Olvasói kérdés
Kedves Doktornő,
Kislányunk hat éves lesz január végén. Három éves koráig mintaalvó volt!
Előbb az egyedül alvást kellett feladnunk, mert felsírt, és kérte, hogy aludjunk vele egy szobában. Sikerült a felsírást, felébredést megoldanunk, anyuci vele aludt azóta.
Idén nyáron kezdődtek a nagyobb bajok. Kezdetben korai ébredés, fél hat, hat óra, majd négy, öt hete, két óra, fél három között történik az első felébredés.
Kérdezi, hogy mennyit kell még aludni, mikor lesz már reggel, stb. Ez a kérdés, már lefekvéskor is foglalkoztatja. Nem tud visszaaludni, vagy, ha sikerül, akkor is másfél óra múlva újra felébred, és ismét kérdez…
Nem felriad, egyszerűen felébred, és mondja, hogy nem tud aludni.
Nem változtattunk semmit. Nem néz ijesztő mesefilmeket, szörnyeket, nem játszik hasonló játékokat, lefekvéskor, nyugalom, meghitt együttlét, mese… Még az élő mese után is a mi hangunkkal felvett meséket hallgatja fél órán keresztül.
Volt, hogy egész éjjel bekapcsolva hagytuk, mert mondta, hogy akkor talán vissza tudna aludni. Azt monda, hogy megnyugtatja. Kipróbáltuk több napig, nem jött be. Kérdezgetjük, több féle módon megkörnyékezve, hogy miért kell megnyugodnia? Nem nyugodt? Mitől nem nyugodt, miért kell megnyugodnia? Mi zaklatja fel, mit érez, mit ért nyugtalanság alatt? Nem tudom megmondani, mondja. Nem érzünk semmi feszültséget rajta, okát végképp nem látjuk. Szerető, nyugodt családi légkör, konfliktusmentes óvodai élet, hét végéken babaprogramok, MŰPA, kreatív egyéb programok, állatkert, kirándulások, bringázás, úszás, síelés…
Az eredmény így többszöri megszakítással, napi 7, 8 óra alvás, ami tudjuk, hogy kevés az ő korában. Túlzottan nem érzékeljük a kialvatlanság jelét, bár néha fáradékonynak, kicsit lustának tűnik, de lehet, hogy amúgy is ilyen lenne.
Nem rontunk a helyzeten semmi féle „szigorral”, nyugodtan kérdezgetjük a harmadik felébredés után is. Nyugtatgatjuk, segítjük. Megpróbálunk minden jónak tűnő ötletet. Még egy mesélő plüss állat az ágyikóba, lámpa, amit ő tud bekapcsolni az ágyában, hogy a biztonság érzetét növeljük. Semmi értelme eddig.
Egyszerűen nem értjük, pedig figyelünk rá, mint minden értelmes szülő a gyermekére.
Biztosan lehetne még ezt is fokozni, de talán akkor az lenne a baj. Nem szeretnénk átesni a ló másik oldalára sem, de azt gondoljuk, így sem lehet hagyni, várva a magától megoldódik egyszer lehetőségre…
Mit tegyünk? Elnézést, de azért írtam le, hogy láthassa, mi mindent igyekeztünk alkalmazni, hogy ne tanácsolja azokat.
Reménykedve, és bizakodva várjuk tanácsait.
Köszönettel:
Kovásznai Sándor
Kislányunk hat éves lesz január végén. Három éves koráig mintaalvó volt!
Előbb az egyedül alvást kellett feladnunk, mert felsírt, és kérte, hogy aludjunk vele egy szobában. Sikerült a felsírást, felébredést megoldanunk, anyuci vele aludt azóta.
Idén nyáron kezdődtek a nagyobb bajok. Kezdetben korai ébredés, fél hat, hat óra, majd négy, öt hete, két óra, fél három között történik az első felébredés.
Kérdezi, hogy mennyit kell még aludni, mikor lesz már reggel, stb. Ez a kérdés, már lefekvéskor is foglalkoztatja. Nem tud visszaaludni, vagy, ha sikerül, akkor is másfél óra múlva újra felébred, és ismét kérdez…
Nem felriad, egyszerűen felébred, és mondja, hogy nem tud aludni.
Nem változtattunk semmit. Nem néz ijesztő mesefilmeket, szörnyeket, nem játszik hasonló játékokat, lefekvéskor, nyugalom, meghitt együttlét, mese… Még az élő mese után is a mi hangunkkal felvett meséket hallgatja fél órán keresztül.
Volt, hogy egész éjjel bekapcsolva hagytuk, mert mondta, hogy akkor talán vissza tudna aludni. Azt monda, hogy megnyugtatja. Kipróbáltuk több napig, nem jött be. Kérdezgetjük, több féle módon megkörnyékezve, hogy miért kell megnyugodnia? Nem nyugodt? Mitől nem nyugodt, miért kell megnyugodnia? Mi zaklatja fel, mit érez, mit ért nyugtalanság alatt? Nem tudom megmondani, mondja. Nem érzünk semmi feszültséget rajta, okát végképp nem látjuk. Szerető, nyugodt családi légkör, konfliktusmentes óvodai élet, hét végéken babaprogramok, MŰPA, kreatív egyéb programok, állatkert, kirándulások, bringázás, úszás, síelés…
Az eredmény így többszöri megszakítással, napi 7, 8 óra alvás, ami tudjuk, hogy kevés az ő korában. Túlzottan nem érzékeljük a kialvatlanság jelét, bár néha fáradékonynak, kicsit lustának tűnik, de lehet, hogy amúgy is ilyen lenne.
Nem rontunk a helyzeten semmi féle „szigorral”, nyugodtan kérdezgetjük a harmadik felébredés után is. Nyugtatgatjuk, segítjük. Megpróbálunk minden jónak tűnő ötletet. Még egy mesélő plüss állat az ágyikóba, lámpa, amit ő tud bekapcsolni az ágyában, hogy a biztonság érzetét növeljük. Semmi értelme eddig.
Egyszerűen nem értjük, pedig figyelünk rá, mint minden értelmes szülő a gyermekére.
Biztosan lehetne még ezt is fokozni, de talán akkor az lenne a baj. Nem szeretnénk átesni a ló másik oldalára sem, de azt gondoljuk, így sem lehet hagyni, várva a magától megoldódik egyszer lehetőségre…
Mit tegyünk? Elnézést, de azért írtam le, hogy láthassa, mi mindent igyekeztünk alkalmazni, hogy ne tanácsolja azokat.
Reménykedve, és bizakodva várjuk tanácsait.
Köszönettel:
Kovásznai Sándor
Szakértői válasz
Kedves Sándor!
Minden gyermeknek más az alvás-igénye. Az Ön leírása szerint a gyermekük nem fáradékony az ilyen "kevés" alvással sem. Ezért valószínű, hogy tényleg kialudta már magát. Az oviban alszik még ebéd után? Mert sok gyermek a nagycsoportban már leszokik erről. Biztosan értelmes, iskolaérett kislányuk van. Sportoljon többet, vagy este vacsora előtt menjenek ki a levegőre egyet sétálni, ez is segíthet.
Üdvözlettel:
Minden gyermeknek más az alvás-igénye. Az Ön leírása szerint a gyermekük nem fáradékony az ilyen "kevés" alvással sem. Ezért valószínű, hogy tényleg kialudta már magát. Az oviban alszik még ebéd után? Mert sok gyermek a nagycsoportban már leszokik erről. Biztosan értelmes, iskolaérett kislányuk van. Sportoljon többet, vagy este vacsora előtt menjenek ki a levegőre egyet sétálni, ez is segíthet.
Üdvözlettel:
Dr. Hidvégi Edit