Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea!
Ne haragudjon,hogy így ismeretlenül megszólítom de a segítségét szeretném kérni. Van nekem egy 10 éves nagyfiam. Aki időnként naplót ír. Soha nem olvastam el amit írt. De egyszer a fiam azt mondta hogy írt a naplójába. Észrevettem, hogy nagyon szororú és bánatos. Így hát sok gondolkodás után beleolvastam a naplóba. Azt írta a fiam, hogy a legjobb lenne meghalni, meg minek születtem meg. és utálom az életemet.
Ezt azután írta, hogy büntetést kapott. Azért mert egy teljes héten át hazudott hogy ebédel iskolában és kiderült hogy nem. Ezért azt mondtam nekik hogy ahány napot hazudott nekem annyi napig nem kapcsolhatja be a számítógépet. Ez az egyetlen dolog amivel meg tudom fogni. Legalábbis ezt tapasztaltam. Iskolában beszéltem az osztályfőnökkel de csak annyit vett rajta észre hogy csendesebb a szokásosnál. Egyébként jól tanul, és nincs különösebb gond a magatartásával sem. Csak mostanában kicsit visszahúzódó. Van egy kisebb fiam is ő 2 éves. Nem egy az apukájuk. A nagyot nem látogatja sosem látta. De a mostanu párom úgy kezeli mintha ő is a fia lenne. Ha a nagy odabújik hozzám és megpuszilgatom a kicsi rögtön nyávog kiabálja hogy ne, és eltolja tőlem. Nem nagyon utom mit csináljak ilyenkor. És iyenkor a nagyfiam visszahúzódik a szobájába. Nem akarom hogy eltávolodjon tőlem, hiszen őt is nagyon szeretem.
Kérem segítsen. Nagy lehet a baj, ha már a halálra gondol a gyerek? Soha nem mondtam neki olyat hogy minek vagy, minek születtél meg. Sosem éreztettem vele hogy teher lenne a számomra, pedig egyedül kezdtem el nevelni. 6 éves koráig ketten éltünk.
Köszönöm válaszát és segítségét.
Egy aggódó anya
Ne haragudjon,hogy így ismeretlenül megszólítom de a segítségét szeretném kérni. Van nekem egy 10 éves nagyfiam. Aki időnként naplót ír. Soha nem olvastam el amit írt. De egyszer a fiam azt mondta hogy írt a naplójába. Észrevettem, hogy nagyon szororú és bánatos. Így hát sok gondolkodás után beleolvastam a naplóba. Azt írta a fiam, hogy a legjobb lenne meghalni, meg minek születtem meg. és utálom az életemet.
Ezt azután írta, hogy büntetést kapott. Azért mert egy teljes héten át hazudott hogy ebédel iskolában és kiderült hogy nem. Ezért azt mondtam nekik hogy ahány napot hazudott nekem annyi napig nem kapcsolhatja be a számítógépet. Ez az egyetlen dolog amivel meg tudom fogni. Legalábbis ezt tapasztaltam. Iskolában beszéltem az osztályfőnökkel de csak annyit vett rajta észre hogy csendesebb a szokásosnál. Egyébként jól tanul, és nincs különösebb gond a magatartásával sem. Csak mostanában kicsit visszahúzódó. Van egy kisebb fiam is ő 2 éves. Nem egy az apukájuk. A nagyot nem látogatja sosem látta. De a mostanu párom úgy kezeli mintha ő is a fia lenne. Ha a nagy odabújik hozzám és megpuszilgatom a kicsi rögtön nyávog kiabálja hogy ne, és eltolja tőlem. Nem nagyon utom mit csináljak ilyenkor. És iyenkor a nagyfiam visszahúzódik a szobájába. Nem akarom hogy eltávolodjon tőlem, hiszen őt is nagyon szeretem.
Kérem segítsen. Nagy lehet a baj, ha már a halálra gondol a gyerek? Soha nem mondtam neki olyat hogy minek vagy, minek születtél meg. Sosem éreztettem vele hogy teher lenne a számomra, pedig egyedül kezdtem el nevelni. 6 éves koráig ketten éltünk.
Köszönöm válaszát és segítségét.
Egy aggódó anya
Szakértői válasz
Kedves Anyuka!
Többször is átolvastam a rövid kis beszámolóját és ez mivel egy eléggé összetett probléma, kérem, ha teheti, beszéljünk erről személyesen, természetesen úgy, hogy a fia is jelen van! Akkor több részletet felszínre tudok majd hozni, és meglátjuk, mi húzódik a háttérben.
Elérhetőségem: 06/30-3550177
Üdvözlettel:
Többször is átolvastam a rövid kis beszámolóját és ez mivel egy eléggé összetett probléma, kérem, ha teheti, beszéljünk erről személyesen, természetesen úgy, hogy a fia is jelen van! Akkor több részletet felszínre tudok majd hozni, és meglátjuk, mi húzódik a háttérben.
Elérhetőségem: 06/30-3550177
Üdvözlettel: