Szülők, nagyszülők
A tanácsadói munkám során leszűrt tapasztalatokat szeretném most Nektek átadni. Kérem, olvassátok el, és alaposan gondoljátok át, vajon nem kerültetek-e hasonló helyzetbe, mikor első (második, harmadik stb.) diplomátokat, nyelvvizsgátokat szereztétek.
Akik valóban nyitottak és széles látókörűek, úgy vélik egy anyósnak nem lehet beleszólása a kapcsolatba.
A GYES-en lévő anyukák olyan furcsa szokásokat vesznek fel, melyek a kívülállók számára érthetetlenek. Neked hány pont ismerős? :)
Hallottunk már a tantrikus szexről, amely a hinduisták és a kései buddhisták egy részét a mindenhatójukhoz viszi közelebb.
beszélgetéssorozat kortárs képzőművészekkel a LUMÚ-ban
Válás után sokkal nehezebb egy új kapcsolat kialakítása, főként, ha a családban már gyermekek is voltak. A bizalom újjáépítése azonban elengedhetetlen egy új, kiegyensúlyozottabb kapcsolat érdekében.
Sok, gyermekét egyedül nevelő szülő nem tudja, mihez van joga, ha a másik fél nem tartja be kötelezettségét, nem járul hozzá az anyagiakhoz.
Ha válásra kerül a sor, a legfontosabb a gyermekek védelme. De vajon hol mikor és hogyan tudja meg a szomorú valóságot, hogy ezentúl nem teljes családban nevelkedik majd?
Ha válásra kerül a sor, a gyermek érdekében kompromisszumokat kell kötni. A két szülő megfelelő együttműködése nem csak saját életüket könnyíti meg, de a gyermeknek is segít abban, hogy kevesebb sérülést okozzon a szülők válása.
A házimunka csak gyűlik, még az ebéd sem készült el, máris számtalan egyéb teendő adódik, ugyanakkor a családra is időt kell szánni.
Sok elvált szülő esetén nemcsak a maga a válás folyamata hosszú és elkeserítő, de az azt követő években sem találnak nyugalmat. Csak ritka esetben fordul elő, hogy két ember ugyanazt akarja, s egyformán gondolkodnak a válásról.
Szülő és gyermek kapcsolata egy elszakíthatatlan kötelék. De amennyit segíthet, legalább annyit árthat is az erős ragaszkodás. Ha válásra kerül a sor, a köteléket olykor maga a szülő szakítja el.
Minden szerető szülő a legjobbat szeretné gyermekének, és meg is tesz mindent azért, hogy szeretetteljes, mindent megadó környezetben nevelkedhessen.
A családos tanítvány megkérdezte a Mestert: - Mondd, Mester, adnál valamilyen tanácsot nekem a gyerekneveléshez? Gondjaim vannak... - Változtass a hozzáállásodon! Ne őket neveld, hanem magadat! Hiszen tudod, hogy amíg kicsik, utánoznak, amikor meg nagyobbak, példát/példaképet keresnek - válaszolta a Mester. Aztán hozzátette: - A nevelés nem beszéd, hanem tett kérdése.
Közeleg a Karácsony. Az emberek többsége várja és készülődik az év legnagyobb ünnepére. Természetes, hogy a legtöbb Karácsonnyal kapcsolatos képen vagy szövegben a családot teljességében jelenítik meg.
Apa, anya, gyerek. Valamikor ilyen egyszerű volt a képlet. Mára alaposan összekuszálódtak a szálak. A hétköznapok sem egyszerűek, az ünnepek pedig végképp bonyolulttá váltak. Megnéztük, hogyan karácsonyoznak a mai családokban.
Ahogy bármely élő rendszernek megvan a maga kiegyensúlyozott, ökologikus működése, úgy az embernek, az emberi személyiségnek is. A lelki ökológiának vannak viszonylag stabil tényezői, általános szabályszerűségei, melyek legtöbbünkre érvényesek - ilyen például az, hogy ha sikert érünk el, akkor jobban érezzük magunkat, mint amikor kudarc ér bennünket -, és vannak egyéni jellemző, melyek személyről személyre változnak.
Vajon hogyan juthat el odáig egy felnőtt ember, hogy gyermekét eszközként használja?
1994.04.12.-én elfolyt magzatvízzel kórházba indultunk a férjemmel. A szülés megkezdődött gondoltuk. Beérkezésünkkor a fogadott orvosunk nem volt a kórházban, ezért az ügyeletes orvos vizsgált meg, akitől kértük, hogy értesítse az orvosunkat (megjegyzem, az ügyeletes orvos a fogadott orvosunknak a testvére). Megvizsgált, majd az egyik kórterembe kísértek. A fájdalmak nagyon erősek voltak és én mondtam az orvosnak, hogy úgy érzem, mintha ki akarna pottyanni a baba. Ráérünk még - mondta.
Számtalan, kívülről jónak tűnő kapcsolat megy tönkre egyik napról a másikra. Pedig néhány szó, és egy kevés tolerancia akár egy életre is összeköthet két embert.