Visszaszámlálás indul!

Másnap pedig jöhetnek az ilyesféle újévi fogadalmak, bármilyen témakörben.

• lefogyok tíz kilót,
• elkezdek sportolni,
• odafigyelek a táplálkozásomra,
• nem kiabálok a gyerekkel,
• minden hónapban teszek félre pénzt,
• új munkahelyet keresek,
• új párkapcsolatot keresek.

A sor végeláthatatlanul folytatható, kinek - kinek ízlése, és élethelyzete szerint, azonban ahogy telik az idő, a lelkesedés elhalványul, visszasimulunk a megszokottba. Sőt az is lehet, hogy egyáltalán bele sem kezdünk a megvalósításba.

Sokszor a legkisebb dolgokat a legstrapásabb megtenni: időben felkelni, elmenni egy találkozóra, elindulni az edzőterembe… stb.

Vajon miért van ez így? A változás természetét nehéz előre látni, hisz nem tudhatjuk, mit hoz magával, legyen szó kapcsolatokról, egészségről, karrierről.

Mindenképpen könnyebb elkezdeni, ha olyan célt tűzünk ki magunk elé, ami valóban inspiráló, amire ha rágondolunk, öröm tölti el a szívünket. Ne vállalkozzunk túl nagyra, mert az kudarchoz vezet, és végleg elveszi a kedvünket. Az apró lépések sokkal hatékonyabbak, és kevésbé ijesztőek, mint a hirtelen ugrások.

Jó segítő lehet - általában is az életünkben - Mel Robbins amerikai motivációs tréner „ötmásodperces szabály” – nak nevezett módszere.

Robbins szerint : „Az a feladatunk, hogy megtanuljuk, hogyan szeressük magunkat, és hogyan bízzunk magunkban eléggé ahhoz, hogy felhagyjunk a várakozással, és bízzunk abban a varázslatban, lehetőségben és örömben, amit az életünk, a munkánk, és a kapcsolataink tartogatnak számunkra.”

Amikor a szív azt súgja, hogy cselekedjünk, az elménk képes elfojtani az érzést a kétkedéseivel, kifogásaival, aggodalmaival, félelmeivel. Azonban van egy 5 másodperces kapu a cselekvési ösztön és aközött, hogy az agy meg tudjon állítani.

A változás abból a bátorságból ered, amire szükségünk van az 5 másodperces döntések meghozatalához. Amikor erre a bátorságra hagyatkozva hozunk meg döntést, akkor kizárjuk az agyat, és a szívünkre hallgatunk. Amikor visszafelé számolunk, mentálisan átállítjuk a kapcsolót az elménkben, megszakítjuk a hibás gondolkodást. A számolás eltávolít a kifogásoktól és a mozgásra és az új irányra fókuszálja a figyelmet. Ha mozgásba lendülünk, nem csak a gondolkodást hagyjuk abba, hanem megváltozik a fiziológiánk, és az elménk is elkezd együttműködni. Ha nem kezdünk el gondolkodni minden mozdulaton, akkor meg lehet tapasztalni azt az energiát, amivel megállítható a gondolkodás, és elindul a cselekvés. Adott pillanatban őrültnek tűnhetnek az ösztöneink, de ha mégis cselekszünk, az egész életünk megváltozhat. Ha rávesszük magunkat, hogy megtegyünk bizonyos tetteket, függetlenül attól, hogy az abban a pillanatban milyen érzés, az láncreakciót fog kiváltani életünk minden területén.

A visszafelé számlálás lehet akár egy kezdő szertartás, ami segít megváltoztatni a korábbi viselkedésünket.

• Amikor fáradtnak érezzük magunkat, hogy mozogjunk, számoljunk vissza, 5-4-3-2-1 és induljunk el, mielőtt végleg a tv elé kuporodnánk.
• Amikor ennénk még egy szelet sütit, vagy egy tábla csokit, számoljunk vissza, 5-4-3-2-1 és - tegyük le, menjünk arrébb, még mielőtt a szánkhoz emelnénk.
• Amikor azon kapjuk magunkat, hogy halogatunk, számoljunk vissza, 5-4-3-2-1 és csináljuk, még mielőtt az elménk lebeszélne.
• Amikor elkezdenénk kiabálni a gyerekkel, számoljunk vissza, 5-4-3-2-1 és vegyünk egy nagy levegőt, halkítsuk le a hangunkat.
• Amikor megírtuk az önéletrajzot, de el akarjuk tenni holnapra, hogy újra és újra átolvassuk, számoljunk vissza, 5-4-3-2-1 és nyomjuk meg a „küldés” gombot.

Nem elég csak ábrándozni, hanem követni kell a megérzéseinket. Amint rávesszük magunkat az apró lépések megtételére, rá fogunk érezni a szívből jövő cselekvések ízére, erő és nagyfokú szabadság lesz a jutalmunk. Minél inkább tapasztaljuk, hogy ellenőrzést gyakorolunk a tetteink, az életünk és a jövőnk felett, annál boldogabbá és sikeresebbé válunk.

Nyitókép: Markéta Machová képe a Pixabay-en.