Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

← Összes kérdés

Olvasói kérdés

Egy 3 es fel eves kislany anyukaja vagyok.A problemank a kovetkezo:nagyon okos,ertelmes kislany,de viszont nagyon visszahuzodo,nehezen baratkozo.Nem akar senkivel elmaradni,meg a nagyszulokkel sem,sot neha meg ha Apukaval marad akkor is egy nagyon keserves sirasba kezd es nagyon nehezen nyukszik meg.Tehat osszegezve a lenyeg az hogy o azt szeretne hogy anyuka mindig ot legyen mellette,ha viszont valahova elmeggyek es nem lat egy felelem,remulet jelenik meg az arcan es sirni kezd.Ugyan ez tortenik hogya valaki hozzaszol,legyen az ismeros vagy akar gyerek is.Oviba se akar menni,ott is csak sir a program alatt,nem jatszik a gyerekekkel.MIndig is nagyon anyas volt,de ezt kb.4 honapja csinalja es olyan szemelyekkel se marad el akikkel azelott nyugodtan hagyhattam,persze akkorjaba is sirt egy kicsit ,de utanna megnyugodott es nem volt gond.A kerdesem az volna hogy minek lehet nevezni ezt az o viselkedeset?Szukseges volna egy pszihologus felkeresesse?Vagy pedig egyszeruen latja hogy a sirassal eler barmit es azert csinalja?Koszonom szepen. Udvozlettel egy aggodo anyuka.

Szakértői válasz

Kedves anyuka!

Leválási szorongásról van szó az önök esetében! Minden óvodában tapasztalható, hogy mindig van pár gyermek, aki a sarokba húzódva szemlélődik, vagy szomorkodik és nem a többiekkel játszik. A legtöbbjüknek hosszabb idő kell ahhoz, hogy felszabaduljanak ebben az új kis közösségben, azonban vannak olyan szélsőséges esetek, ahol komoly szorongással, stresszel jár a beszoktatás. A szülőknek sem könnyű, hiszen a leválás, az elszakadás miatti érzelmek őket is éppúgy érintik, mint szeretett gyermekeiket.

Óvodakezdéskor minden jórészt attól függ, hogy milyen jelzéseket kap a gyermek az anyjától. Ha ezek azt sugallják neki, hogy biztonságos és jó helyre kerül, nemsokára elégedetten adja át magát az új élmények örömeinek.

Azonban, ha a gyermek kezdeti nehézségei az anyából olyan reakciókat váltanak ki, amelyek azt sugallják a gyermeknek, hogy az anyja is tart attól, hogy neki valami baja eshet, és emiatt nem szívesen hagyja ott az óvodában, akkor természetesen a gyerek korábbi nyugtalansága tovább mélyül. Ez pedig igazolni látszik az anya kezdeti félelmeit, és tovább fokozza őket. A gyerek belecsimpaszkodik az anyjába, keservesen bömböl, mintha valami szörnyűség készülődne ellene.

Fontos: ha a szülő egyszer már eldöntötte, hogy óvodába adja a gyermekét, legyen ebben következetes. Saját megnyugtatására - ha teheti - válassza ki azt az óvodát, óvó nénit, akire szívesen bízná a gyermekét.
A szülő törekedjen arra, hogy őszinte és nyílt kapcsolat alakuljon ki közte és az óvónők között, hiszen többek között ez fogja megteremteni a kicsi biztonságérzetét is. Éreztessük a gyerekkel, hogy jó helyen lesz, hogy mi is megbízunk az óvó nénikben, az óvodában...ha mindezt megtesszük, nem lesz viselkedésbeli regresszió!

Annak érdekében, h ez a leválás zökkenőmentes legyen, én mindenképpen javasolnék önöknek egy egy órás nevelési tanácsadást, ahol részletesen át tudjuk beszélni a teendőket! Elérhetőségem: 3O-355-O177.

Üdv.:

Balogh Andrea2011. 11. 27. 16:44Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.

Fontos: A CsaládiNet cikkei tájékoztató jellegűek, és nem helyettesítik az orvosi, jogi vagy más szakértői tanácsadást.