Ne engedjük idõsek otthonába a szüleinket, még akkor sem, ha  õk úgy gondolják, ezzel segítenének. Az õ életük is sokkal boldogabb lesz az unokák közelében, és nekünk is elkel a segítség a gyermekek körül, nem beszélve a tapasztalt és bölcs nagyszülõk jótékony lelki hatásáról. Ha együtt él az egész család, erõsödik a családi közösség, gondjainkat is  megbeszélhetjük, és segítenek átörökíteni a hagyományokat. Akik viszonylag nagy házban élnek, probléma nélkül be tudják fogadni a nagyszülõket. Gondoljunk bele, ha  õk felneveltek minket,  mi is tartozunk annyival, hogy segítünk nekik, amikor szükségük van erre.

Természetesen az  összeköltözést nagyon alaposan át kell gondolni minden érintettnek, hiszen mindegyik generációnak mások az igényei, és ezzel naponta szembesülni fogunk. Legelsõ lépésként a férjünkkel, feleségünkkel beszéljünk errõl, mindenki mondja el, hogyan képzeli el az együttélést.

A tartósan beteg, ápolásra szoruló idõs hozzátartozókat csak akkor vegyük magunkhoz, ha részt tudunk venni  gondozásunkban. Mindenképpen még a költözés elõtt tisztáznunk kell, mire van szükségük és mi mit tudunk ebbõl vállalni. Amennyiben segítségre szoruló szüleink inkább a saját lakásukban maradnának, akkor meg kell szervezni a házi gondozást és az ebéd házhoz szállítását.

Az összeköltözést addig érdemes lebonyolítani, amíg még szellemileg és testileg fittek a nagyszülõk, hiszen meg kell szokniuk az új környezetet.
Az összeköltözésnek a betegségen kívül egyéb okai is lehetnek. Egyetlen idõs embernek sem jó, ha a házastárs halála vagy válás következtében egyedül marad egy nagy lakásban, melyet nem tud fenntartani.

Az a nagyszülõ, aki ”rászánja magát erre a bátor lépésre” azaz a gyermekei házát választja otthonául, feltétlenül ragaszkodjon a külön lakrészhez. Legjobb megoldás egy apartman kialakítása a házon belül saját konyhával, fürdõszobával, amennyiben erre van lehetõség. Ha közös a lakótér, mindenképpen gondoskodjunk külön szobáról az idõseknek, amit csak õk használnak, és vissza tudnak vonulni, amikor pihenésre van szükségük.

Mielõtt összeköltöznénk a nagyszülõkkel, feltétlenül beszéljük meg, ki mit vár el a másiktól. Legyünk tekintettel arra, hogy mindenkinek megvan a megszokott életstílusa . A gyerekeknek is magyarázzuk el, hogy mindenkinek egyenlõ jogai vannak, nem szabad úgy hozzáállni a dologhoz, hogy ”mi vagyunk  a befogadók és az idõs hozzátartozók csak húzzák meg magukat”.

Fontos, hogy meghatározzuk a  napi együttélés szabályait. Legjobb, ha az unokák  nevelése továbbra is a szülõk dolga marad. Ettõl függetlenül nem baj ha a nagypapa, és a nagymama, kissé kényezteti unokáit, de ha úgy érezzük, hogy túlzásba viszik, üljünk le, és beszéljük meg. Lehetõleg elõre egyeztessük, mit szabad a gyerekeknek megengedni, és mi az, amit nem.

A szabadidõ eltöltése, nevelési kérdések, a bevásárlás, a háztartási kassza témái feltétlenül kerüljenek terítékre. Sokszor az öregek némileg besegítenek a családi költségvetésbe, ezért azt is tisztáznunk kell, mennyit fogadunk el, ha egyáltalán szükség van erre. Sok sértõdést, félreértést elkerülhetünk, ha a vendégfogadás szabályait is megbeszéljük

Az idõsebb szülõk figyeljenek oda, hogy ne kezeljék „gyerekként” felnõtt utódaikat, mert könnyen veszendõbe mehet a fiatalok keményen kiharcolt függetlensége. A nagymamák többsége hajlamos az unokákkal egy szinten kezelni gyermekeiket, szeretik megmondani, mit és hogyan csináljanak. Annak érdekében, hogy ne térjen vissza a régi „szereposztás”, tisztázzuk egymással, mik azok a dolgok, amikbe inkább ne szóljanak bele.

Ha mi, vagy a nagyszülõk nem szeretnénk az összeköltözést, vagy  nem megoldható a szoros együttélés, akkor próbáljunk a közelünkben lakást keresni nekik. Ennek a megoldásnak is számos elõnye van: „elérhetõ közelség”-ben vagyunk, miközben mindenki megtarthatja teljes függetlenségét, valamint nincs tetemes útiköltség, így nagyon gyakran meglátogathatjuk egymást. Ha ezt a megoldást választjuk, feltétlenül legyen kulcsunk a lakásukhoz!