Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Először is elnézést a kérdésemért...de én Öntől szeretnék kérdezni (igaz a kisfiam még csak 2 és fél éves) :)
Bölcsödei beszoktatás a téma.
Talán ott kezdeném,hogy a kisfiammal eléggé össze voltunk/vagyunk nőve(amit soha se bántam). Két éves koráig szoptattam is,magától hagyta el,igaz néha még mindig odabújik,hogy érezze az arcával a bőrömet.
Nagyon értelmes,szépen beszél,napról-napra választékosabban. "Dackorszak" kezelhető (elsősorban figyelemelterelést alkalmazok) ...viszonylag szófogadó,apróbb huncutságoktól eltekintve...de érzi a határokat.
Szeptemberben kezdtük a beszoktatást egy családi napközibe (2 gondozónőre 7 gyerek van). Mivel csak januárban kezdek dolgozni (ez a beszoktatás megkezdése után derült ki), így a gondozónővel megbeszéltük,hogy a kisfiam tempójában fogjuk a folyamatot "véghezvinni".
Így sikerült otthagynom mindig úgy,hogy nem sírt,elköszönt,tudta,hogy anya dolgozik és jönni fog ebéd után. Viszont napközben elkezdtem neki hiányozni,néha sírdogált,de a figyelme elterelhető volt. A gondozónők figyelmesek,aranyosak és rengeteg energiát "tesznek bele".
kb. 1 hónapja elesett a bölcsiben (az arcát,orrát ütötte meg).Úgy érzem,hogy akkor ott szüksége lett volna rám,és nem voltam ott. Azt tapasztalom,hogy azóta ha itthon is kikerülök a látóteréből pl. zuhanyozni megyek,akkor pánikba esik,sír,keres,félelmet látok a szemében,nem hiszti. (még akkor is,ha előtte szólok,hogy hova "megyek")
A bölcsiben már csak sírva tudom ott hagyni. Ha mégis sikerül megvigasztalniuk,akkor is egy idő után újra kezdi. Már nagyon megvisel engem is,nem akarom kínozni. …nem látom a megoldást,hogy hol-hogyan lehetne ezen a helyzeten átbillenteni.
Amúgy az itthoni viszonyunk továbbra is jó,nem látok benne haragot,sértődést, megbántottságot . Most már a szeretetét is ki tudja mutatni,rengeteget simogat,szeretget,ölel,puszilgat. (igaz ő is sok szeretetet kap tőlem/tőlünk).
Mivel jelenleg tudom egy kicsit rugalmasabban alakítani az életemet...így több minden megfordult a fejemben,és ebben kérném a tanácsát.
Gondoltam arra,hogy most nem mennénk egy ideig,és majd januárban újra kezdenénk. (igazából azért "erőltetném", mert félek,hogy szeptembertől az oviba a sokkal több gyerek közé még nehezebben szokna be)
…. bármilyen javaslatra vevő vagyok, ami a kisfiam érdekét szolgálja. Várom mielőbbi válaszát! Köszönöm! Tisztelettel! Rózsa
Először is elnézést a kérdésemért...de én Öntől szeretnék kérdezni (igaz a kisfiam még csak 2 és fél éves) :)
Bölcsödei beszoktatás a téma.
Talán ott kezdeném,hogy a kisfiammal eléggé össze voltunk/vagyunk nőve(amit soha se bántam). Két éves koráig szoptattam is,magától hagyta el,igaz néha még mindig odabújik,hogy érezze az arcával a bőrömet.
Nagyon értelmes,szépen beszél,napról-napra választékosabban. "Dackorszak" kezelhető (elsősorban figyelemelterelést alkalmazok) ...viszonylag szófogadó,apróbb huncutságoktól eltekintve...de érzi a határokat.
Szeptemberben kezdtük a beszoktatást egy családi napközibe (2 gondozónőre 7 gyerek van). Mivel csak januárban kezdek dolgozni (ez a beszoktatás megkezdése után derült ki), így a gondozónővel megbeszéltük,hogy a kisfiam tempójában fogjuk a folyamatot "véghezvinni".
Így sikerült otthagynom mindig úgy,hogy nem sírt,elköszönt,tudta,hogy anya dolgozik és jönni fog ebéd után. Viszont napközben elkezdtem neki hiányozni,néha sírdogált,de a figyelme elterelhető volt. A gondozónők figyelmesek,aranyosak és rengeteg energiát "tesznek bele".
kb. 1 hónapja elesett a bölcsiben (az arcát,orrát ütötte meg).Úgy érzem,hogy akkor ott szüksége lett volna rám,és nem voltam ott. Azt tapasztalom,hogy azóta ha itthon is kikerülök a látóteréből pl. zuhanyozni megyek,akkor pánikba esik,sír,keres,félelmet látok a szemében,nem hiszti. (még akkor is,ha előtte szólok,hogy hova "megyek")
A bölcsiben már csak sírva tudom ott hagyni. Ha mégis sikerül megvigasztalniuk,akkor is egy idő után újra kezdi. Már nagyon megvisel engem is,nem akarom kínozni. …nem látom a megoldást,hogy hol-hogyan lehetne ezen a helyzeten átbillenteni.
Amúgy az itthoni viszonyunk továbbra is jó,nem látok benne haragot,sértődést, megbántottságot . Most már a szeretetét is ki tudja mutatni,rengeteget simogat,szeretget,ölel,puszilgat. (igaz ő is sok szeretetet kap tőlem/tőlünk).
Mivel jelenleg tudom egy kicsit rugalmasabban alakítani az életemet...így több minden megfordult a fejemben,és ebben kérném a tanácsát.
Gondoltam arra,hogy most nem mennénk egy ideig,és majd januárban újra kezdenénk. (igazából azért "erőltetném", mert félek,hogy szeptembertől az oviba a sokkal több gyerek közé még nehezebben szokna be)
…. bármilyen javaslatra vevő vagyok, ami a kisfiam érdekét szolgálja. Várom mielőbbi válaszát! Köszönöm! Tisztelettel! Rózsa
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Elolvastam a levelét, és az a véleményem, hogy mindenképpen érdemes lenne leülnünk első körben egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen, az ön gyerekére szabottan át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Elolvastam a levelét, és az a véleményem, hogy mindenképpen érdemes lenne leülnünk első körben egy egy órás beszélgetés erejéig, ahol részletesen, az ön gyerekére szabottan át tudjuk beszélni a teendőket. Ha gondolja keressen meg és nagyon szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: