Az anyaság valódi arca, amiről senki sem beszél

Ez csak egy kép a sok közül. Egy nap, a sok közül.

Itt egy másik. Merőkanállal eszem a lábasból, állva. A hajamat ugyan megmostam, de nem tudtam még teljesen megszárítani. A gyerek közben elkezd üvölteni a másik szobában. Épp a dackorszakát éli.

A képen nem látszik, hogy a merőkanálból csak egy korty levest tudtam inni, mert muszáj volt átmennem a szobába megnyugtatni a gyereket. Aki persze egész nap az ölemben szeretne lenni, ma matrica-napja van. Úgyhogy lőttek az ebédnek. Pedig finomnak ígérkezett. A képen a szemem a fáradságtól vörös. 

Egy másik nap. Beteg volt. Sugárban hányta tele a lakás minden szegletét. A kanapén olvastam neki az esti mesét, amikor csak úgy a semmiből lehányta a falat, a kanapét és a hajamat is. A fotó ezúttal elmaradt, úgyis megörökítettem magamban a képet. Felkaptam a síró gyereket, beállítottam a kádba, közben énekeltem neki és a kedvenc meséjét mondtam fejből. Ez valamennyire megnyugtatta. Fürdés után átöltöztettem, próbáltam visszaaltatni. Este 11 volt. Végre elaludt. De ahogy kijöttem a szoba ajtaján, azonnal elkezdett sírni megint. Kivittem magammal. Egy darabig szótlanul ült az asztalnál, aztán teljesen felélénkült és végül ő maga segített nekem felmosni. Komolyan mondom, tök jó buli volt.

Egy anya sokszor érzi azt, hogy már nem bírja tovább. Hogy már teljesen kimerült, hogy már nem tud türelmes lenni, hogy már nem tudja visszatartani a könnyeit sem. Hogy az idegösszeomlás szélén áll. Hogy nem tud olyan tökéletes lenni, mint amilyennek mutatja magát a többi anya a Facebookon.

Pedig hidd el, más is volt már ilyen helyzetben, mint te. Más is érezte már azt, amit te. Más is átment már azon, amin te. Anya vagy. Ez az egyik legjobb dolog, ami történhetett veled. Itt marad a világon egy kicsi darabka belőled. Láthatod, ahogy egy kis emberke felcseperedik. Végigkísérheted őt az útja elején, együtt fedezhetitek fel a világot.

Amikor a szemedbe néz és mosolyog, az mindenért kárpótol.

Ahogy átölel, úgy nem ölel át senki más. Nincs ahhoz fogható érzés, amikor azt mondja: - Anya!

Amikor elkezd kúszni. Mászni. Amikor feláll. Először elindul. Amikor először rajzol valamit, ami felismerhető. Amikor az ovis anyák napi ünnepségen átad egy csokor virágot és a füledbe súgja: - Szeretlek!

Vagy amikor megdicsérik az iskolában a fogadóórán. Amikor berúgja élete első gólját. Vagy amikor bemutatja élete első nagy szerelmét.

Anya vagy. Ez az egyik legjobb dolog, ami történhetett veled.

Fotók: Tóth Nikolett - a képek átvétele és felhasználása tilos