Mi anyák, tartsunk össze, és varázsoljuk széppé az ünnepeket gyerekeinknek!

Idén lehet, hogy egy kicsit túlzásba is estem. De egyáltalán nem bántam meg. A gyerekek már egyre nagyobbak, és néha nagyon hiányoznak. Egész nap dolgozunk a férjemmel, ők meg iskolában vannak, délután edzésen, alig látjuk egymást, alig marad időnk egymásra. Persze aztán hétvégéken bepótoljuk egy nagy társasjáték maratonnal, vagy csak filmezünk, esetleg elmegyünk valahova. Olyankor érzem azt, hogy én vagyok a világon a legboldogabb, mert ilyen szép családom van. 

Szóval idén egy kicsit túlzásba estem az ajándékokkal. Pontosan tudom, hogy ki mire vágyik, és már október elején mindenkinek megvettem mindent. Aztán szembejött velem a görkorcsolya. Amire azt mondtuk a férjemmel, hogy csak jövőre veszünk neki. Én azért mégis megvettem Vikinek titokban, annyira jó lesz majd látni az arcát, amikor kibontja! Alig várom már!

Ezek a pillanatok azok, amik erőt adnak a mindennapi robotolásban, amikor a főnököm leszid vagy túlóráztat, vagy amikor semmi kedvem az egész napos munka után még takarítani vagy főzni is, de megteszem, mert a gyerekeim ragyogó szemei vannak a szemem előtt. 

És igen, tudom, hogy drága, tudom, hogy nem az a lényeg, hogy elárasszuk őket ajándékokkal, hanem hogy itt vagyunk egymásnak, egészségesek vagyunk és ennyi elég. De ők még gyerekek, hadd élvezzék a karácsonyt, hadd bontogassák az ajándékaikat és hadd sikoltozzanak örümükben, hogy megkapták, amire a legjobban vágytak. Amikor én gyerek voltam, a szüleim nem tehették meg, hogy drága ajándékokat vegyenek, és bár nekem az volt a természetes, én szeretnék a lehető legtöbbet megadni nekik. 

Ezért is döntöttünk úgy a férjemmel, hogy a téli szünetben egy hétvégére elmegyünk együtt, négyen wellnessezni is egy kicsit. Ki tudja, meddig lesz még kedvük a gyerekeknek velünk utazgatni. Dani már 11 éves, esti mesét már rég nem olvasok neki, csak Vikinek. Lehet hogy néhány év múlva már ciki leszek neki, utána pedig egyszer csak kirepül, hiszen ez az élet rendje. De megmaradnak nekem ezek a szép emlékek, a közös, együtt töltött karácsonyok, ahogy nevettünk, társasoztunk, és az utazások, ahol mindenki ki tudott egy kicsit kapcsolódni, ahol nem kellett se a munkára, se a sulira gondolni. 

Eljön majd az az idő, amikor nem lépek rá az éjszaka közepén egy legódarabra sem, amikor nem kell százszor azt mondanom, hogy menj fürdeni, mert késő van, amikor nem készítek több kakaót, amikor senki se fog ugrálni a kanapén és csend lesz az egész házban.

Úgyhogy most, még ha túlzás is, lesz wellness, lesz több ajándék, lesz háromfajta süti is, még akkor is, ha éjszaka kell megcsinálom. Kit érdekel? Majd pihenek, ha öreg leszek. Nekem is mindig ezt mondta az anyukám. 

Mi anyák, tartsunk össze, és varázsoljuk széppé az ünnepeket gyerekeinknek! Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek szeretettel!

Indexkép: Depositphotos.com