Felmérések alapján az újdonsült anyukák 6-13 százaléka szenved szülés utáni depressziótól. A tünetegyüttes jellemzően az első együtt töltött hetekben, de mindenképp a csecsemő 6 hónapos kora előtt jelentkezik, az ebben szenvedők folyamatos

• szomorúságról és nyomott hangulatról,
• a kilátástalanság érzéséről,
• önmaguk értéktelennek tartásáról,
• érdektelenségről
• és akár öngyilkossági gondolatokról

is beszámolnak. Mindezek eredménye gyakran az anya-gyermek közti kapcsolat sérülése, a szoptatás idő előtti abbahagyása és a gyermek fejlődésének lelassulása is.

A legutóbbi időkig a szakértők az anya szervezetében beálló hormonális változásokat tették felelőssé a szülés utáni depresszióért. A legújabb vizsgálatok szerint azonban az újdonsült apákat az anyákéhoz hasonló arányban fenyegeti a betegség. Esetükben a következmények szinte megegyeznek azzal, mint amikor az édesanya az érintett: sérülő apa-gyermek kapcsolat, ennek folyamán pedig magatartási és érzelmi problémák fellépése a gyermek későbbi éveikben.

Mivel a depressziós apák kétharmadának a párja is ettől a betegségtől szenved, a brit egészségbiztosító, az NHS már külön programot indított szülés utáni depresszióban szenvedő nők társainak. Ez mindenképp dicséretes kezdeményezés, nem segít azonban azon az egyharmadon, aki a családban egymaga küzd a tünetekkel – férfiként. Társadalmunk férfiképébe a mai napig nehezen fér bele az érzelmi sérülékenység, így az érintettek segítséget sem igazán mernek kérni, mivel úgy érzik, társként és apaként megbuktak.

Apának lenni ma egyébként is nehezebb feladat, mint néhány évtizeddel ezelőtt volt. Miközben – helyesen – a család és a társadalom egyre inkább elvárja tőlük, hogy a gyereknevelésből aktívan vegyék ki a részüket, továbbra is az ő vállukat nyomja a házon kívüli munka nagy része, és a mai napig jelentős azok száma is, akik szerint egy férfinak képesnek kell lennie arra, hogy egymaga eltartsa a családját. Az egymásnak ellentmondó elvárások kereszttüzében pedig egyre több apa érzi alkalmatlannak magát a feladatra.

A család, az egész társadalom és végső soron a jövő generáció érdekében azonban célszerű lenne lassan hivatalosan is elismerni, hogy a férfiak is érző lények, akiknek olykor a nőkhöz hasonlóan segítségre lehet szükségük, hogy megbirkózhassanak az eléjük tornyosuló feladatokkal.

Kép: StockSnap / Pixabay