Ez a feladat már az iskolaválasztásban is nagy szerepet játszik, hiszen intézményenként más-más lehet a követelményszint. Ha tudjuk, hogy gyermekünk nem tartozik az éltanulók közé, és erős közepes a teljesítménye, válasszunk számára egy szakközépiskolát, ahol kitanulhat egy jövedelmező szakmát. Ha pedig elméje egy feneketlen kút: soha nem elég számára a megszerzett ismeret és kitűnő tanuló, keressünk egy erős gimnáziumot, ahonnan egyenes út vezet az egyetemre. A lényeg azonban, hogy soha ne erőltessünk rá semmit, hiszen a sikerélmény hiánya kedvetlenné és motiválatlanná teszi.

 

Tanítsuk meg tanulni
A kimerültségnek egyik oka a tanulásra fordított idő helytelen beosztása. Ha a gyermekünknek nincs kialakult tanulási stratégiája, eredménytelenebb és sikertelenebb lesz, mint a társai. Kérdezzük meg tőle, hogy milyen sorrendben végezné el a feladatokat, és mennyi időt szánna a megoldásukra. Az írásbelivel vagy a szóbelivel kezdené? A nehezebb vagy a könnyebb feladatokat venné-e előre? Hívjuk fel rá a figyelmét, hogy ha előbb tanulja meg az elméleti részeket, úgy a megszerzett tudás segíthet az írásbeli feladatok elkészítésében és a megszerzett ismeretek elmélyítésében. Nagyobb gyermekünk már az iskolából hazaérve át tudja gondolni az időbeosztását, illetve ki tudja alakítani a délutáni menetrendjét. Ha minden nap jól osztja be az idejét, akkor a hétvégéken is több szabadideje marad, amelyet játékra vagy más szórakozásra fordíthat.

 

Hogyan tud gyermekünk feltöltődni?
Minden gyermeknek szüksége van feltöltődésre, hiszen ha kimerül, egy idő után ennek olyan fizikai jelei lehetnek, mint például a hasfájás, fejfájás, rossz közérzet, kedvetlenség. A lazításra a legjobb módszer a kötetlen játék, biciklizés, barátokkal való együttlét. A jó idő lehetőséget teremt, hogy mindezt a szabad levegőn tegyék, és egy hosszú és fárasztó nap után kiszellőztessék a fejüket. Számítógép és televízió helyett egy közös esti séta is megfelelő, hogy megbeszélhessük az aznapi eseményeket, és ez érzelmileg is közelebb hozza egymáshoz a családtagokat.

 

Aktív és passzív pihenés
A gyermekek számára nagyon fontos a megfelelő mennyiségű alvás: gyermekünk akkor igazán kipihent, ha magától ébred. Ha azonban nehezen tudjuk kirobbantani az ágyból, akkor bizony korábban kell lefeküdnie. Hiszen ha fáradt és a szemét is alig bírja nyitva tartani, akkor nem tud kellőképp odafigyelni, így nem tudja megérteni, megtanulni a tananyagot.
Ahogy egyre magasabb osztályba kerül a gyermekünk, úgy nő a szabadon választható különórák száma is. Kisiskolás korban ezek főként játékos, mozgásos tevékenységek, idősebb korban azonban felváltják a különórák, az előkészítő foglalkozások, vagy a keményebb edzések. A megfelelő egyensúly kialakítás a szülő feladata, hiszen a túlterheltség kimerültséghez vezethet, amely megakadályozza gyermekünket a kívánt cél elérésében.

 

„Ha látjuk, hogy gyermekünk kimerült, iktassunk be egy pihenőnapot, amikor a szakkör vagy különóra helyett egyéb elfoglaltsággal töltheti a szabadidejét. Nagyobb gyermekünkkel előre megbeszélhetjük, hogy az adott tanévben hány ilyen napot engedélyezünk neki, amelyről ő maga dönthet szabadon, mikor veszi igénybe” – mondta a doktornő.