Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
minden, mint a nagyanyó
haja hófehér lett.
 
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó,

Az új óvodás gyerekek is elfogadják életük első közösségét ekkora, a régiek pedig visszaszoknak a közös tevékenységekbe. Ráadásként a kedvenc téli ünnepek is megérkeznek /mikulás, karácsony, farsang/. Az ezeket megelőző várakozás izgalmai, a készülődések öröme érzelmileg gazdagítja, és a közös élmények, tapasztalatok, egyre közelebb hozzák egymáshoz őket.

A téli természeti jelenségek is nagy hatással vannak rájuk; az első hó megérkezését óriási lelkesedéssel fogadják! Sétáink alkalmával érdeklődéssel fogadják - ha felhívjuk rá figyelmüket - az időjárás változásait /köd, zúzmara, jégcsapok, hideg szél, csúszós út, havas táj/. Életkoruknak megfelelő, kérdéseikre kérnek válaszokat - "miért hosszú a jégcsap?, miből van a jég?, honnan esik a hó?, mi történik a katicabogárral?".

A környezetet megismerni akaró kicsi gyerekek érdeklődése ez, amely sohasem maradhat válasz nélkül részünkről. Ha még felkeltjük kíváncsiságukat azzal, hogy irányítjuk megfigyeléseiket. - Pl.: ”nézzétek, hogy ugrál a kisveréb a havon, felborzolja tollait, mert fázik"..., "milyen fehér zúzmarás lett a fa" és nyakunkba rázzuk a zúzmarát a fáról", ha madáreleséget készítünk közösen és etetőt barkácsolunk télire az oviudvar fájára a madaraknak /rigó, cinke/, gyümölcssalátát készítünk és eszünk, hogy elűzzük a bennük lévő ”vitamin-katonákkal” a megfázást, ha köszöntjük egy-egy téli versikével, dallal a felgyógyult társakat, ha mesét bábozást hallanak Hapci-manóról, aki ”elmondja” hogyan érdemes felöltözni a nagy hidegben és sorolhatnám még.

Akkor közvetlen tapasztalatokból gazdagítjuk ismereteiket környezetünkről, az évszakról. Az igazi élményeket mégis a téli játékok adják, a közös hóember, hóvár építés, szánkózás, hógolyózás, csúszkálás a jégen! A télről szerzett ismeretek így válnak egyre sokrétűbbé, megfigyelve, megtapasztalva, átélve, örömködve. Így ismerik meg igazán!
 

betöltés...