Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
A következő lenne a kérdésem: a kisfiam 3 éves múlt októberben, egy kicsit körülményes volt számára ez az év! Februárban derült ki,hogy kistestvére lesz,ez még önmagában nem gond,de sajnos a nyáron már adódtak gondok a terhességemmel,és elég sokat kellett kórházban feküdnöm,ez idő alatt az apukájával volt,persze nagyszülői segítséggel.
Innentől kezdődnek a gondok,illetve nem 100%,de én úgy gondolom. Mikor haza kerültem egyfolytában félt,olyanokat kérdezgetett-és még most is-,hogy nem jön-e be senki a házba,vagy nem kukucskál-e be az ablakon,a garázsajtó be van-e csukva,és hát a fő probléma hogy nem akar a saját ágyában aludni a másik szobában! (Egyébként van egy nagyobb testvére is,16 éves,és Ő is a szobában alszik) Állandóan kirohan hozzánk és velünk akar aludni! De így sajnos egyikünk se piheni ki magát,se Ő,se mi! Ha este beszélünk vele,hogy nincs itt senki,nem jön erre senki stb.,akkor mondja hogy jó,akkor nem jövök ki,aztán úgyanúgy rohan ki! És van amikor még elég rendesen sír is hozzá!!! Nem tudom van-e valami megoldás erre,hogy ne jöjjön ki,de bármilyen segítséget tanácsot nagyon megköszönnék!!!!
Tudom hogy nagyon kell figyelni ilyenkor hogy ne érezze mellőzöttnek magát,legyen foglalkozva vele,de szerintem ezzel nincs is gond!
Szóval bízom benne,hogy van valami megoldás a problémánkra,mert elég fáradtak vagyunk így Tőle!!!!
Köszönöm a segítségét!!!
A következő lenne a kérdésem: a kisfiam 3 éves múlt októberben, egy kicsit körülményes volt számára ez az év! Februárban derült ki,hogy kistestvére lesz,ez még önmagában nem gond,de sajnos a nyáron már adódtak gondok a terhességemmel,és elég sokat kellett kórházban feküdnöm,ez idő alatt az apukájával volt,persze nagyszülői segítséggel.
Innentől kezdődnek a gondok,illetve nem 100%,de én úgy gondolom. Mikor haza kerültem egyfolytában félt,olyanokat kérdezgetett-és még most is-,hogy nem jön-e be senki a házba,vagy nem kukucskál-e be az ablakon,a garázsajtó be van-e csukva,és hát a fő probléma hogy nem akar a saját ágyában aludni a másik szobában! (Egyébként van egy nagyobb testvére is,16 éves,és Ő is a szobában alszik) Állandóan kirohan hozzánk és velünk akar aludni! De így sajnos egyikünk se piheni ki magát,se Ő,se mi! Ha este beszélünk vele,hogy nincs itt senki,nem jön erre senki stb.,akkor mondja hogy jó,akkor nem jövök ki,aztán úgyanúgy rohan ki! És van amikor még elég rendesen sír is hozzá!!! Nem tudom van-e valami megoldás erre,hogy ne jöjjön ki,de bármilyen segítséget tanácsot nagyon megköszönnék!!!!
Tudom hogy nagyon kell figyelni ilyenkor hogy ne érezze mellőzöttnek magát,legyen foglalkozva vele,de szerintem ezzel nincs is gond!
Szóval bízom benne,hogy van valami megoldás a problémánkra,mert elég fáradtak vagyunk így Tőle!!!!
Köszönöm a segítségét!!!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
A legtöbb esetben az alvászavar mögött valamilyen érzelmi probléma húzódik meg, az önök esetében ez egybeesik a szeparációs szorongással és a kistestvér születésével is. Amennyiben nem csökkennek a panaszok, mindenképpen keressenek meg, mert személyes konzultáció szükséges!Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A legtöbb esetben az alvászavar mögött valamilyen érzelmi probléma húzódik meg, az önök esetében ez egybeesik a szeparációs szorongással és a kistestvér születésével is. Amennyiben nem csökkennek a panaszok, mindenképpen keressenek meg, mert személyes konzultáció szükséges!Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: