Az Archives of Internal Medicine folyóirat korábbi számában megjelent kutatásban közel 5 ezer, 40 és 69 év közötti koreai férfi és nő egészségi állapotát dokumentálták, négy éven keresztül. A vizsgálat kezdetén egyik résztvevőnél sem jelentkeztek a krónikus bronchitisz tünetei. A négy éven át tartó vizsgálatban a betegség kialakulását 314 betegnél igazolták, majd azt is elemezték, hogy ez milyen életmódbeli, vagy egyéb tényezőkkel hozható összefüggésbe. Ezek alapján úgy találták, hogy a kort, dohányzást, egyéb demográfiai és rizikófaktorokat is figyelembe véve egyértelműen a horkolás az a tényező, ami a betegség kialakulásával összefüggésbe hozható, sőt a kockázat a horkolás súlyosságával, gyakoriságával egyenes arányban nőtt.

A krónikus bronchitisz kialakulásának veszélye 25 százalékkal volt magasabb azok között a résztvevők között, akik 5 alkalommal, vagy kevesebbszer horkoltak hetente, mint a nem horkolók körében. A hetente 6, vagy 7 alkalommal horkolóknál e kockázat is lényegesen megnőtt, esetükben már 68 százalékra emelkedett a krónikus bronchitisz kialakulásának veszélye. A horkolás jelenléte a nemdohányzók körében 39 százalékra, dohányosoknál viszont már 86 százalékra emelte a betegség rizikóját.

A bronchitisznek két típusa létezik: akut, vagy krónikus. Az akut hörghurut általában légúti fertőzések kapcsán jelentkezik, viszonylag rövid időn belül magától is, vagy kezeléssel gyógyul. A krónikus bronchitisz ezzel szemben tartós panaszokat okoz, a tünetek legalább 2 éven át, 3 hónapig fennállnak és évről-évre kiújulnak. Dr. Potecz Györgyi tüdőgyógyász, a Tüdőközpont főorvosa elmondta, hogy a betegséget a légutakban, vagy a hörgőkben kialakult gyulladás okozza, melyet a különböző vegyi anyagok, levegőben található szennyeződések tartós belélegzése – például dohányfüst, vagy munkahelyi ártalom idéz elő. Emiatt a légutakban fokozott váladékképződés jön létre, ami a beteget gyakori köhögésre ingerli.

Az összefüggéssel kapcsolatban Potecz főorvosnő megjegyezte, hogy a krónikus bronchitisz, a horkolás és az alvási apnoe valóban gyakran társul, de ez a kapcsolat jóval komplexebb, minthogy mindent a horkolásra vezessünk vissza. „Valószínűbb, hogy inkább a krónikus bronchitis és annak gyulladásos és megváltozott légúti áramlási körülményei, a kísérő elhízás, felsőlégúti izomtónus csökkenés és még számos egyéb tényező - például reflux, krónikus nátha - vesznek részt a horkolás és alvási apnoe kialakulásában.” 

A krónikus bronchitiszes, horkoló betegeknél tehát ajánlatos alvásvizsgálatot végezni, mert esetükben magas az alvás közbeni légzéskimaradás kockázata: nagy valószínűséggel apnoéjuk is van, vagy lesz. „Mindez azért nagyon fontos, mert a horkolásról tudjuk, hogy számos betegség kialakulásának rizikóját megemeli, és jelentősen növeli a közúti balesetek okozásának kockázatát.
Aki horkol, vagy alvás közbeni légzéskimaradással küzd, az nappal is kimerültebb, rosszabbul teljesít, emellett esetében megnő a szív-és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás, cukorbetegség kockázata is. Korábbi kutatások azt is kimutatták, hogy az alvási apnoe elhanyagolása az egyéb, krónikus betegségeket is súlyosbíthatja. Megfigyelték, hogy a légzéskimaradások kezelésével az asztmás betegek panaszai is javultak, az asztmás rohamok száma jelentősen csökkent.”

Dr. Potecz Györgyi elmondta, hogy akár horkolás, akár krónikus hörghurut a panasz, mindenképp javasolt orvoshoz fordulni, hogy a komolyabb szövődményeket megelőzzük. A krónikus bronchitisz gyanúját veti fel az intenzív, elhúzódó, hurutos köhögés mellett elsősorban terhelésre jelentkező nehézlégzés. A tünetek évente ismétlődnek, legalább 3 hónapon át, de sokszor folyamatosan fennállnak, több alkalommal is fellángolhatnak, jellemzően a téli időszakban rosszabbodnak.

Forrás: www.tudokozpont.hu
Fotó: www.torange.us