Aki még nem volt annyira piszokul előrelátó és megfontolt és ügyes, hogy már kiválasztotta, lefoglalta, sőt, ki is fizette idei nyaralását, azzal szívesen osztom meg tavalyi élményeimet. Hiszen még nem csúszott le senki a lehetőségről.

Tavaly viszonylag későn jutottunk családilag arra a megállapításra, hogy ha a gyerekek tengerpartra vágynak, ellenben a pénztárcánk nem enged meg egy thaiföldi állompihit, teljesen jó lesz nekünk Montenegró. Tudatosan választottuk az ország délkeleti részét, egészen konkrétan Ulcinj városát, mivel az előzetes böngészéseink alapján rendkívül érdekes vidéknek tűnt. Nem csalódtunk…

A vadregényes táj, a félelmetesen magasodó montenegrói hegyek, a szerpentinek minden arra járót áhítattal töltenek el. Nem hiába jelent az ország neve fekete hegyeket. A helyiek nyelvén Crna Gora.

Ulcinj városa

Ulcinjt az időszámítás előtti századokban görögök alapították. A várost a 444. évi földrengés idején a tenger hullámai elnyelték. A mai város a bizánci időkben épült. A Nemanjidák, később a zetai (Crna Gora-i) Balsicsok, majd a velenceiek és a törökök uralma után 1878-ban került Montenegróhoz. 1571-től kezdve Ulcinj a törökök által idetelepített algíri kalózoknak köszönhetően az Adria legrettegettebb kalózfészke volt, a híres Uludzs Ali vezérletével, aki 600 fős kalózcsapatával pusztította az Adria partjait. Ide futottak be zsákmánnyal, rabszolgákkal megrakott hajói, akiket az itteni rabszolgapiacon adtak el. A kalózközpont bevehetetlenségét az is bizonyítja, hogy még Velencének sem sikerült kifüstölnie innen őket, sőt a XVII. század végén ellenük indított hadjárat során Sinan pasa a velenceiektől zsákmányolt hadipénztár aranyaiból építtette fel a róla elnevezett pasa dzsámit (Pasino) is.

Ulcinj forgatagát a város keleti kevert népességű lakói teszik színessé, hangulatossá. A lakosság 73%-a albán, alig több mint 10%-a montenegrói. A régi kalózvárnak mára csak a romjai maradtak, a kikötő fölötti magaslaton meredezve. Falait az 1878. évi felszabadító harcok során rombolták le.

A városkát enyhe klímája, hosszú homokos strandja, szállodasorai és keleties hangulatú piaca, illetve a népviseletek, népszokások különös keveredése teszi hangulatossá.

Aki szeret vezetni, feltétlenül válassza a saját autóval történő utazást, mert a vonat és a busz életveszélyes, ámde annál gyönyörűbb vidéken halad át. Csak dermedt félelmünkben szorosra zárt szemmel, folyamatosan imákat mormolva nehéz élvezni. Egyébként Montenegrót is jóval könnyebb autóval körbekirándulni. Egy biztos, megéri.

Szállást a hegyen érdemes keresni, mert a girbegurba kis utcák hangulata megfizethetetlen. Még annak is varázsa van, ahogy a montenegróiak vezetnek. Híresen merész, vállalkozó szellemű sofőrök, és nem zavarja meg őket egy esetleges koccanás gondolata. Viszont a látvány mindenért kárpótol. Ahogy felérünk a hegyre, ott csillog alattunk az ulcinji öböl. A napernyők - mint megannyi színes kis gomba - szinte világítanak a vakító napfényben.

De bárhol is talál az ember szállást, ha kiül a teraszra, egy pohár jéghideg sör vagy egy finom montenegrói bor mellé, a madarak vijjogását és a kabócák zenéjét hallgatva, nem tudja távol tartani magát az eltérő kultúrától. Allahu akbar… Ashadu allá iláha illal-lah… - hívja imára a müezzin éneklő hangon az iszlám hívőket.

A kalózvár Montenegró óvárosában (Stari Grad), egy sziklaszirten magasodik, és a hangulata mindenkit elsőre magával ragad - egyetlen hátulütője a várfalak közt kódorgó macsakák vizeletének penetráns odőrje :), ami persze átható halszaggal párosul. Hihetetlen élvezet barangolni a várbelső labirintusszerűen kanyargó, macskaköves sikátoraiban. Spalettás, virágokkal telerakott ablakok, leanderekkel teleültetett udvarok, virágerdő a balkonokon, és kis kávézók, éttermek minden sarkon.

Ulcinj strandjain is élvezetes napfürdőzni, de érdemes ellátogatni a montenegrói Riviérára is - merthogy itt olyan is van -, ahol húsz-huszonöt kilométer hosszan összesen tizenkilenc homokos strand várja a fürdőzőket, napimádókat, jet skizésre vágyókat, illetve a kitesurf szerelmeseit.

Ulcinj környékének egyik csodálatos természeti látványossága Ada Bojana, vagyis a Bojana-sziget, ahol a kristálytiszta Bojana folyó beleömlik a tengerbe. A sós és az édes víz találkozása, csodálatos naplementében. Giccses tájképre illő látvány, de élőben pártalan élmény. Persze egy finom halétel és egy pohár bor mellett üldögélve.

Montenegró alapvetően annyi látványossággal szolgál, hogy akár cikksorozat is születhetne róla, így helyhiány miatt inkább a fotók beszéljenek helyettem. A többit a kedves olvasókra bízzuk.

Bar és környéke:

Budva:

Kotori-öböl:

Sveti Stefan:

Ti hol nyaraltok az idén?