Már korai életszakaszban vedd komolyan az agresszív magatartási formákat!
Amikor ötévesek megverik, megbántják a másik gyermeket, ne könyveld el normális jelenségként. Már az óvodás gyermek tudja, hogy nem szabad fájdalmat okozni a társának. Hiába mondja utólag, „nem akartam“, nem menti fel tette súlya alól. Ugyanez érvényes akkor is, amikor a gyermek letördeli a fa ágait, szándékosan eltapossa a bogarakat, kinyomja a baba szemét, felhasítja a plüssállat hasát.

A kisdiák hazajön és arra panaszkodik, nem tud rendesen odafigyelni az órán, mert a többiek zavarják a tanítást. A szünetekben nem mindig tud kikapcsolódni, mert a nagyobbak elüldözik az alsósokat az udvaron megszokott játszóhelyükrõl.

Nem lehet minden gyermek esetében ugyanazt az egysíkú problémakezelést alkalmazni
Vannak azonban módszerek, amelyek minden szülõ-gyermek viszonyra érvényesek.

Húzz meg világos, egyértelmû határokat gyermekednek! Ezek nem korlátozzák, hanem védelmezik õt. Amennyit megengedsz neki, annyit fog õ is megengedni magának. Amikor bizonyos dolgokat megtiltasz csemetédnek, meglehet, kezdetben hisztizni, tiltakozni fog. Sokan azt gondolják ilyenkor, elvesztem a gyermekem, tönkre teszem a lelki világát.

A túlságosan megengedõ nevelési stílusnak kétféle szélsõséges következménye is lehet: a gyermek egyik esetben gátlástalan, a társadalmi normákat semmibe vevõ felnõtté válik, képtelen lesz kiegyensúlyozott baráti- és társkapcsolatokra. A másik következmény egy önállótlan, magát másoknak alávetõ személyiséggé alakul: az ilyen ember nehezen hoz döntéseket, határozatlan, gyenge a jövõképe, életébõl hiányoznak a világos célok.

Nagyon fontos, hogy egyértelmûen fogalmazd meg, mit szeretnél a gyermekedtõl

• Akkor támassz elvárásokat vele szemben, ha következetesen gondoskodsz arról, hogy teljesítse, és be is tartsa azokat!
• Amikor valamit megkövetelsz a gyermekedtõl, gondold át, te hogyan tudod és szeretnéd õt segíteni abban, hogy azt véghez is vigye!
• Figyelj rá, hogy a csemetéd mindig megértse, mit mondasz, mire gondolsz!
• Ha kérsz valamit a gyermekedtõl, azt mindig egyértelmûen határozottan fogalmazd meg, ne könyörögj neki!
• A bonyolultabb feladatokat szükség esetén oszd fel kisebb egységekre, ne követelj túl sokat!
• Ellenõrizd, betartja-e gyermeked kéréseidet!
• Elõször mindig csak egyetlen viselkedési formára koncentrálj, pl. érd el a gyermeknél, hogy ne szidja csúnya szavakkal testvérét, társait, vagy ne bosszantsa szándékosan a másikat!
• Figyelj oda saját viselkedésedre, hiszen példaképe vagy gyermekednek!
• Kínálj fel számára agresszióhoz nem kötõdõ konfliktusmegoldásokat! Beszéld meg vele, hogyan alakult ki közöttetek a feszültség és arra milyen megoldások lehetségesek!
• Légy résen, kivel tart kapcsolatot fiad, lányod! Amikor észreveszed, hogy gyakran találkozik hasonlóan problémás viselkedésû társakkal, irányító jelleggel avatkozz be!
• Gyakoroljatok együtt gyermekeddel feszültségmentesítõ rituálékat, amelyek hasznos segítségedre lehetnek konfliktusok esetén. „Vegyél nagy levegõt, mielõtt cselekszel, vagy szólsz!”, „A harag rossz tanácsadó.”, „Nyugalomban várakozzatok 20 másodpercet, mielõtt tennétek valamit!”
• Ha a gyermek vét a szabályok ellen, ne próbáld megvédeni az általa elõidézett következményektõl! Tanulja meg, hogy az ilyen cselekedeteinek rá nézve negatív hatása van, ne avatkozz be tehát a következményekbe! Kezdettõl fogva lássa be, hogy felelõsséget kell vállalnia tetteiért! Ha pl. lóg az óráról, mindent végig kell csinálnia, a tanárok el fognak beszélgetni vele, az elmaradt órákat pótolnia kell, stb.
• Tanítsd meg gyermekednek a másik fél megértésének képességét: Mit tennél, ha a veled szembenálló ember helyében lennél? Képzeld csak bele magad annak az embernek a helyébe, akit megsértettél vagy megvertél. Értesd meg gyermekeddel, hogy az agresszió áldozatai szenvednek. A beleérzõképesség és az együttérzés erõsítése természetesen gátolja az agressziót.

A gyermeki agresszióval kapcsolatos problémákat nem lehet egy csapásra megoldani. Kis lépésekben haladj elõre, és jó sok türelemmel vértezd fel magad!