Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
Véleményét szeretném kérni azzal kapcsolatban, hogy egy négy éves, magyar anyanyelvű, és idegen nyelvet nem beszélő gyermeket megviselne-e, és ha igen, milyen mértékben egy idegen országba költözés, illetve ottani óvodai gondozás!
Helyzetünk a következő:
Előállt a családunk életében egy olyan helyzet, hogy a férjem egy komoly, másfél évre szóló külföldi ajánlatot kapott. Ő egyébként is rendszeresen utazik Európa szerte és Afrikába is, azonban most hosszabb távra kellene az Egyesült Királyságba költöznie a családnak.
Korábban próbáltuk már, hogy a kislány és én itthon éltünk, ő pedig Angliában - közel 8 hónapig, azonban akkor a lányunk még igen kisbaba volt, nem valószínű, hogy komolyan érzékelte az apa hiányát, főleg, hogy nagy család vette körül (nagyszülők, keresztmamák stb.). Most azonban elképzelhetőnek tartjuk, hogy megviselné, ha az apukája évente 4 - 5 alkalommal utazna haza 2 - 3 napra, illetve a férjem nélkülünk nem szeretne ilyen hosszú időre elutazni. Ezért együtt költöznénk ki az Egyesült Királyságba. A kislányunk egyedüli gyermek, testvére még nincs.
Én konkrétan a nyelvi korlátok miatt aggódom. Apuka és én beszélünk angolul, azonban a kislányt mindeddig ezzel nem terheltük (viszonylag későn kezdett el beszélni az anyanyelvén is). A költözés 2011. januárjában lenne esedékes, tehát alig két és fél hónap múlva. Természetesen módunkban áll visszautasítani az ajánlatot, azonban mind anyagilag, mind karrier szempontjából komoly előrelépést jelentene a családnak.
Nincsenek arra vonatkozó mélyebb ismereteim, hogy egy ilyen jellegű, a kommunikációt is érintő változás milyen lelki terhet okozhat egy kisgyereknek, illetve hogyan tudnám én segíteni őt ebben.
Gondolom, a válaszadás tekintetében meghatározó lehet, hogy \"milyen típusú\" gyermekről van szó, illetve milyenek a körülményei most:
Kislányom 2010. november 20-án lesz négy éves. Nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek, szabálykövető, és kifejezetten kedveli a társaságot. Emiatt már két éves kora előtt családi napközibe kezdtem hordani, amit első pillanattól kezdve nagyon élvezett. Egyszer sem fordult elő vele, hogy nem akart menni az \"oviba\", vagy pityergett volna, amikor látta, hogy én eljövök. Egy évig járt a családi napközibe, majd elköltöztünk a városból. Új lakhelyünkön a régihez hasonló rendszer szerint működő közösséget kerestem és találtam számára. A kislányom ott azonban nem érezte jól magát. Nem volt kedve járni. Amikor elvittem és ottmaradt a napköziben, visszahúzódóan viselkedett. 6 hét után úgy döntöttem, nem viszem tovább ebbe az oviba. (Viselkedésének okát egyébként abban láttam, hogy az oviban nem volt egyetlen olyan gyermek sem, aki rendszeresen járt. A kislányomnak tehát nem alakult ki semmilyen kötődése senkivel. Szinte minden nap új arcokat látott, ő volt az egyetlen állandó gyermek.)
Három hónapot töltött otthon velem, aztán 2009. decemberétől egy hagyományos, állami óvodába írattam be, jelenleg is oda jár. Nagyon szereti, sokat beszél róla, úgy érzem, meghatározó az életében. Imádják őt az óvónők és a csoporttársai is. Itthon sokat beszél a társairól, már elkezdődött a barátságok kialakulása, rendszerint beszámol arról, hogy ki az aktuális barátnő. Rendkívül érdeklődő, szívesen kapcsolódik be a játékokba - legyen az mozgásos vagy szellemi tevékenység. Mostanában kissé szégyenlőssé vált (ahogy azt én általában láttam a keresztgyerekeimen ebben a korban).
Az otthona egy családi ház, ahol saját kedvencei vannak (egy hörcsög és egy kutya). A hétvégéket általában a nagyszülőkkel tölti, viszonylag erősen ragaszkodik hozzájuk (és persze fordítva).
Mindent összevetve nagyon jól érzi magát a bőrében. Nagy általánosságban is azt mondhatom, hogy kiegyensúlyozott kislány, nyílt szívű, általában jókedvű, mosolygós.
Attól tartok, hogy a külföldre történő költözés, majd onnan másfél év múlva hazaköltözés esetleg zavart okozhat a kislányomnál.
Tisztelt Doktornő! Szeretném véleményét megkérdezni a témával kapcsolatban!
Üdvözlettel,
egy anyuka
Véleményét szeretném kérni azzal kapcsolatban, hogy egy négy éves, magyar anyanyelvű, és idegen nyelvet nem beszélő gyermeket megviselne-e, és ha igen, milyen mértékben egy idegen országba költözés, illetve ottani óvodai gondozás!
Helyzetünk a következő:
Előállt a családunk életében egy olyan helyzet, hogy a férjem egy komoly, másfél évre szóló külföldi ajánlatot kapott. Ő egyébként is rendszeresen utazik Európa szerte és Afrikába is, azonban most hosszabb távra kellene az Egyesült Királyságba költöznie a családnak.
Korábban próbáltuk már, hogy a kislány és én itthon éltünk, ő pedig Angliában - közel 8 hónapig, azonban akkor a lányunk még igen kisbaba volt, nem valószínű, hogy komolyan érzékelte az apa hiányát, főleg, hogy nagy család vette körül (nagyszülők, keresztmamák stb.). Most azonban elképzelhetőnek tartjuk, hogy megviselné, ha az apukája évente 4 - 5 alkalommal utazna haza 2 - 3 napra, illetve a férjem nélkülünk nem szeretne ilyen hosszú időre elutazni. Ezért együtt költöznénk ki az Egyesült Királyságba. A kislányunk egyedüli gyermek, testvére még nincs.
Én konkrétan a nyelvi korlátok miatt aggódom. Apuka és én beszélünk angolul, azonban a kislányt mindeddig ezzel nem terheltük (viszonylag későn kezdett el beszélni az anyanyelvén is). A költözés 2011. januárjában lenne esedékes, tehát alig két és fél hónap múlva. Természetesen módunkban áll visszautasítani az ajánlatot, azonban mind anyagilag, mind karrier szempontjából komoly előrelépést jelentene a családnak.
Nincsenek arra vonatkozó mélyebb ismereteim, hogy egy ilyen jellegű, a kommunikációt is érintő változás milyen lelki terhet okozhat egy kisgyereknek, illetve hogyan tudnám én segíteni őt ebben.
Gondolom, a válaszadás tekintetében meghatározó lehet, hogy \"milyen típusú\" gyermekről van szó, illetve milyenek a körülményei most:
Kislányom 2010. november 20-án lesz négy éves. Nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek, szabálykövető, és kifejezetten kedveli a társaságot. Emiatt már két éves kora előtt családi napközibe kezdtem hordani, amit első pillanattól kezdve nagyon élvezett. Egyszer sem fordult elő vele, hogy nem akart menni az \"oviba\", vagy pityergett volna, amikor látta, hogy én eljövök. Egy évig járt a családi napközibe, majd elköltöztünk a városból. Új lakhelyünkön a régihez hasonló rendszer szerint működő közösséget kerestem és találtam számára. A kislányom ott azonban nem érezte jól magát. Nem volt kedve járni. Amikor elvittem és ottmaradt a napköziben, visszahúzódóan viselkedett. 6 hét után úgy döntöttem, nem viszem tovább ebbe az oviba. (Viselkedésének okát egyébként abban láttam, hogy az oviban nem volt egyetlen olyan gyermek sem, aki rendszeresen járt. A kislányomnak tehát nem alakult ki semmilyen kötődése senkivel. Szinte minden nap új arcokat látott, ő volt az egyetlen állandó gyermek.)
Három hónapot töltött otthon velem, aztán 2009. decemberétől egy hagyományos, állami óvodába írattam be, jelenleg is oda jár. Nagyon szereti, sokat beszél róla, úgy érzem, meghatározó az életében. Imádják őt az óvónők és a csoporttársai is. Itthon sokat beszél a társairól, már elkezdődött a barátságok kialakulása, rendszerint beszámol arról, hogy ki az aktuális barátnő. Rendkívül érdeklődő, szívesen kapcsolódik be a játékokba - legyen az mozgásos vagy szellemi tevékenység. Mostanában kissé szégyenlőssé vált (ahogy azt én általában láttam a keresztgyerekeimen ebben a korban).
Az otthona egy családi ház, ahol saját kedvencei vannak (egy hörcsög és egy kutya). A hétvégéket általában a nagyszülőkkel tölti, viszonylag erősen ragaszkodik hozzájuk (és persze fordítva).
Mindent összevetve nagyon jól érzi magát a bőrében. Nagy általánosságban is azt mondhatom, hogy kiegyensúlyozott kislány, nyílt szívű, általában jókedvű, mosolygós.
Attól tartok, hogy a külföldre történő költözés, majd onnan másfél év múlva hazaköltözés esetleg zavart okozhat a kislányomnál.
Tisztelt Doktornő! Szeretném véleményét megkérdezni a témával kapcsolatban!
Üdvözlettel,
egy anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!!!
Önnek már válaszoltam, egy a saját email címemre küldött levél keretén belül.
Üdv.:
Önnek már válaszoltam, egy a saját email címemre küldött levél keretén belül.
Üdv.: