Kisgyerekek
Az egyik megállóban felszállt egy négyfős család: apuka, anyuka és két kisfiú, nevezzük őket Kisgézának és Józsefemnek, szülői mintára.
Twitteres aranyköpések szülőktől
1986-ban kezdődött. Egy apa úgy döntött, hogy csinál egy képet az akkor éppen egy éves fiával.
Aki próbálta már, tudja, hogy egy hatévessel együtt élni idegölő és rendkívül vicces egyszerre.
Egyre több szakértő próbál meggyőzni arról, mennyire fontos, hogy élénken kimutassuk a szeretetünket gyermekünk felé; hogy milyen nagy hatással lehet az egész életére, intelligenciájára, felnőttkori viselkedésére, ha szeretgetésben, babusgatásban gazdag gyerekkora volt.
Noha már a 3-4 évesek is elboldogulnak egy ollóval, ám ez nagy erőpróba lehet egy kisember számára. A biztos ollóhasználathoz szükséges készségek igazán 6 éves korra alakulnak ki, ehhez azonban szükséges a finommotoros képességek fejlesztése.
Elvileg valószínűleg mindenki egyetért azzal, hogy a szexualitásra való felkészítést nem lehet elég korán kezdeni.
Melyik szülőnek ne lenne ismerős a következő kép: hazaér hulla fáradtan a munkából, és a gyerekét a széttúrt szoba közepén találja, amint a telefonját nyomkodja. A "megvan a lecke?" kérdésre csak egy elhaló dünnyögést kap válaszul, amiből anyuka konstatálja, hogy a főzés mellett még állhat neki kipréselni a gyerekből a házi feladatot is, és jöhet az esti tortúra a tanulással.
Ilyenkor teszi fel magának a szülő a kérdést, hogy mivel tesz jobbat: ha támogatja az önállóságát és finoman - vagy a végén már kevésbé finoman - megtanítja egyedül elaludni, vagy ha addig mellette marad, amíg ezt igényi - akkor is, ha ez az időszak a vártnál sokkal tovább fog tartani?
Sok kisgyermek jut el önállóan arra a pontra, hogy megváljon kedvenc tárgyától, de legalább ilyen sokan küzdenek az elengedéssel.
Mi már évek óta küzdöttünk a szorongással mire elhangzott a klasszikus, minden szorongásos cikkben idézett "nem akarok óvodába menni, fáj a hasam" mondat és kezdődött meg a napi fél-egy órás küzdelem, hogy a már rég készen álló gyereket leimádkozzuk a kocsihoz. Akkorra már tudtam, hogy a hirtelen odacsapások, a kis bogarasságok mögött a szorongás áll.
Én lassan renitens anyának számítok a régimódi felfogásommal, miszerint egy gyereknek az a legjobb, ha szerető családban nevelkedik.
Érezted már úgy, hogy az egész napod utasítások ismételgetéséből áll, amelyeket a gyerekeid mintha huszadik alkalommal sem akarnának meghallani?
Fegyelem. Így szárazon, leírva ijesztő szó, melyről legtöbbünknek a katonaság, vöröslő arccal ordibáló zsarnok kiképzőtisztek, élére hajtogatott ruhák, na meg a vonalzóval osztott körmös és a nadrágszíj jut eszünkbe. A szó hallatán a legtöbb édesanya rémülten szorítja magához csemetéjét és azt gondolja, én aztán soha nem fogom megfegyelmezni az én kis drágámat.
Balatoni József, azaz Jocó bácsi olyan elszomorító véleményt hallott óráján egyik diákjától, hogy nem tudott szó nélkül elmenni mellette.
Egészen más érzés reggel felsétálni az iskolatáskával egy ilyen lépcsősoron, nem igaz?
Azok a gyerekek, akik kedvesen, segítőkészen és jószívűen fordulnak társaik felé, maguk is boldogabbak lesznek.
Minden szülő törekszik a legjobbat adni gyermekének, és igyekszik arra sarkallni csemetéjét, hogy a legtöbbet hozza ki magából. Sokszor azonban még jó szándékkal is olyan dolgokat mondunk, melyek épp az ellenkező hatást váltják ki.
A pszichológus asszony új műve, a Pszichofitness Gyerekeknek azt mutatja be, hogyan edzhetjük már egészen fiatal korban a lelket, hogy erős, pozitív, és hálával teli legyen.
Milyen különbségek mutatkoznak az állami óvodák és a magánóvodák között? Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni a választásnál? És egyáltalán: a választás csak pénz kérdése volna?