Ez csupán egy vallomás a több ezer, tízezer öngyilkosságot megkísérlõ tizenéves közül… A 12-19 évesek között az öngyilkosság a harmadik leggyakoribb halálozási ok. Egy hazai, megyei felmérés szerint már az általános iskolások több mint 50 százaléka fontolgatta komolyan legalább egyszer az öngyilkosságot. Ennél is ijesztõbb az Egészségügyi Világszervezet elõrejelzése, mely szerint az évtized végére 50 százalékkal nõ meg a lelki beteg gyerekek száma – a jelenlegi adatok szerint öt gyerekbõl már legalább egynél tapasztalható mentális zavar.

Az iskolai megnövekedett nyomás, stressz, a párkapcsolatok ingatagsága, a csonka családok számának növekedése, a drog- és alkoholfogyasztás elterjedése mind hozzájárul ahhoz, hogy egyre több fiatal próbál önkezével véget vetni életének.

Mit tehet a környezet, a szülõk, barátok, pedagógusok, hogy megakadályozzák a tragédiát? Hiszen az öngyilkosság megelõzhetõ – lenne.

A válasz korántsem egyszerû, nincs biztos recept; a szeretõ, gondoskodó családban élõ gyermekek között is elõfordulnak öngyilkossági kísérletek.
Pszichiáterek szerint nagyon nehéz idejében észrevenni az intõ jeleket, a problémákat, mert a fiatalkori öngyilkosságok többsége nem megtervezett, hanem hirtelen indulat, a feszültségektõl való szabadulás, menekülés következménye. Ráadásul a serdülõ korosztályra általában is jellemzõ kísérõjelekkel jár együtt, mint például a túlérzékenység, ingerlékenység, gyakori és gyors hangulatváltozások, feltûnõ visszahúzódás vagy éppen túlzott társasági élet, túl sok alvás vagy alvási nehézségek, étvágytalanság vagy éppen a falánkság stb.

Szülõként nehéz eldönteni, hogy ezek a jelek csupán a kamaszkor tipikus jellemzõi, vagy súlyosabb probléma húzódik a háttérben.
Néhány példa, ami gyakori kiváltója az öngyilkosság gondolatának:

• Egy közeli családtag, barát elvesztése, halála
• Otthoni erõszak és veszekedés
• Szexuális zaklatás
• Terhesség
• Homoszexualitás
• Testi betegség
• Elvált szülõk
• Nehéz iskolai idõszak, problémák az iskolatársakkal
• Depresszió, alkohol- és drogproblémák
• Harag, összeomlás egy szakítás miatt
• Elszigeteltség, támogatás hiánya
• Baráti körben, csoportban elkövetett öngyilkosság
• „Eszközök” könnyû elérhetõsége

Az öngyilkossági kísérletet elkövetõk között majdnem ötször több a lány, de a befejezett öngyilkosságokban a fiúk vannak többségben. Õk alaposabbak, elsõsorban az eszközök kiválasztásában. Legtöbben az akasztást választják, a gyógyszereket, drogokat, de gyakran elõfordul magasból való leugrás, vágó-, szúrószerszámmal elkövetett tett is.
Elkeserítõ adatok és tények, a megelõzés pedig nagyon nehéz, azonban vannak olyan jelek, amelyek figyelmeztethetnek a lehetséges öngyilkossági kísérletre. A legtöbb fiatal valamilyen formában jelzi szándékát a környezetének, s ha odafigyelünk ezekre, még idejében segítséget nyújthatunk.

• Burkolt vagy nyílt fenyegetõzés az öngyilkossággal, „Mindenkinek jobb lenne, ha meghalnék”- tartalmú kijelentések
• Agresszív, ön- és közveszélyes viselkedés (például autóvezetés jogosítvány nélkül és/vagy ittas száguldozás)
• Nagymértékû és gyakori alkohol- és drogfogyasztás
• Öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközök beszerzése (például gyógyszerek felhalmozása)
• Önsebzés (vágás, égetés)
• Megváltozott viselkedés (alvászavarok, levertség, magányba menekülés, étvágytalanság vagy éppen falásrohamok)
• Kedves tárgyak elajándékozása (mintegy búcsúként)
• Olyan elköszönés a hétköznapokban, mintha örökre szólna a búcsú

Laikus szülõként úgy gondolom, nem szabad elfelejtenünk, hogy mi is voltunk kamaszok, viszonzatlan szerelemmel, szétbomló barátságokkal, iskolai problémákkal, magánnyal, kétségekkel, világfájdalommal. Ha ezekrõl akarunk és tudunk beszélni gyermekeinkkel, nagyobb eséllyel dolgozzák fel problémáikat, nagyobb eséllyel fordulnak hozzánk, ha kétségbeesett helyzetben találják magukat. Az is fontos, hogy ismerjük gyermekeink mindennapjait, tudjunk azokról a történésekrõl, amik esetleg kiválthatják az öngyilkos gondolatokat. Figyeljünk a jelekre, és elõzzük meg a bajt!

A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.