Angeline Jolie és Brad Pitt nagy családdal büszkélkedhet: 3 saját és 3 örökbefogadott gyermekük van. A kicsik híresek jólneveltségükről, nincsenek elkényeztetve. Bár megkaphatnának bármit a világon, még sincsenek a luxushoz szoktatva.
A sztárházaspár folyamatosan jótékonykodik, a legkülönfélébb módokon segítik a rászorulókat - csak kapkodjuk a fejünket, mikor az újabb és újabb jótetteikről hallhatunk.
Most egy poszt erejéig a családi életükbe is betekintést nyerhettünk, az apuka ugyanis megosztott a Facebookon egy rövid történetet, mely velük történt.
Amikor azt hisszük, hogy ennél jobban már nem tudnánk felnézni a házaspárra, mindig tesznek valami olyasmit, amitől még nagyobbá nőnek a szemünkben. Minden szülő példát vehetne róluk az alábbi történet alapján - ha a világ leghíresebb sztárpárja képes időt szakítani ilyen "apró" dolgokra is, ha a gyerekükről van szó, akkor nekünk sem lehet semmilyen kifogásunk. Mindenkit szorít az idő, rohanunk, kapkodunk, senkit sem kerülnek el a napi gondok, melyeket meg kell oldanunk. De az, hogy gyermekünkre elegendő időt és energiát fordítsunk, még ezeknél is sokkal fontosabb. Hogy miért? Brad Pitt tökéletesen megválaszolta. Íme a poszt.
"Késésben vagyok egy fontos találkozóról, rohannom kell” - mondtam, miközben leakasztottam a kabátom a fogasról és elhagytam a házat.
Ahogy elhajtottam, a kislány kettesével szedte a lépcsőket, úgy rohant le utánam. “Várj, várj….” - de már nem voltam ott.
A szája úgy görbült, mint egy összegyűrt papír. “Elfelejtettél nekem búcsúpuszit adni!” - suttogta, a hangja remegett a sérelme súlyától.
Felhívott és így szólt: “Elmentél anélkül, hogy búcsúpuszit adtál volna nekem!” - mondta vádlón. “Sajnálom édesem” - mondtam bűnbánó hangon.
“Nem baj” - mondta, és próbált úgy tenni, mint a felnőttek, ahogy lerakta a telefont.
Rosszkedvűen ette meg a reggelijét, felvette a cipőjét és elkészült.
Ahogy jött le a lépcsőn, az autó begördült a ház elé és megállt. Kiszálltam a kocsiból. Odaszaladt hozzám, az arca úgy ragyogott, mint egy kivilágított karácsonyfa.
“Sajnálom, hogy elfelejtettem” - mondtam, miközben felvettem és megöleltem őt. Nem mondott semmit. Az állkapcsa már fájt a mosolygástól.
15 év múlva senki nem fog emlékezni arra, hogy elkéstem a találkozóról, de a kislányom soha az életben nem felejti majd el, hogy az anyukája és apukája visszafordult és hazajött hozzá azért, hogy adjon neki egy búcsúpuszit!"
Forrás: Facebook
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)