Természetesen, a teenagerek motiválása egész éves program, de a jó idõ bizonyosan felhevíti a harcokat ("Megcsináltad a leckéd?" "Nem." "Csináld meg a leckéd!" "Nem csinálom.") Sokan harc helyett azt tanácsolják, vonuljunk háttérbe, kínáljunk támaszt anélkül, hogy követelésekkel állnánk elõ. Ez nehéznek hangzik - valóban az is -, de az alábbi szülõi tanácsok segíthetnek fölismernünk, hogy a frusztrálásnál van jobb eszköz a tizenévesek serkentésére.

Mondjunk búcsút az örökös nyaggatásnak!

"Két lányom van, tizenhárom és tizenhat évesek. Úgy motiválok, hogy nem engedem õket tv-t nézni, internetezni, telefonálni vagy elmenni valahová, csak ha a feladataikat már elvégezték (házi feladat, zongora gyakorlás és takarítás). Nem mondogatom folyton, hogy ezeket a dolgokat meg kell csinálniuk, csak azt, ha nem csinálják meg, akkor szórakozás sincs. Gyakran elõfordul, hogy semmiben sem segítenek, de nem veszekszünk többé. Nem szabad elfelejtenem, hogy ha nem végzik el a feladatokat, nem nyaggathatom õket. Kérek tõlük napi félórát, amit a maguk választotta házimunkával töltenek. Nagyon tetszik nekik, hogy õk választhatják ki, miben segítsenek; ettõl úgy érzik, csapatmunkában végezzük a háztartási feladatokat. Természetesen, ez azt is jelenti számukra, hogy tagjai a házkörüli feladatokat ellátó felnõtt csapatnak.

Hagyjuk õket elkövetni saját hibáikat!

"Fiunk 16 éves, egészen a kilencedik osztályig kitûnõ tanuló volt. Most romlanak a jegyei. De a nagyobb lányunk esetébõl megtanultuk, a gyerekeknek maguknak kell fölismerniük a jó jegyek  fontosságát. Minél nagyobb nyomást gyakorolunk rájuk, annál nehezebben adják be a derekukat. Végül eldöntöttem, ha megbukik, a fiamnak és nem nekem kell osztályt ismételnie. Nem, nem adtam föl, de én csak példát mutathatok. Szülõként emlékeznünk kell rá, hogy az ember a legtöbb dolgot túléli, és ráadásul erõsebb lesz tõlük. Unalmas lenne, ha olyan gyerekeink lennének, akik mindig azt csinálnák, amit mi szeretnénk."

Változtassuk meg a játékszabályokat!

"Tizenhét éves a lányom, és úgy tûnik, hirtelen elveszti az eddig élethossziglannak látszó érdeklõdését a sportok iránt. Megértettük, hagynunk kell, hogy elkövesse a saját hibáit. Amikor visszautasítja, hogy edzésre menjen a bátorításaink vagy akaratunk ellenére, olyankor nyilvánvalóan õ akarja uralni a helyzetet, és ezt ilyen módon gyakorolja. Minél inkább kimutatom a mérgemet, annál kevésbé enged. Inkább támogatom a döntéseit, akármik is legyenek azok. Nem mutatom ki az érzelmeimet, pedig nagyon is bánt az, amivel árt a saját életének. Így már nem olyan szórakoztató az egész játék, és a dolgok megváltozhatnak. Nehéz nem kimutatni az érzelmeket, de azt hiszem, kezdek a lányom viselkedésében némi változást látni, és még csak néhány hete próbálkozunk.”

Kössünk szerzõdést!

„Van egy tizennégy éves fiam, aki (azt hiszi) olyan, mint egy huszonhárom éves. Dühös az egész világra, és semmit sem törõdik az iskolai elõmenetelével. Drasztikus változtatást hajtottam végre a nevelésében: Most úgy felelõs a jegyeiért, hogy nélkülözi a nógatásaimat, de megkapja az ésszerûséget meg nem haladó megerõsítésemet és segítségemet.  Idén elhatároztam, hogy az elfogadható jegyeiért (ötös, négyes, hármas) fizetek neki, ugyanakkor az elfogadhatatlanokért (kettes, egyes) neki kell fizetnie nekem: szerzõdést kötöttünk, és neki kellett elkészítenie az alapszabályokat és a szerzõdést. Alig akartam elhinni, de mûködik a dolog. Mostanában ötösöket, négyeseket hoz, és csak nagy ritkán egy-egy hármast.”

Nézzük saját szerepünket más fényben!

"A teenager évek a legszebbek. Természetesen azonban sem számukra, sem számunkra nem egyszerûek. A tizenévesek sikeres nevelésének a titka, hogy észben tartsuk, mi nem a bírájuk akarunk lenni, hanem a vezérszurkolójuk."