Az elmúlt másfél hónapban teljesen kivirágzott. A napi 4-5 óra szaladgálás a szabadban megtette áldásos hatását. Az arca gyönyörű aranybarna, a teste ruganyos lett. Nézem, ahogy a gyerekcsapat élén önfeledten vágtat, és pontosan értem, miért nem szereti az ovit. A gyerekek szabadnak születtek. Fanni ezt úgy fogalmazta meg, hogy olyan az oviban, mintha bezárták volna egy karámba. Találó hasonlat, Fanni tényleg olyan, mint egy zabolátlan kiscsikó, tele energiával.

Sokan azon a véleményen vannak, hogy egy gyereknek az oviban a helye. Én viszont Vekerdy Tamás véleményét osztom, miszerint az óvoda korunk kényszermegoldása a dolgozó anyák gyerekeinek elhelyezésére. 25-30 gyereket összezárni egy csoportszobába, napi 8 órára természetellenes dolog. Az óvodáskorú gyerekeknek lételemük a mozgás és a szabad játék. Ezekhez a dolgokhoz pedig tér kell, ami egy átlagos óvodában nem adatik meg. Nem csoda, hogy állandóan civakodnak, valahogy ki kell adniuk magukból a felgyülemlett feszültséget.

Fanni alig várta a nyári szünetet. Ilyenkor végre ismét úgy telnek a napjaink, mint az ovi előtti időkben, szinte csak enni és aludni járunk haza. Délelőttönként felkeressük Budapest legklasszabb játszótereit, hajókázunk a Dunán vagy bebarangoljuk a Margitszigetet. Szerencsések vagyunk, a főváros igazi kincsesbánya, tele szuper gyerekbarát helyekkel. Délután a környékbeli játszótereken rohangál Fanni, sötétedésig.

Ha visszagondolok gyerekkorom nyaraira, a szabadság és önfeledt boldogság érzése önt el. Ugyanezt szeretném megadni Fanninak is. Tudom, hogy nagyon nehéz a dolgozó anyáknak megoldani a gyerekek felügyeletét a nyári szünetben. Ilyenkor van igazán szükség a nagyszülőkre. Egy-két hét a nagyiéknál hatalmas élmény egy gyerek számára. A szülőknek pedig nagy segítség.
Az óvoda évközben is kényszermegoldás, hát még a nyári szünetben. A gyerekeknek szabadságra és élményekre van szüksége ahhoz, hogy szeptemberben feltöltődve vághassanak bele az oviban töltött hétköznapokba.

Indexkép: wikimedia.org
Forrás: Lányomnak az életről