Szülők, nagyszülők

A párkapcsolatok sajnos gyakran elbuknak a megfelelési kényszer súlya alatt. Sokan küzdenek ezzel a problémával, mely az egyénekre és kapcsolataikra is árnyékot vet. A túlzott alkalmazkodás mögött gyakran az attól való félelem húzódik meg, hogy elveszíthetjük a másikat, ha nem illeszkedünk az igényeihez. Bár ezek az elvárások lehetnek valósak, gyakran a függő fél saját belső, fel nem vállalt elvárásait vetíti ki a másikra.

Érdemes megtanulni, milyen irányelvek szerint tudjuk összeegyeztetni a saját igényeinket a gyermekeinkével. Frank Orsolya pszichológus szakértőnk tanácsai következnek a témában.

Egy 30 éves nő, Éva osztotta meg velünk a gondolatait, akit az édesanyja folyamatos nyomás alatt tart azzal, hogy mikor lesz már unokája - és ha nem lesz, annak milyen következményei lesznek családon belül. Éva problémája talán nem egyedi eset.

Vajon milyen lesz a jövő családja? Szakértők szerint elképzelhető, hogy a gyerekeink olyan szakmában fognak elhelyezkedni, amelyek ma még nem is léteznek, újból több generáció él majd egy fedél alatt, és a home office munka elterjedése miatt a lakások, házak belső terei is átalakulnak. Sokan később, vagy akár egyáltalán nem akarnak majd gyereket vállalni - ennek oka pedig a klímaszorongás.

A családállítás egy olyan terápiás módszer, amelynek célja a láthatatlan, családi kötések és minták felfedezése és megértése. Bert Hellinger német terapeuta nevéhez köthető ez a technika, amely segítséget nyújt abban, hogy megértsük, hogyan befolyásolnak bennünket a tudattalan családi dinamikák, és hogyan változtathatunk ezeken az életünk jobbá tétele érdekében.

Ha nem esznek csokit, hát nem esznek. Ha rendelik az ebédet, hát rendelik. Látom, hogy a mai fiatalok másképp nevelik a gyerekeiket. Egyes dolgokban szigorúbbak és más dolgokban meg engedékenyebbek, mint amilyen én voltam. Néha persze jólesne ezt megmondani nekik, hogy én mit csinálnék másképp, de megtanultam, hogy okosabb dolog, ha csendben maradok.

Buddha, aki közéleti karrierje elején még a szolid Sziddhárta herceg névre hallgatott, nagy megvilágosodása idején újszülött fiát és feleségét hagyta el azért, hogy az önmegvalósítás rögös útjára lépjen. A kérdés lényegében az, hogy mennyire hitelesek azok a vallási vezetők, akik vizet prédikálnak, de bort isznak, avagy hozhatnak-e isteni üzeneteket nekünk Isten méltatlan képviselői? Használhat-e Isten bűnös lelkeket képviselőiként, avagy minden hiteltelen próféta lerombolja a spiritualitáshoz vezető utat? Miért követjük őket mégis?

A férfi munka után fáradt, hagyni kell őt enni és pihenni. Akkoriban mindenki így tartotta. Ami pedig a házaséletünket illeti: akkoriban senki sem beszélt arról, hogy a nőknek élvezniük kellene az együttléteket. Igazából én úgy voltam vele, hogy amikor a férjem kívánta, akkor hagytam magam.

Az orvosok is a csodájára járnak Gizi néninek, akinek olyanok a leletei, mint egy 40 éves nőnek. 107 éves lesz, de azt mondja, egyáltalán nem érzi magát annyinak, és még tervei vannak az életben. Azt is elárulta, mi tartja őt ilyen fiatalon.

Akkor és ott rájöttem, milyen bölcs - és hogy nekem van a legjobb anyósom az egész világon.

Lehet, hogy el kell engedned egy pár dolgot az életedben ahhoz, hogy végre boldog lehess!

Aki elveszíti a szüleit, más emberré válik. Más szemmel néz a világra, minden egyes ünnepen összeszorul a szíve, hogy nincsenek vele a szülei. Nem tudja csak úgy felhívni őket, tanácsot kérni, és sajnálja, hogy az unokák sikereit sem tudták megérni. Azt kívánja, bárcsak egyszer újra megölelhetné őket!

Úgy érzem, hogy teljesen elvesztettem a szülés előtti lényemet. Szeretném hasznosnak érezni magam és irigylem azokat, akik nem adták fel a munkájukat ilyen hosszú időre. Akik tudják, hogy mit szeretnének. Én már azt se tudom, ki vagyok. Ha a tükörbe nézek, egy fáradt, kiégett anyát látok, aki valaha boldog volt, de valahogy hiányzik a motiváció, a régi tűz.

A tökéletes nő és a tökéletes anya szerepét játszottam, aki köszöni szépen, jól van, és egyedül is megállja a helyét az életben. Legtöbbször én magam is elhittem, hogy ez így van, pedig sokszor vagyok bizonytalan, és ha a tükörbe nézek, ma már egy megtört lelkű nőt látok.

Megindító és tanulságos sorok egy édesanyától.

Az ilyen szülők gyerekei a folyamatos meg nem felelés légkörében élnek, szüleik állandóan elutasítják őket. Bármit tesznek, az soha nem lehet elég jó, folyamatosan kritizálják őket. Önálló gondolataik, céljaik és döntéseik sem lehetnek. Akik ilyen közegben nőnek fel, azok még felnőttként is viselhetik ennek következményeit. Sokan folyton bocsánatot kérnek, nem tudnak teljesen megbízni senkiben, és nagyon vágynak arra, hogy szeressék őket.

Az idős nő úgy fogalmazott, hogy neki csak ételre, vízre és tűzifára van szüksége, és ez mind rendelkezésére áll - ezért inkább másoknak adja a pénzét. Úgy tett, mint azok a nagyszülők, akik mindenüket a gyerekeiknek és unokájuknak adják, ők maguk pedig inkább szűkösen élnek.

Legendásak voltak a süteményei és nála jobban senki sem tudott húslevest és rántott húst készíteni. Emlékszem az illatára, a mosolyára, a szigorú, de kedves tekintetére, a pajkosságára, arra, hogy minden huncutságban benne volt idős kora ellenére is. Rengeteg praktikus dolgot is tanultam tőle, nélküle biztos nem lennék ma az az ember, aki vagyok.

Kedves, udvarias vagy mindenkivel, mások kérését pedig mindig magad elé helyezed. Mintadolgozó vagy a munkahelyeden, tökéletes anya és feleség. Csak egy valami hiányzik: hogy önmagad légy, hogy boldog légy.

Kisétált az ajtón. Akkor és ott úgy éreztem, hogy egy világ dőlt össze bennem, és már sosem leszek többet boldog. Aztán összeszedtem magam, és azt mondtam, hogy senki és semmi nem ér annyit, hogy tönkretegyem magam. Négy év év telt el, én pedig megvalósítottam a gyerekkori álmomat - és a szerelem is újra rám talált. Nem tudom, mi lenne velem, velünk akkor, ha a férjemmel maradtam volna.