BÚÉK!

Új reményekkel...
Hosszan lustiztunk ma. Magunk is meglepődtünk amikor az óra közelített az 1 óra felé, de olyan jóóóó volt nemsietni sehová.
Ahogy csendben semmittetünk az ágyban Kedvesem hirtelen rámnézett és azt mondta... "Meglátod ez az év nagyon szép lesz... tudom... és különben is... sosem állt kezemre a 7 szám!"

Nos... azt kívánom mindenkinek, hogy "álljon kezére, szívére, lelkére" a 8-as szám...

Ma van önkéntes száműzetésem 4. napja.
Tegnap már csak kicsit sírtam, talán mára teljesen elfogytak a könnyeim.
Néha átfut rajtam egy furcsa érzés... este megfejtettük Zurammal miközben a nap dolgairól beszélgettünk. Ő temetésen volt délután, kissé szomorkás hangulatban jött haza, én pedig magamat sajnáltam - rossz szokás.
Tehát beszélgettünk az élet nagy dolgairól, életről, halálról, fejre eső virágcserepekről, családról, barátokról... és akkor bevillant... gyerekcsicsergés.
Olyan sokan, oly sokszor írják itt, mondják gyerekesek, hogy "ma be nem állt a kölök szája, egyfolytában volt véleménye mindenről..."
Ez hiányzik, holott még el sem veszítettem...
Aszem délután kölcsönkérem a szomszéd csemetéjét!

Nah... vettem a bátorságot és elkezdem... így talán megúszom az agytúrkász terápiát ...
vagy méginkább szükségem lesz rá!

Tegnap veszekedős napom volt... ma magamhoz ölelném a világot... remélem más is van ezzel így...
Felhívtak a munkahelyről, hogy a csapatom már nagyon vár vissza. Erre elpityeregtem mint egy óvodás. Ilyenkor azért szeretem a munkahelyemet!
Uram fagyizni óhajt... én meg felpofozom a diétámat!