Olvasói kérdés
Kedves Doktornő!
Pedagógus nagymamaként fordulok Önhöz. Kis unokám 3200 grammal született, most 3 hónapos 10 napos / koraszülött, 3 héttel korábban érkezett. / Nagyon szépen fejlődik, most már 6440 g . Kiegyensúlyozott, mosolygós, éjszakát végig alussza.
A kérdésem az lenne, hogy mennyire elvárható, hogy kiemelje és tartsa magát hason. Úgy tudom, hogy most az a szemlélet, hogy a babákat nem szabad hason altatni, ezért ritkán van így. Valószínű ennek a következménye, hogy ha hasra fektetjük rettenetesen sír, nem szeret így lenni. Lányom próbálja minél többször gyakorolni vele, de nem tudom mennyire kell ezt erőltetni? Napközben etetés után nyugodt, ha ilyenkor teszi hasra, akkor keservesen sír, ráadásul sokat bukik. Etetés előtt pedig azért sír mert már éhes. Voltak konduktornál, aki gyógypedagógus és 15 perc gyakorlást javasol / egyik oldala szerinte gyengébb/. Mennyire kell aggódni, hogy ez a mozgás nem megy még? Most azt látom, hogy a fiatalok már ilyen pici korban mindenféle fejlesztőre viszik a babájukat. Természetesen nem szeretnénk, ha valamilyen mozgása kimaradna, nekem volt olyan tanítványom, akinél kimaradt a kúszás szakasza és a tanulási nehézségét erre vezették vissza. Ha kézben van vagy a hátán fekszik nagyon jól emeli a fejét, szinte fel akar "ülni".
Kedves Doktornő, elnézést, hogy ilyen hosszan ecseteltem a problémát, de tudni szeretnénk, hogy elég-e ha néhányszor hasra fektetjük, amíg élvezi vagy erőltessük a dolgot mindenáron.
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Üdvözlettel egy aggódó nagymama
Pedagógus nagymamaként fordulok Önhöz. Kis unokám 3200 grammal született, most 3 hónapos 10 napos / koraszülött, 3 héttel korábban érkezett. / Nagyon szépen fejlődik, most már 6440 g . Kiegyensúlyozott, mosolygós, éjszakát végig alussza.
A kérdésem az lenne, hogy mennyire elvárható, hogy kiemelje és tartsa magát hason. Úgy tudom, hogy most az a szemlélet, hogy a babákat nem szabad hason altatni, ezért ritkán van így. Valószínű ennek a következménye, hogy ha hasra fektetjük rettenetesen sír, nem szeret így lenni. Lányom próbálja minél többször gyakorolni vele, de nem tudom mennyire kell ezt erőltetni? Napközben etetés után nyugodt, ha ilyenkor teszi hasra, akkor keservesen sír, ráadásul sokat bukik. Etetés előtt pedig azért sír mert már éhes. Voltak konduktornál, aki gyógypedagógus és 15 perc gyakorlást javasol / egyik oldala szerinte gyengébb/. Mennyire kell aggódni, hogy ez a mozgás nem megy még? Most azt látom, hogy a fiatalok már ilyen pici korban mindenféle fejlesztőre viszik a babájukat. Természetesen nem szeretnénk, ha valamilyen mozgása kimaradna, nekem volt olyan tanítványom, akinél kimaradt a kúszás szakasza és a tanulási nehézségét erre vezették vissza. Ha kézben van vagy a hátán fekszik nagyon jól emeli a fejét, szinte fel akar "ülni".
Kedves Doktornő, elnézést, hogy ilyen hosszan ecseteltem a problémát, de tudni szeretnénk, hogy elég-e ha néhányszor hasra fektetjük, amíg élvezi vagy erőltessük a dolgot mindenáron.
Köszönöm megtisztelő válaszát.
Üdvözlettel egy aggódó nagymama
Szakértői válasz
Kedves Kérdező Nagymama!
Szerencsére fejlődik az orvostudomány és avval együtt a babák mozgásfejlődésére is jobban odafigyelnek. Egy jól képzett konduktor sokat tud akár pár foglalkozás alkalmával is segíteni, az általa javasolt gyakorlatok biztosan előnyösek. Evés után azonban Ön sem feküdne szívesen hasra, ezt feltétlenül el kell kerülni. Egyre több olyan időszak lesz az unokája életében, amikor már fent van, de még nem éhes annyira, hogy ne lehessen egy kicsit megtornáztatni. Ebben is kérjék a konduktor segítségét.
Üdvözlettel:
Szerencsére fejlődik az orvostudomány és avval együtt a babák mozgásfejlődésére is jobban odafigyelnek. Egy jól képzett konduktor sokat tud akár pár foglalkozás alkalmával is segíteni, az általa javasolt gyakorlatok biztosan előnyösek. Evés után azonban Ön sem feküdne szívesen hasra, ezt feltétlenül el kell kerülni. Egyre több olyan időszak lesz az unokája életében, amikor már fent van, de még nem éhes annyira, hogy ne lehessen egy kicsit megtornáztatni. Ebben is kérjék a konduktor segítségét.
Üdvözlettel:
Dr. Hidvégi Edit