Mielőtt boncolgatnánk a témát, íme egy levél a sok közül, egy család dilemmájáról:

„Kedves Marianna!

Segítségedet szeretném kérni! Kislányom nyáron tölti be a 6. életévét. Ez ugye azt jelenti, hogy iskolaköteles életkorba lép. Itt kezdődik a mi dilemmánk. Az óvodai Logopédus vizsgálati eredménye és az óvónéni véleménye alapján kislányunk mehetne iskolába.

Ám az óvodai logopédus véleménye az volt, hogy az eredmények alapján mehetne, fizikálisan, mentálisan, érzelmileg is nagyon érett, de az iskolatársak többsége már 7-7,5 évesen kezdi az elsőt, így egyenlőtlenné teszi az esélyt lányunknak a sikerek elérésében.

Ez nagyon elgondolkodtatott minket. Gyermekünket érdeklik a betűk, számok, szívesen másolja is őket. Korán kezdett számolni. Laikusan azt mondanám, hogy korának megfelelően fejlődik. Viszont utána érdeklődtünk és az iskolában egy-két gyermek lesz 6 év körüli, a többség 7-7,5 éves.

Nehéz eldönteni, hogy mivel tennénk jót. Főleg úgy, hogy a kis drágám nagyon mondogatja, hogy iskolába szeretne menni.

Ebben a kérdésben szeretnénk választ találni! Ehhez kérnénk segítséget, útmutatást!

Előre is köszönjük a válaszod!”

Sajnos komoly a dilemma!

Nem azért, mert a kislánynak bármely területen (érzelmi, értelmi, fizikális) problémája lenne, hanem azért mert nem lesznek egyenlőek a feltételek. Mert hiába a törvény, mely szerint a 6. életévüket betöltő gyerkőcök iskolakötelesek lesznek, nem tartjuk be a törvényt.

15-17 évvel ezelőtt még csak 1-2 tanuló volt túlkoros az első osztályokban, mára viszont alig találunk néhány gyerkőcöt, aki ténylegesen 6 évesen kerül első osztályba!

Évek óta mondom, hogy nem jó ez így! Nem szolgálja a gyermekek érdekeit! Hiszen nem vált könnyebbé az iskolakezdés, mióta 7-7,5 évesen kezdik a gyerkőcök az iskolát, nem tud gyorsabban haladni az elsős tanító néni, nem lettek magasabbak az átlagok. Sőt...

Nem vitatom, hogy van ténylegesen 1-2 gyermek, aki olyan problémával küzd, amely szükségessé teszi, hogy 4 évet járjon óvodába. Bár említsük meg, hogy az óvodák nevelési programja, fejlesztése 3 évre szabott.

Ám az én fő kérdésem az óvoda 4. évével kapcsolatban a következő:

• Mit fognak másképpen csinálni az oviban azalatt az egy év alatt, amikor visszafogták a gyermeket?
• Milyen más oktatási, nevelési módszert fognak alkalmazni?
• Mit fog a szülő másképpen csinálni?

Mert a gyermek nem gyümölcs, hogy majd beérik! Főleg egy vegyes csoportban, ahol ősszel jönnek az éppen 3 évesek és ott lesznek a 6-6,5 évesek is. Óriási kihívás, rengeteg többlet munka ez a pedagógusoknak is!

Nem emelném fel a hangom a jelenség miatt, hogy 7-7,5 évesen kerülnek iskolába a gyerkőcök, ha működne! Ha könnyebben vennék az akadályokat, ha könnyebb lenne az osztályokban folyó munka!

De, mint tudjuk, sajnos ez nem így van, rengeteg a probléma. Nem akarom csak erre fogni, mert a probléma összetett, de szerintem nagyban hozzájárul a jelenlegi helyzethez.

Mindig a külföldi példákat hozzuk fel, amikor jól működő oktatási rendszerek kerülnek szóba. Mostanában sokat emlegetjük, - nem véletlenül - a Japán oktatást. Példamutató eredményekkel dicsekedhetnek. Tudnunk kell azonban azt is, hogy ott szigorúan 6 éves kor a beiskolázás kora! De említhetnénk Ausztriát, Németországot, Svájcot, Kanadát, Ausztráliát...

Sőt, ezen országok többségében már 5 évesen kerülnek az iskola kötelékébe a gyermekek, nulladik évfolyamba, hogy megszokják a csengetéseket, a rendet, a rendszert és hasonló korúak között fejlődhessenek és készüljenek, felébresztve vágyukat a tudás megszerzése iránt.

Nem hiszem, hogy a XXI. században nálunk, magyaroknál valamilyen ok folytán egyszer csak későbben kezdtek el iskolaéretté válni a gyerkőcök, mint a világ többi pontján. Meg kell keresnünk és kötelességünk megtalálni az okokat, amiért lassan bevett gyakorlat lesz 7-7,5 évesen iskolát kezdeni. Nem bűnbakot keresek, megoldásra szeretnék sarkallni mindenkit. Szülőt, pedagógust, iskolát, óvodát! Együtt, mert hiszem, hogy csak együtt fog menni.

Sajnos, amit látok, hogy nem igazán működik: a párbeszéd. Mindenki a másikat hibáztatja. Pedig le kell ülni és őszintén elmondani, hogy ki, miben látja a megoldást.

Higgyétek el, hogy működik! Volt szerencsém ilyen párbeszédeken részt venni, sok kérdés oldódott meg, nyugodtabb lett szülő is és pedagógus is. A gyerkőcökről nem is beszélve. :)

Mert Ők a legfontosabbak!

Térjünk vissza most a fenti példára:

Miért dilemma a szülőnek, hogy menjen vagy ne menjen?

Mert ott egy másik szempont: a gyermek. Az Ő érzelmei, az Ő igazságérzete. Hiszen Ő már készül, szeretne már iskolás lenni. Nincs az a pedagógiai módszer, nincsenek azok a fantasztikus, megnyugtató mondatok, melyekkel meg tudnánk győzni egy 6 éves, tudásra szomjas, iskolába vágyó gyerkőcöt, hogy az Ő érdekében marad vissza. Nincs az a dicséret özön, ami helyrehozhatná az önbizalmát.

Kérek minden érintettet (Szülőt és Pedagógust), fordítsuk vissza a folyamatot! Ne a korhatárt toljuk ki, hanem azt oldjuk meg, hogy nálunk is újra elég legyen a 3 év óvodai fejlesztés az iskolaérettséghez. Nálunk is újra 6-6,5 évesekkel legyenek tele az első osztályok. Egyenlő esélyekkel és egyenlő feltételekkel. Mert mi is képesek vagyunk rá!

Én biztosan továbbra is küzdeni fogok a gyermekekért, az Ő érdekeikért!

Üdv: Gyerkőcökkel Suttogó

Pribránszki Marianna
Viselkedéspedagógus,Tehetséggondozó
Telefon: +36-30/429-5960
E-mail: info@gyerkocokkelsuttogo.hu
Facebook: Gyerkőcökkel Suttogó
Honlap: www.gyerkocokkelsuttogo.hu 

Fotó: Amanda Mills, USCDCP/PIXINO

betöltés...