Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Egy kétgyermekes anyuka vagyok. A nagyobbik fiam 6 és fél, a kisebbik fiam pedig 2 és fél éves. A nagyobbik szeptembertől iskolába megy. Vele kapcsolatban volna kérdésem.
Múlt év szeptemberében mentem vissza dolgozni, akkor töltötte be a kicsi a 2 évet. Addig minden rendben is volt, mindig mindenre volt idő, soha sehová nem siettünk. Most amióta elkezdtem dolgozni, ez teljesen megváltozott. Nekem munkaidő kezdésre illik beérnem. Elég korán kelnek a gyereke, ez pedik negy és fél hét között van. A kicsit még én öltöztetem, de a nagyobbik fiam már önállóan. És itt vannak a gondok. Neki soha nem sokerül időre elkészülni. Mindig többször kell szólni neki, hogy vedd már a zokni, a nadrágot, menj már pisilni, mosd már a fogad. És amikor már ikszedjére szólok, nekem sem sikerül elég türelmesen. Éppen ma reggel is, de ez szinte mindennapos. Már sajnálom is a Jocit, mert így hívják, de ... És látom, hogy ez őt is megviseli, ahogy engem is? Mennyire hagy ez mély nyomot benne? Engem nagyon megvisel ez, ezért is fordultam tanácsért önhöz. Mi tis tehetnék, azon túl, hogy nyugodtabbnak és türelmesebbnek kéne lennem?
Várom a tanácsait!
Üdvözlettel és tisztelettel,
Losoncziné Domokos Edit
Egy kétgyermekes anyuka vagyok. A nagyobbik fiam 6 és fél, a kisebbik fiam pedig 2 és fél éves. A nagyobbik szeptembertől iskolába megy. Vele kapcsolatban volna kérdésem.
Múlt év szeptemberében mentem vissza dolgozni, akkor töltötte be a kicsi a 2 évet. Addig minden rendben is volt, mindig mindenre volt idő, soha sehová nem siettünk. Most amióta elkezdtem dolgozni, ez teljesen megváltozott. Nekem munkaidő kezdésre illik beérnem. Elég korán kelnek a gyereke, ez pedik negy és fél hét között van. A kicsit még én öltöztetem, de a nagyobbik fiam már önállóan. És itt vannak a gondok. Neki soha nem sokerül időre elkészülni. Mindig többször kell szólni neki, hogy vedd már a zokni, a nadrágot, menj már pisilni, mosd már a fogad. És amikor már ikszedjére szólok, nekem sem sikerül elég türelmesen. Éppen ma reggel is, de ez szinte mindennapos. Már sajnálom is a Jocit, mert így hívják, de ... És látom, hogy ez őt is megviseli, ahogy engem is? Mennyire hagy ez mély nyomot benne? Engem nagyon megvisel ez, ezért is fordultam tanácsért önhöz. Mi tis tehetnék, azon túl, hogy nyugodtabbnak és türelmesebbnek kéne lennem?
Várom a tanácsait!
Üdvözlettel és tisztelettel,
Losoncziné Domokos Edit
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
A nagyobbik fia viselkedése a figyelemfelkeltésről szól, h "anya kérlek legyen rám is időd"!! Több türelem és több figyelem, tudom h nem egyszerű, de ez kell annak érdekében h a fejlődés lehetősége ne ütközzön a továbbiakban akadályba.
Üdv.:
A nagyobbik fia viselkedése a figyelemfelkeltésről szól, h "anya kérlek legyen rám is időd"!! Több türelem és több figyelem, tudom h nem egyszerű, de ez kell annak érdekében h a fejlődés lehetősége ne ütközzön a továbbiakban akadályba.
Üdv.: