Mi a különbség a tekintélyelvű és a következetes nevelés között?

A köznyelvben gyakran összemosódik a tekintélyelvű és a következetes nevelési stílus, pedig a gyakorlatban rengeteg különbség van köztük. A legfontosabb: míg az egyik az egészséges fejlődés alapja, a másik egy életre megnyomoríthatja a gyermeket.
Úton


A négyféle nevelési stílus

Diana Baurmind amerikai pszichológus az 1960-as években száz, óvodás gyermeket nevelő család megfigyelése és kikérdezése után sorolta be a szülői attitűdöket a következő három csoportba: tekintélyelvű, következetes és engedékeny. Újabban a szakértők egy negyedik típust, a közömbös szülői hozzáállást is hozzáadták ehhez a csoportosításhoz. Előző írásunkban az engedékeny (szabadelvű) stílust jártuk körül, most a tekintélyelvű és a következetes módszerek közti különbséget tesszük tisztába.
 

A tekintélyelvű nevelésről

A tekintélyelvű családokban minden hatalom a szülőé. Gyermekeik felé nagy elvárásokat közvetítenek, ugyanakkor fukarkodnak a pozitív visszajelzésekkel. Úgy tartják, a gyerek feladata az engedelmesség minden körülmények között, ezért magyarázat nélkül várják el az utasítások követését. Gyakoriak a kimondatlan szabályok: amikor nem mondják el pontosan, mit várnak a gyerektől, mivel feltételezik, hogy ezeket magától is tudnia kellene.

Ezekben a családokban hideg a légkör: rengeteg a kritika és kevés a gyengédség. A határok világosak, alkudozásnak helye nincs. A szülők gyakran folyamodnak helytelen viselkedés esetén a megszégyenítéshez: „Hát ennyire sem vagy képes?” „Hányszor kell elmondanom ugyanazt, amíg felfogod végre?”

Az ilyen családokban felnőtt gyerekek viselkedése nem feltétlenül jobb az átlagnál. Alkat kérdése, hogy a túlzott szülői szigorra félénkséggel vagy agresszióval válaszolnak-e: igen gyakori, hogy az otthon elnyomott gyerek az iskolában, a társai között engedi ki a gőzt. Mivel nem tanulják meg gyerekkorban, hogyan kell döntéseket hozni, felnőttként is nehézségeik lesznek ezen a téren. Önbizalmukon pedig helyrehozhatatlan károkat ejt a ridegtartás.
 

A következetes nevelés

A következetes szülői nevelési attitűd első ránézésre nem sokban különbözik a tekintélyelvűtől: ebben az esetben is alapozhatunk a szülői tekintélyre, léteznek betartandó szabályok, ezek megsértése esetén következménnyel kell számolni. Mindezek módja azonban gyökeresen eltérő az előzőtől.

A következetes szülő ugyanis főleg abban különbözik a tekintélyelvűtől, hogy döntéseit megmagyarázza. Fontos számára, hogy gyermeke ne vakon engedelmeskedjen, hanem értse is, min alapulnak az elvárások. Egyik célja, hogy a gyerek önállóan is képes legyen megállni a helyét, ezért támogatja és segíti az önálló döntéshozatalt, ugyanakkor irányítja is azt, hogy a gyerek ne rohanjon fejjel a falnak.

Ha büntetésre kerül sor, az soha nem öncélú vagy megalázó. A következetes szülő számára egyértelmű az is, hogy pozitív megerősítésre is szükség van, ezért nem fukarkodik a – megérdemelt! – dicsérettel. Így a gyerek önbizalma valóban fejlődik, de nem válik önteltté.
 

Egy szemléltető példa

Tegyük fel, hogy két gyerek meglopja az osztálytársát. Egyiküknek következetes, másikuknak tekintélyelvű szülei vannak, akik különbözőképpen reagálnak a történtekre:
A következetes szülő a tett súlyával arányos büntetést alkalmaz. A gyereknek vissza kell vinnie az eltulajdonított tárgyat a gazdájának, elnézést kell kérnie tőle, emellett pedig két hétre eltiltják őt a számítógépezéstől. A szülő elbeszélget a gyerekkel arról, hogy vajon mit érezhetett az osztálytárs, amikor mindez történt vele, és reméli, hasonló eset a jövőben nem fog előfordulni.

A tekintélyelvű szülő eközben hosszan üvöltözik a gyerekkel, esetleg el is veri, anyja büntetésként napokig nem szól hozzá. Ugyanakkor nem beszélgetnek el vele arról, miért volt helytelen a viselkedése, nem mutatnak mintát arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan kellett volna másképp csinálnia. Így a gyerek legfeljebb annyit tanul az esetből, hogy legközelebb ügyesebben kövesse el ugyanezt a cselekedetet, hogy a szülei lehetőleg ne tudják meg.

A tekintély, a szabályrendszer és a helyesen alkalmazott szigor önmagában nem szitokszó. Azonban könnyen azzá válhatnak, ha visszaélünk velük.

Kapcsolódó cikkeink:

Kép: mohamed_hassan / pixabay

 

Megosztom FacebookonKüldés e-mailben