Olvasói kérdés
Kedves Andrea,
Én egy apuka vagyok, házasságban 2 fiú gyerekkel (2 és 7 évesek).
Abban kérném tanácsát vagy inkább véleményét hogy a feleségem sokat kiabál a nagyobbik gyerekkel, mert nem fogad szót és nem csinálja azt amit kellene. Pl. ha megkéri hogy öltözz fel akkor nem öltözik fel csak nagy nehezen, vagy ha egyen akkor mindent csinál csak nem eszik stb. tehát pont azt nem csinálja a gyerek amit kellene, ezért a feleségem elkezd kiabálni vele. Feleségem szerint a kiabálás célrevezető módszer mert ha nem kiabál akkor nem csinál semmit a gyerek. Feleségemet amúgy nagyon zavarja hogy ha ő valamit megkér és nem történik meg 10 másodpercen belül akkor ő le van nézve és a gyerek már nem is tiszteli.
Engem annyira nem izgatnak fel ezek a dolgok, mert tudom hogy a gyerek amúgy meg fogja csinálni amit kérünk (sőt sokszor ha nem ’pattogunk’ akkor magától is megcsinálja ezeket a dolgokat - bár lehet hogy kétszer annyi idő alatt).
Amúgy nekem sem mindig fogad szót de emiatt én nem ordibálok vele hanem többször elmondom és megkérem és tudom hogy megcsinálja a feladatot amit kell, megbízom a gyermekemben.
Feleségem úgy véli hogyha most nem fogjuk meg a gyereket akkor később egy trehány, nem odafigyelő és nem rendszerető felnőtt/kamasz lesz. Részben egyetértek ezzel az elmélettel, de félek hogy az állandó ordibálás a gyerekkel nehogy valamilyen lelki sérülést okozzon később. Önnek mi a véleménye?
Válaszát előre is köszönöm.
Én egy apuka vagyok, házasságban 2 fiú gyerekkel (2 és 7 évesek).
Abban kérném tanácsát vagy inkább véleményét hogy a feleségem sokat kiabál a nagyobbik gyerekkel, mert nem fogad szót és nem csinálja azt amit kellene. Pl. ha megkéri hogy öltözz fel akkor nem öltözik fel csak nagy nehezen, vagy ha egyen akkor mindent csinál csak nem eszik stb. tehát pont azt nem csinálja a gyerek amit kellene, ezért a feleségem elkezd kiabálni vele. Feleségem szerint a kiabálás célrevezető módszer mert ha nem kiabál akkor nem csinál semmit a gyerek. Feleségemet amúgy nagyon zavarja hogy ha ő valamit megkér és nem történik meg 10 másodpercen belül akkor ő le van nézve és a gyerek már nem is tiszteli.
Engem annyira nem izgatnak fel ezek a dolgok, mert tudom hogy a gyerek amúgy meg fogja csinálni amit kérünk (sőt sokszor ha nem ’pattogunk’ akkor magától is megcsinálja ezeket a dolgokat - bár lehet hogy kétszer annyi idő alatt).
Amúgy nekem sem mindig fogad szót de emiatt én nem ordibálok vele hanem többször elmondom és megkérem és tudom hogy megcsinálja a feladatot amit kell, megbízom a gyermekemben.
Feleségem úgy véli hogyha most nem fogjuk meg a gyereket akkor később egy trehány, nem odafigyelő és nem rendszerető felnőtt/kamasz lesz. Részben egyetértek ezzel az elmélettel, de félek hogy az állandó ordibálás a gyerekkel nehogy valamilyen lelki sérülést okozzon később. Önnek mi a véleménye?
Válaszát előre is köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves apuka!
A kiabálás valóban nem egy célravezető nevelési attitűd, hiszen egy idő után elindul egy ördögi körforgás, amikor a szülő is és a gyerek is egyre hangosabbá válik, ezt követi majd a testi fenyítés, és nincs leállás!!!Érdemes lenne ezek tükrében eljönniük egy nevelési tanácsadási órára, ahol részletesen felépíthetünk a gyerekeik számára egy olyan programot, amivel hatékonyan lehet kezelni a hisztis, szót nem fogadós helyzeteket és a gyerek valóban nem nő az önök fejére! Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
A kiabálás valóban nem egy célravezető nevelési attitűd, hiszen egy idő után elindul egy ördögi körforgás, amikor a szülő is és a gyerek is egyre hangosabbá válik, ezt követi majd a testi fenyítés, és nincs leállás!!!Érdemes lenne ezek tükrében eljönniük egy nevelési tanácsadási órára, ahol részletesen felépíthetünk a gyerekeik számára egy olyan programot, amivel hatékonyan lehet kezelni a hisztis, szót nem fogadós helyzeteket és a gyerek valóban nem nő az önök fejére! Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.: