Gyereknevelés

Mit tehetünk, ha a tanítónő azért hívat, mert a gyermekünk rasszista megjegyzéseket tett egy másik gyerekre, vagy a mi gyerekünket csúfolják a származása miatt? A reakciónk többet számít, mint gondolnánk!

"Azért ütött meg az a fiú, mert tetszel neki!" - hallhattuk mi is gyerekként a szüleinktől, pedagógusainktól. Megnyugtatásnak szánjuk ezt a mondatot, azonban bele sem gondolunk, milyen következtetést vonhat le ebből a kicsi, és milyen következményei lehetnek mindennek felnőtt korban.

Nagy port kavart Mila Kunis és Ashton Kutcher kijelentése, miszerint nem fürdetik meg minden nap a gyerekeiket, csak akkor, ha már nagyon koszosak. Manapság egyre elfogadottabb, hogy az újszülötteket sem fürdetik a kórházban, csak a hazaengedésük előtt, aminek nem minden anyuka örül. Tényleg hanyagolnunk kéne a napi zuhanyzást?

Nem a kitűnő tanulóból lesz a topmenedzser - felesleges a gyerekből kisajtolni a teljesítményt. Nem is attól fog boldogulni az életben, ha korán megtanítjuk, hogy mossa meg a kezét, húzza fel egyedül a nadrágját vagy pakoljon el. Ez Vekerdy Tamás szerint mind hülyeség. Ugyanis "az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették."

Az alapvető életminőségünket meghatározó tevékenységeinkhez többnyire nem folytatunk hosszadalmas előtanulmányokat. Életszerűtlen lenne, ha az esküvő vagy a szülés előtt szakkönyveket böngésznénk arról, hogy milyen eszmei rendszerben fogunk gondolkodni és mozogni házastársként, vagy szülőként. Ez addigra már amúgy is a személyiségünk szerves része. Felkészülünk kapcsolati konfliktusokra, gyermeknevelési problémákra, de nem próbálunk hétköznapi megoldásaink mögé teljes filozófiai rendszert rakni.

Nem is gondolnánk, mi mindenre jó egy macska a háznál - azon kívül, hogy távol tartja az egereket, a gyermekünket is rengeteg hasznos dologra taníthatja, például a beleegyezés fontosságára. Vajon mit tudhat jobban, mint mi?

Tényleg szívességet teszünk azzal a gyereknek, hogy a házunkban lakhat és ehet, vagy ez szimplán a saját szülői kötelességünk, amit mi önként vállaltunk?

Mindjárt! Várj egy kicsit! Most nem érek rá! Játssz egy kicsit egyedül! Ismerősek ezek a mondatok? Sajnos túl gyakran használjuk ezeket a szavakat, amikor gyerekünk épp mutatni vagy kérni szeretne valamit. Álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át, hogy valóban olyan fontos az, amit éppen csinálunk? Tényleg nem várhat? Lehet, hogy később már a gyerekünk nem fog ránk várni?

Sokan arra panaszkodnak, hogy a mai gyerekek egy túlhajszolt, leterhelt, stresszes világban élnek. Minden percük be van osztva ilyen olyan különórával, fáramászás helyett pedig tv-t néznek, vagy a telefonjukat nyomkodják. Érdemes azonban egy kicsit elgondolkodni azon, hogy milyen lehetett a 20. század elején gyereknek lenni Magyarországon...

Orbán Viktor miniszterelnök nemrég bejelentette, hogy öt kérdésből álló gyermekvédelmi népszavazást kezdeményez. Sok pedagógus és gyermekvédelemben dolgozó szakember kifogásolja a kérdéseket, véleményük szerint ugyanis a kérdések egyáltalán nem azokkal a gyermekvédelemben felmerülő problémákkal foglalkoznak, amikkel kellene, ehelyett olyan dolgokra koncentrálnak, amik a való életben nem igazán fordulnak elő.

Nem vesszük figyelembe a szakemberek intelmeit, tele hassal, nem megfelelő úszótudással, alkoholos befolyásoltság alatt megyünk be a vizekbe, a szervezetünk pedig sok esetben nem képes megküzdeni a váratlan sokkhatásokkal. A szülőknek azzal sem árt tisztában lenni, gyermekük milyen úszótudással rendelkezik, még akkor is, ha egyébként sekély partszakaszon strandolunk.

Miért kell kibújnia annak a bizonyos csigabigának? És egyébként is miért van a háza csigától szokatlan módon odakinn? Miért kell az égő gyertyához leguggolni? Miért rímel a kettő szóra épp a csipkebokor vessző? És ki tulajdonképpen Jancsika, aki a dédelgetés ellenére sem nőtt meg nagyobbra?

Hogyan befolyásolhatja a gyermekeink közeli és távoli jövőjét, ha az életük minden pillanatát megosztjuk a közösségi oldalakon? Hogyan tudjuk csökkenteni a "sharenting" - a megosztás (share) és a gyereknevelés (parenting) szavak összevonásából született fogalom -, azaz a folyamatos közösségi jelenlét kockázatait? A gyerekekről való meggondolatlan posztolás súlyosan sértheti a magánélethez való jogukat, és sajnos gyakran alapot adhat online zaklatásra is.

Eddig miért nem szóltál? - förmednénk rá legszívesebben a gyerekre, hiszen szélsőséges helyzetben a zsigeri válaszainkhoz nyúlunk, és a legősibb válasz a támadás. És pont ez a fő ok, ami miatt a gyerek nem szól.

A magyar rendőrség is be szeretné vezetni a köztudatba a nemzetközi segítségkérő kézjelet. Fontos, hogy a gyerekek is megtanulják használni és felismerni!

Ha nem engedjük kockázatosan játszani, azzal mi magunk sodorhatjuk őt sérülésekbe. Egyre népszerűbb a gyerekpszichológiai elmélet, miszerint a gyereket hagyni kell leesni ahhoz, hogy valóban megvédjük. Ezáltal fejlődik ugyanis a veszélyérzéke, a félelemérzete és az ügyessége is. De vajon megéri-e kockáztatni? Mennyire képes felmérni a gyerek a saját korlátait? Szenvedhet halálos balesetet, ha megengedjük, hogy egyedül mászókázzon, vagy kipróbáljon veszélyes dolgokat?

Sok szülő gondolja úgy, hogy a nyár tökéletes alkalom a szobatisztaságra való nevelésre, hiszen gyerekük pelenka nélkül, félmeztelenül könnyebben szokik rá a felnőttes pisilésre. Ebben teljesen igazuk van, csak nem gondolnak bele abba, hogy ennek milyen hátulütői vannak. Tényleg az a normális, ha a gyerek a bokorba pisil egy zsúfolt strandon?

A tibeti gyerekek mindig mosolygósak, ritkán betegszenek meg, sokáig és békésen élnek. A boldogságuk mögött a szülők nevelési módszere áll, ott ugyanis egészen másképp gondolkodnak a gyereknevelésről, mint itthon. De vajon mi a titkuk?

Számtalan cuki képet, videót láthatunk az interneten, ahol a család legkisebb tagja a házikedvenc mellett alszik. Vannak, akik szerint ez teljesen rendben van, de természetesen akadnak olyanok is, akik számára elfogadhatatlan, hiszen a kutyának nincs helye az ágyban. Van-e arany középút? Lesz-e valami baja a gyereknek, ha a kutyával alszik egy ágyban?

Az interneten számos olyan poszt található, ahol emberek fakadnak ki arról, mennyire zavarja őket a szomszédban síró kisgyerek. Meddig képesek ezek az emberek a való életben elmenni azért, hogy elhallgattassák a gyereket? Valóban létezik olyan személy, aki képes rendőrt hívni egy síró kétévesre? Amíg velem nem történt meg, úgy gondoltam, nem.