Haldokló gyerekek vallomásai: dolgok, amik boldoggá tették őket az életben

Egy dél-afrikai orvos, Alastair McAlpine megelégelte, hogy folyamatosan csak negatív kiírásokkal találkozik a Twitteren. Ha valaki, akkor ő tudja, mi a szomorúság, hiszen egy végstádiumú halálos beteg gyerekeket ápoló intézményben dolgozik. Ezek a gyerekek pedig, akiknek fájdalmasan kevés jutott az életből, úgy tűnik, tisztán látják, melyek azok a dolgok, amelyekért mégis érdemes volt megszületniük.
Dr. Alastair McAlpine

McAlpine doktor a BBC-nek mesélt arról, mi inspirálta arra, hogy megossza, amit a kis páciensektől hallott. A gyermekhospice részlegen, ahol a napjait tölti, gyakran van lehetősége arra, hogy megkérdezze a betegeket, mit szerettek a legjobban az életben, és mi az, ami aggasztja őket.

A technika újdonságait egyikük sem tartotta fontosnak.

EGYIKÜK sem mondta, hogy bárcsak több tévét nézett volna.
EGYIKÜK sem mondta, hogy bárcsak több időt töltött volna a Facebookon.
EGYIKÜK sem gondolta, hogy többet  kellett volna verekednie.
EGYIKÜK sem érezte jól magát a kórházban.

Ezzel szemben a gyerekek gyakran említették az állataikat:

"Szeretem Buksit, a vicces ugatásával  mindig megnevettet"
"Imádom, amikor Cirmi hozzám bújik éjjel és dorombol"
"Akkor voltam a legboldogabb, amikor Szilajon lovagoltam a tengerparton"


Többen kérdezték az orvostól, hogyan képes megőrizni a józan eszét egy ilyen szomorú munkahelyen. McAlpine doktor azonban nem tagadja, hogy szereti a munkáját. 2017 májusa óta dolgozik a gyermekhospice részlegen, és azóta sokat fejlődött emberileg.


"A munkám legjobb része az, hogy találkozhatok ezekkel a különleges gyerekekkel és a szüleikkel. Együtt mehetünk végig az úton. És bár a gyermekhalál mindig rettenetes, amennyire lehet, igyekszünk méltóságteljessé és fájdalommentessé tenni. Ha egy kicsit is megkönnyíthetem ezt nekik, már megérte. Ez visz előre" - vallotta az orvos a BBC-nek. Azt is hozzátette, hogy gyermekük elvesztése után sok szülő még keresi a kapcsolatot a kezelőorvossal, amit szintén elismerésként él meg.

A gyerekek nem csak a múltbéli örömeiket, hanem a jelen szorongásaikat is megosztják vele. Többségük nem is a saját halála miatt aggódik, hanem amiatt, hogy ez elszomorítja a szüleiket.

"Remélem, Anyával minden rendben lesz. Most nagyon szomorúnak tűnik"
"Apának nem kellene aggódnia. Hamarosan újra találkozni fogunk"
"Isten vigyázni fog Anyára és Apára, amikor elmegyek"


A gyerekek jó része azt is bánta, hogy túl sokat adott mások véleményére - főleg azzal kapcsolatban, hogy a kemoterápia következtében kihullott a hajuk. Megtanulták értékelni az igazi barátokat, akik minden körülmények között kitartottak mellettük:

"Az igazi barátaim nem bánták, hogy kihullott a hajam"
"Jane eljött hozzám a műtét után, és nem is ijedt meg tőlem!"


Család, barátok, állatok, könyvek, fagyi. Jókedv, nevetés, kedves hozzáállás - úgy tűnik, ezek azok a dolgok, amelyeket a gyerekek visszatekintve igazán értékelnek.
Az orvos ezért ezt tanácsolja mindenkinek: "Légy kedves. Olvass sok könyvet. Tölts időt a családoddal. Viccelődj. Menj strandra. Öleld meg a kutyádat. Mondd el a számodra fontos embereknek, hogy szereted őket. A gyerekek ezekre mondták, hogy többet szerettek volna kapni belőlük az életben. A többi részletkérdés. Ja... és egyél fagyit."

Indexkép: Twitter

Megosztom FacebookonKüldés e-mailben