Dél-Európából származó kétnyári növény, neve az Ó-norvég dilla szóból származik. Őshazájának a Földközi- tenger mellékét és vidékét, NyugatÁzsiát tartják.
Ősrégi fűszer, melyet már a bibliában is említenek, adófizetésre használták, óriási értéket képviselt. A rómaiak az ablakaikban, ládákban termesztették, s ételeik fűszerezéséhez használták. A középkorban a kaprot varázserővel ruházták fel és a boszorkányok varázslatai ellen, szemmel verés, bájital ellen, alkalmazták.
A 17. században terjedt el az Újvilágban a korai New England-i telepesek segítségével. A kapor az ernyős virágzatúak családjába tartozik és 80 centiméter magasra is megnőhet. A bazsalikom után a kaporban található meg a legtöbb, nélkülözhetetlen ásványi anyag.
Hazánkban is minden kiskertben megtalálható a kapor. Konyhánk egyik legfontosabb fűszernövénye. A népgyógyászatban is használják, kitűnő gyógyhatása miatt.
Felhasználása a természetgyógyászatban:
- csecsemőknek, csuklás és hascsikarás ellen enyhe teát készítenek belőle, csodálatos az eredmény /minden kismamának ajánlom, bátran próbálja ki!/
- puffadás ellen hatásos
- étvágyfokozó hatású
- javítja az emésztést
- fejfájás ellen kitűnő gyógymód
- tejelválasztást serkentő hatású
Teakészítés: egy kávéskanál kapormagot leforrázunk 2 dl forrásban lévő vízzel, néhány percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Langyosan fogyasztható.
A kaprot használhatjuk egészben vagy őrölve. A csecsemők részére édesköményből is készíthetünk teát, mely a kaporhoz hasonló gyógyhatásokkal bír.
Felhasználása ételekhez: levesek, mártások, halételek, néhány húsétel, savanyúságok eltevéséhez, salátákhoz .
A kaprot mindig utoljára érdemes az ételbe tenni, mert így nem főnek ki belőle az értékes ásványi anyagok! Fűszerezzünk bátran kaporral, mert nagyon egészséges! A növény leveleit, ritkábban a magjait használjuk, melyek az édesköményhez hasonló ízűek. A friss kaporlevél csodálatos aromát kölcsönöz ételeinknek.
