A türelem egyre fogy a várakozókban.
Egy ötéves forma kislány lép a pénztároshoz :
- Mit csinálsz ? kérdi.
- Várom, hogy kijavítsák a hibámat.- így a válasz.
- Mit rontottál el ? faggatózik tovább a kislány.
- Tudod, nem megfelelő billentyűt nyomtam le a számológépen válaszolt a pénztáros, akinek arcán már kis mosoly jelent meg feledve bosszúságát.
- Mi van abban a dobozban ? folytatja a lányka , mintha mi sem történt volna.
- Pénz van benne, de most nem tudom kinyitni- válaszolt a pénztárosnő, válaszában megelőzve egy következő kérdést.
Újabb kérdésre nem került sor, mert megérkezett a főnöknő és törölte a gépen a hibás kódot. Folytatódhatott a munka. A türelmetlenek türelmesen viselték a várakozást, mert a lányka ártatlan, de annál igazibb, őszintébb kérdéseivel feloldotta a tétlenséget, elfelejtette a mindennapok morgolódásait, bosszúságait.
