Meghalt gyermekeim nagypapája
Azóta mindennap emlegetik, ami rótermészetes, viszont azt mondják, hogy mi is biztos meghalunk
félnek ettől
hogyan nyugtassam őket?
Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.
20 kérdés ezen a lapon · összesen 29
Kedves Gizella!
Sehol nem találom a választ, hogy az elhunyt sírjáról a virágokat miért nem szabad csak 6hét eltelte után levenni?
A papa ez év szeptemberébe halt meg, párom apukája egy hete. Anyu az mondta 6hétig nem szabad az elhunyt dolgaihoz hozzányúlni. A párom apukájánál ezt nem tudjuk figyelembe venni, ugyanis ő vidéken lakott. Intézzük, intéz a párom dolgokat, de muszály dolgokat ott rendbe rakni. Érdekes, hogy mi , inkább a mama napokon keresztül gyújtott gyertyát a papának, a párom és testvére mikor ott voltunk a lakásban nem, mert hogy náluk ez nem (lenne(?) szokás. Köszönöm segítségét.
Kedves Hölgyem!
Bevallom, a kérdés válaszolásához, hiányos a tudásom. Ez amit leírok csak vélemény. Azonban nézzen utána, hogy Édesanyja vallásában nincs e meg ez a 6 hetes dolog, mármint hogy nem szabad hozzá nyúlni a halott dolgaihoz.
Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a halott családja,pl. az Ön Édesanyja, hogy viszonyul a dologihoz. Mivel, most a párja Édesapja halt meg, akkor ha él, akkor az Ö feleségét kell megkérdezni. Ha a felesége már nem él, akkor szerintem Önök döntik el, hogy mit csinálnak.
Én ezoterikusan gondolkodó ember vagyok. A 6 héttel valami lehet, azért. Mi azt valljuk, hogy a léleknek 42 napon belül elkel indulnia a fény felé. Az pedig szintén 6 hét. Viszont szerintem nem érdemes ezen vesződni. Ha most tudják megcsinálni a sírt, akkor most kell megcsinálni. A léleknek se az a jó, ha rohadó virágok vannak a síron, hanem ha szépen rendbe van rakva. Különös tekintettel a közelgő Halottak Napjára. A sírba a földi maradványok vannak. Az emlékek bennünk, a lélek meg velünk. Én úgy gondolom, hogy a sír, az itt maradtakat szolgálja.
A gyertya kérdés, meg végképpen nem kérdés. Aki gyújt gyertyát az gyújt. Csak a házat ne gyújtsa fel. Aki nem szokott gyújtani, az meg ne gyújtson. Viszont egyik se bántsa a másik szokását, mert mindenkinek joga van eldönteni, hogy akar e vagy sem gyertyát gyújtani.
Én szoktam.
Kedves Hölgyem!
Sok erőt kívánok Önnek és kedves családjának. Különös tekintettel a friss gyásztól szenvedő párjának. Tudom, hogy a férfiak sokkal jobban szenvednek a gyásztól. Viszont Ők a férfiak, és ezért titkolják a fájdalmukat. Ha nem mondja, akkor is nagyon szüksége van a Maga segítségére. Legyen mellette, mindenben.
Szeretettel.Gizella
Kedves Gizella!
Sokáig tépelődtem,rágódtam forduljak-e valakihez a problémámmal, tényleg probléma-e illetve, más is úgy látja, vagy csak én látom így a dolgokat?
Tavalyi évben édesanyám 57 évesen nagyon váratlanul meghalt. Meghalt úgy, hogy reggel elaludt, este mi találtuk meg. Amikor erre a hosszúnak tűnő percre gondolok, amikor eszembe jut, ma is végigfut a gerincemen az a félelmetes borzongás. Nem tudom elfelejteni ahogy a testvéremmel és édesapámmal állunk felette és ébresztgetjük a sötét szobában, ahová csak az utcai lámpa fénye vetült, hosszú időnek tűnik míg felkapcsoljuk a villanyt. És akkor meglátjuk a babát a kislányomat, aki 10 hónaposan egész nap a halott anyám mellett volt. A gyerekem mosolygott én meg harsányan nevettem, mikor már tudtam, hogy anyám nem fog felkelni ebből az ágyból, de még a tudatalattim sem engedte a szót "meghalt" Megfogtuk a kezét, hogy megsimogassuk, hátha előbb felébred, de merev volt és hideg. Onnatól csak arra emlékszem, hogy jöttek az orvosok, de már nem tudtak segíteni, nem is értem miért hívtunk mentőt.
Ismert szívbetegsége volt, műtötték is, műbillentyűje volt, mégsem gondoltuk, hogy meghalhat, ilyen hirtelen meg pláne nem. Akkor hónapokig nem tudtam aludni, egyfolytában rettegtem nem-e lett baja a gyerekemnek, aki azóta is mondja, hogy mama (még anyám életében monda mama) mutat egy sarokra a szobában. Olyankor olyan érzés fog el, hogy anyám itt van, érzem a jelenlétét. Többször is volt már, hogy a gyerek - most másfél éves - keresve a veszélyt egy pillanatnyi nem figyelés következtében olyan helyzetbe került, hogy magát megüthette és mégsem történt baj. Az utolsó az volt, hogy valahogy sokminden volt a fejemben, és a kezemben is vittem fel a vasalni való ruhát, a gyerek játékát, a gyereket és valahogy elfelejtettem becsukni a lépsőt záró biztonsági rácsot. Mikor letettem a kosarat és csend volt, furcsa érzésem támadt, bevillant, hol van a gyerek? Kirohantam a szobából, ez csak pár gyors lépés, és láttam az előszobában, ahogy áll a lépcsősor végén a padlón, egyik kis kezével fogja a rácsot, a másikkal mintha simogatna valakit, megszólalni sem tudtam, mire észrevett, rám nézett, és azt mondta: Mama. Elájultam. Mire magamhoz tértem be volt csukva a rács, és a gyerek játszott az építő kockáival. Nem tudom, hogy én csuktam-e be a rácsot vagy sem. Ön szerint forduljak orvoshoz? Kihez lehet fordulni valami segítségért ?
Kedves Asszonyom!
Ne forduljon orvoshoz! Nincs ebbe semmi különös. A gyermekek kicsi korukban egy bizonyos életkorig látják a szellemeket. Ha mosolyog, nincs semmi baj. Kifogja nőni a gyerek. Ön pedig meg fog nyugodni. Csak Ön ne sírdogáljon, hisz az az Édesanyjának fáj.
Ön megfog nyugodni, az Édesanyja meg elindul az útjára a fény felé. Két dolgot tudok Önnek ajánlani. Azt a helyiséget ahol a kis gyermek legtöbbet van, illetve ahol az Édesanyja volt legtöbbet, egy ideig gyertyázza meg. Égessen fehér gyertyát minden nap egy időre. És imádkozzon, ha vallásos. Így az Édesanyja szelleme nem vonzhat oda negatív energiájú szellemeket. Itt többször leírtam már korábban, hogy hogyan búcsúzzanak el hozzátartozójuktól, ha nem találkozhattak közvetlen a halál beállta előtt. Olvasson kicsit vissza, a válaszaimba. És írja meg a búcsúlevelet. Meglátja, hogy meg könnyebbűl.
A gyertyás búcsúlevél: Fehér gyertya mellett, holdfogyatkozás idején üljön le és írjon egy búcsú levelet, amibe gyakorlatilag elbúcsúzik. A lényeg, úgy írjon ki magából minden keserűséget, mintha csak külföldről írna levelet. Ha kész a levél a hold felkelte után vigye el egy folyó vízhez és dobja a vízbe. Ahogy elviszi a víz nézzen a levél után és gondoljon nagy szeretettel az eltávozott kedves Édesanyjára. Meg fog könnyebbűlni, hisz így eltud búcsúzni az Édesanyjától.
email címem: gizellakoren@gmail.com
Várom emailjét, ha bármibe segíthetek. Szeretettel üdvözlöm
Kedves Szakértő!
Az elmúlt egy hétben teljesen megváltozott az életem, így 15 évesen. Volt egy nagyon jó barátnőm. Van egy 12-es baráti társaságunk, és Linda volt a legjobb barátnőm. Mindent megbeszéltünk, rengeteget buliztunk, és nagyon boldogok voltunk. Mindannyian. Egy nap, együtt volt a csapat, 12-en voltunk. Beszélgettünk, úgy volt hogy este kicsit szórakozunk, azt terveztük hogy vizipipázunk. Addig meg Linda nálunk lett volna, ahogy eddig mindig. Csakhogy ezúttal a hazaút teljesen máshogy alakult. Nevetgéltünk, beszélgettünk. A lámpa zöldet mutatott. Elindultunk és ekkor minden nagyon felgyorsult, elcsúsztam egy tócsába, dudált egy teherautó, és akkor Linda ellökött az autó elől. Ellökött, megmentette az életemet. Csakhogy őt elütötte az autó. Nem tudtam mi van vele, nem engedtek oda. Akkor jöttem rá, mikor letakarták. Linda meghalt. Nem tudom felfogni. Mindenki szerette őt, tehetséges volt, okos volt, gyönyörű volt, és hős...hős volt. Megmentette az életemet. Feláldozta a saját életét. Nincs nap hogy ne gondolnék rá. Hogy élhetném tovább az életemet, ha egyszer Linda értem halt meg? Nagyon hiányzik mindenkinek. Nem értem mért Ő?? a legjobb gyerekszínész volt, szépségkirálynő volt, a legcsinosabb és okosabb lány volt akit valaha ismertem, és annyira barátságos és vidám. Nem tudom mi lesz velem nélküle :(
Köszönöm.
Kedves .....(nem tudom,hogy szólíthatom)
Kérem keressen meg emailben.
gizellakoren@gmail.com
Várom. Szeretettel.
Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.
Kérdésedet rögzítettük. Köszönjük!