A középkori szentképek nem a realizmusukról híresek, nem is az volt a szándékuk. Mai szemmel nézve mégis feltűnő, hogy egyik-másik festményen az anyja ölében ülő csecsemő Jézus úgy néz ki, mint egy megtermett férfi, csak éppen kicsinyített kiadásban.
.jpg "Masaccio és Masolino da Panicale: Szt. Anna, Szűz Mária, Kisjézus")
Masaccio és Masolino da Panicale: Szt. Anna, Szűz Mária, Kisjézus
Matthew Averett amerikai művészettörténész, „A kora újkori gyermek a művészetben és a történelemben” című könyv szerzője szerint ennek két oka volt. Egyrészt abban az időben elterjedt volt a homunculus elmélete, vagyis azaz elképzelés, hogy Jézus és a szentek tökéletesen megformált állapotban – tehát kvázi felnőttként – jöttek a világra, és változatlanok maradtak egész földi életükben.
Berlinghiero Berlinghieri: Gyermek Madonnával
Averett szerint a másik ok az, hogy akkoriban a művészet célja nem az egyéni kreativitás kifejezése, se nem a valóság pontos bemutatása, de még csak nem is az esztétikai élmény nyújtása volt, sokkal inkább szakrális értelemmel bírt. Ez az oka annak, hogy az ekkor készült festmények nagyon hasonlítanak egymásra, alkotójuk neve pedig ritkán maradt fenn.
Paolo Veneziano: Madonna a Gyermekkel, szentekkel és a dózséval (részlet)
Később a reneszánsz és a humanizmus hatására a képeken szereplő nők szépek, a gyerekek pedig aranyosak lettek, és a művészek stílusa is elkezdett különbözni egymástól.
Giotto di Bondone - Madonna gyermekével
Addig is nézegess bizarr Jézuskákat, érdemes!
Kapcsolódó cikkeink:
- Ideje leszámolni a kizárólag a családjáért élő anya mítoszával
- Amikor még bűn volt ölbe venni a saját gyerekünket: így forradalmasította Benjamin Spock a gyereknevelést
- Emese Park - ahol megelevenedik egy elfeledett világ
- Már öt hazai múzeum is látogatható virtuálisan
Képek: Wikimedia Commons
