozitivakban a spontán vetélések száma jelentősen magasabb, mint az antitest negatívakban (32% v.s. 6%)
• A 3-szor vagy több alkalommal vetéltek között a magas TPO elleni antitest titerüek száma kétszer nagyobb
A TPO elleni antitestek szerepe a magzati fejlődésben
• A magzat fizikai fejlődése (érése) 19.3%-ban gátolt a TPO elleni antitest pozitív anyákban (Ilijama T és mtsai, 2009)
• A szellemi fejlődés, az IQ érték 10,5 ponttal alacsonyabb a TPO elleni antitest jelenlétében (Pop VJ és mtsai, 2005)

2.Anti-müller hormon (AMH) - Anti-müller hormon (AMH)
tagja a TGF-béta családnak, és a kis (<8 mm) preantrális és korai antrális tüszők kifejezik. Az AMH szint tükrözi a primernális follikulus-medence méretét, és a klinikai helyzetek egy sorában a petefészekfunkció legjobb biokémiai markere lehet [16]. Felnőtt nőknél az AMH szintje fokozatosan csökken, mivel az őshártya-tüdőmedence az életkorral csökken. Az AMH a menopauza során nem észlelhető.
Úgy tűnik, hogy az AMH szint korai, megbízható, közvetlen mutatója a petefészek funkciójának csökkenésének. Különösen hasznos szerepet játszhat a csökkent petefészek-tüsző-medence azonosításában bizonyos típusú betegeknél, mint például a rákos betegeknél és azoknál a betegeknél, akiknél a sugárzás vagy a műtét következtében jelentős petefészek-sérülés történt. Az IVF-et tervező betegeknél az AMH szint korrelál a stimuláció után kinyert oociták számával, és a legjobb biomarker a rossz és túlzott petefészek-válasz előrejelzéséhez . Azonban az élő születés előrejelzésére szolgáló diagnosztikai pontossága gyenge, ezért nem szabad arra használni, hogy kizárja a párokat az IVF / ICSI-ből .
Nincs megegyezés a csökkent termékenységi potenciálra utaló küszöbértékről. Az AMH szintek értelmezése laboratóriumi vizsgálati-függő , és nincs nemzetközi szabvány; ezért a klinikusoknak saját laboratóriumi referencia tartományaikat kell vezetniük. Általában a laboratórium normál alsó küszöbértékének jóval magasabb szintje megfelelő petefészek tartalékot javasol. Mivel a szint a normál alsó határa alá esik, fokozatosan növekszik a petefészek tartalék csökkenésének valószínűsége, és nagyon alacsony a terhességre utaló szintek, és a páciens rossz választ fog adni az IVF-re . Az egyik felülvizsgálat a következő általános iránymutatásokat javasolta :
● Az AMH <0,5 ng / ml csökkenti a petefészek tartalékot, kevesebb mint három tüszővel IVF ciklusban
● Az AMH <1,0 ng / ml előrejelzi a kiindulási petefészek-tartalékot azzal a valószínűséggel, hogy a visszanyeréskor a tojás korlátozott
● Az AMH> 1,0 ng / ml, de <3,5 ng / ml a stimulációra adott jó válaszra utal
● Az AMH> 3,5 ng / ml előrejelzi a petefészek-stimulációra adott erőteljes választ és óvatosan kell eljárni a petefészek hiperstimulációs szindróma elkerülése érdekében.
Az FSH-val ellentétben az AMH a menstruációs ciklus során bármikor mérhető, és jellemzően minimális ciklus- és intraciklus-variabilitást mutat, mivel a kifejeződő kis preantrális tüszők növekedése folyamatos, nem ciklikus. Megbízható AMH készletek könnyen beszerezhetők több gyártótól, és az AMH méréseket nagy klinikai referencia laboratóriumoktól lehet beszerezni . Az AMH szintet a betegek kezelésére használják Európában, a szintjének emelésére különböző módszrek ismertek. Ez attól is függ, hogy van-e petefészek elleni antitest a vérben.

Egyénre szabott kezelést javaslok (utalok a Családinet honlapon leírt sok A BETEGEK SZÁMÁRA írt javaslatokra.
Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Tisztelt Judit!

Mindenek előtt azt kellenem tisztázni, hgy van-e mellékveseműködé selégtelenség.
Hogyan állítható fel az Addison-kór diagnózisa?
A tünetek gyakran feltűnés nélkül, lassan alakulnak ki. A korábban felsorolt gyengeség, izomfájdalom, általános rossz közérzet sok egyéb kórképre utalhat, ezért az orvosok kezdetben sokszor nem gyanakszanak Addison-kórra. Néha egy jelentősebb stresszhelyzet az, mely egyértelművé teszi a tüneteket, és akár krízishelyzetet is teremthet.
Ha felmerül a betegség gyanúja, és laborvizsgálatot végezünk, akkor az alacsony nátrium- és magas káliumszintet mutat, valamint a mellékvese működészavarát is felfedi.
A legcélravezetőbb, ha ekkor – szintén vérvizsgálat segítségével – ellenőrzik a kortizolszintet, mely alacsony lehet, illetve a kortikotropin (ACTH) (agyalapi mirigy által termelt egyik hormon) szintet, ami viszont magasnak mutatkozhat. Ha a vérvizsgálat kimutatja az alacsony kortizolszintet, akkor további vizsgálatokkal azt kell kideríteni, hogy a mellékvese betegsége a fő probléma, vagy valami más betegség van a háttérben, ami elpusztította a mellékvesét is.
Hogyan kezelhető az Addison-kór?
A kezelés során a legfontosabb feladat a hiányzó hormonok pótlása szájon át bevehető gyógyszer segítségével. Ha a beteg súlyos állapotban van, szükség lehet intravénásan vagy intramuszkulárisan adott készítményekre is.
A szükséges dózist mindig egyénre szabva!!! állapítja meg az orvos, és úgy írja elő annak bevételét, hogy az így kialakított mesterséges hormonszint legjobban kövesse az élettani hormonszinteket. Így, mivel a mellékvese által termelt kortizol hormon szintje a reggeli órákban a legmagasabb, ezért a reggel beveendő gyógyszer mennyisége is nagyobb.
A felírt készítményt általában a betegnek élete végéig szednie kell. Fontos arra is odafigyelni, hogy egy súlyosabb fertőzés, műtét vagy komolyabb pszichés megterhelés esetén a beállított adagot mindig emelni kell!!!!. Éppen ezért az Addison-kóros betegnek, bármilyen egyéb betegség miatt részesül orvosi kezelésben, a betegségéről és szedett gyógyszerekről mindig tájékoztatnia kell aktuális kezelőorvosát. Az is lényeges, hogy gyakran társul más autoimmun betegséggel pl. Hashimoto kórrral.
Jó egészséget kívánok: