nem szex és nem nyújork
Ha egyszer egy buli beindul...

De azt is mondhatnám, hogy csőstül jön a szar.

A kölköcském, már több mint két hete, talán a strandon, összeszedett egy bőrvírust. Kiütések mindenütt, nem mehet napra, kenegetés. Mivel valószínűleg csípte a kis bőrét a víz, így napokig nem akart fürdeni. Kitrükköztük, az apjával együtt tusolnak.
Közben begyulladt a kuki is.
Meg jönnek ki a nagyörlők.

Ma hajnal háromkor felébredt. Vagy négyszer hívott az ágyához, adjak cumit, adjam oda a könyvét, rakjam be az autót. Az ötödik hívásra már kivettem és magunkhoz vittem. Éreztem, hogy vmi. gáz van.
Mutatta, hogy fáj a szája. Adtam homeót. Hozzámbújt, kicsit elcsendesedett, majd visszakérte magát az ágyába.

Utána újból vissza hozzánk, de akkor már zokogott. Mutogatta a száját. Homeo még, majd újból. Közben hasmenése lett. Fél órán belül négyszer pelusoztam át a drágámat.

Fél hétkor csendesedett el, miután meséltem a maciról, akinek megengedi az apukája, hogy bevezesse az autót a garázsba. Fél tízig nyugodtan aludt.

Azóta bevágott két banánt, közben háromszor cseréltem pelust. És újból mutogatja a fogacskáját.

megszakad a szívem, ha szenved

(mégis haragszik)

nem szex és nem nyújork

Az utca egyik végét, - ahogy a romák mondják - csak magyarok lakták. Amarra, lefele voltak a romaházak. Az utca legvégén álltak a rosszabb állagú épületek, aztán jöttek a nagyobbak, a többszintesek.

Egy úgynevezett nagy házba tértem be. Pontosabban, már a kerítés elõtt láttam meg a roma férfit, meg vele három-négy rajcsúrozó gyereket.
Mondtam mi járatban vagyok, azonnal beinvitáltak. Nem nézelõdtem, mégis néhány dolog a szemembe ivódott.

Szokásos, kicsit lomos udvar, az ajtón nejlonfüggöny.
A szoba elõtt a férfi és aki vele jött, egy 12 év körüli kislány, levetették a papucsukat. Én is. Mezítláb léptünk a jó minõségû, dombormintás, királykék padlószõnyegre.

A férfi és a kislány a franciaágyra telepedett, én melléjük. A férfi kistermetû, fehér inges, cserzett arcú.
A kislány, már szinte nagylány. Magasabb, mint az apja, fehérbõrû, zöld szemû. Ha valamit kérdeztem, mindig a kislány válaszolt elõször, s csak utána az apja. A kislány most megy hetedikbe, az apja négy általánost végzett.

[color=blue]nem szex és nem nyújork [/color]

Elfecsérelve

A két kislány általános iskolás, talán hetedik-nyolcadik osztályosok. Szegények, a szülõk több mint egyszerûek. Erre mondják: lumpenek.

Nem messze romák laknak egy udvarban. Nyáron mindig nagy ott az élet, de télen behúzódnak, talán a szeneskályha mellett töltik a napot. Lakik ott minden korosztály, idõs ember, középkorú asszony, húszas éveit taposó fiú.

Esténként a két kislány az utcában kódorog. Szemlátomást várnak valamit, lesnek valakit. Idõnként megállnak, összesúgnak. Egyszer egy füttyszó hallik, a két kislány megindul a hang irányába. Egy fiú áll a kapuban, az egyik lánykával már mennek is be. A másik kint marad...

..pedig kislánynak most még csak szerelmes leveleket kellene írogatnia, pirulva lesni a nyolcadikos nagyfiú pillantását. Ehelyett ki tudja milyen ágyban ismerkedik a szerelemmel.

A szülõk közben otthon a lepusztult lakásban oldják szorongásukat, egészen az ájulásig, borcefrével.

S eltelik néhány év, az élet megismétli magát, már a kislány ül majd a lepusztult lakásban, öreg lesz az arca, pedig még nem is lesz öreg.

nem szex és nem nyújork 40

Vagy.
Ismét beigazolódik, hogy a korunkbeli nagyfiúknak, már rég nem a botsáskák tetszenek.

Érdekes. A baráti körünkben a fiúk kifejezetten hangoztatják, a nő az legyen nő. Legyen cickója, fara, csipője, combja.

Nohát, nekünk aztán van.

Frei is éppen ezt taglalta az egyik műsorában: hogy a divat- és kozmetikai cégek szabályosan lelkiismeret-furdallást akarnak kelteni az érett nőkben azért, mert már nem úgy néznek ki, mint kamaszkorukban. (Voltam én is botsáska, úgy húsz évvel ezelőtt ))

Istenem, hol van már a villendorfi vénusz? (remélem jól írtam) Tudjátok, az tömzsi, csöcsös, segges, combos kis termékenység szobrocska, aki a nőt jelképezi.

Kicsit bosszant, hogy rám akarják erőltetni: ne úgy nézzek ki, ahogy a koromnak megfelelően kinéznék, úgy egyébként.

De tudjátok mit? Le van tojva.
Az igazi pasik - amíg világ, a világ - pasiból vannak.

És ha minden igaz, nekik még mindig a NŐ kell. Így NAGYBAN..

[color=blue]nem szex és nem nyújork 39[/color]Mostanában ritkán kapok arról visszajelzést, hogy számítok-e még valamit a piacon.

A férjem elfogult. Szerencsére.

De hogy nőként mit érek, így beanyamackósodva?

Még jó, hogy vannak munkások! (Sosem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok a pillantásaiknak.)
Kint álltam a kapunál, locsoltam. Rövidnadrágban, bikinifelsőben, a térdemnél a kölköcskémmel. A környéken csatornáznak, a mi utcánkban mennek reggel és jönnek délután a melósok.

Basszus, úgy néztek rám, mint egy ünnepelt szexbombára!
Oké, így, hogy híztam egy kicsit a cickóm is jobb lett, de hasilag is gyarapodtam.
A pasik meg néztek és folyt a nyáluk. Utánuk jött egy másik autó is, nálam fiatalabb pacákokkal, ők is örvendeztek nagyon.

Hoppá! Vagy az ötven fokos melegben a slagból kifolyó vizet kívánták meg?

nem szex és nem nyújork

A folyosón
A férfi már hamarabb ott volt.
A korlátnak támaszkodva állt, cigarettázott.
A nõ ekkor érkezett. Tétova mosollyal köszönt, néhány szót váltottak, majd a székekhez lépett, levetette kabátját és leült. Keresztbe rakta a lábát.
Néhány perc múlva a férfi is mellé telepedett, kettõjük között három ülõke maradt üresen.
Igaz, a kabátok voltak rajta.
A férfi felpattant, nem bírta a várakozást, a folyosó közepe felé sétált. A nõ finoman ingatta lábfejét. A férfi fel-alá járt, újabb cigarettára gyújtott, az ablakhoz lépett, kinézett. Elvágyódott.
A nõ végigsimított harisnyáján, mint aki egy lefutó szálat keres, látszólag tüzetesen vizsgált, valójában azonban a fejében száguldó gondolatokat méregette.
A férfi újból leült, a nõ aprót mozdult. Az ajtó kinyílt, majd becsukódott, majd újból kinyílt, s újból becsukódott.
Kimondták a válást.
A férfi egy bárban keresett menedéket, rendelt valami erõset. A nõ otthon plédekbe burkolta magát, felhúzott lábakkal a falnak dõlt és sírt.

nem szex és nem nyújork

Tizenegy napja nem voltam kint a házból. Elég jó?

Olyan vagyok, mint egy ketrecbe zárt vadállat.

Csak járok, járok körbe-körbe. Talán megmarom a gondozómat. Talán nem.

Mind a két kölök fogzott. A balhét mi anyák vittük el.

Nagyon elfáradtam.

Még nincsenek itt, csak délután jönnek.

Ma hozzászóltam a Petőfi Rádióban egy témához. Hogy milyen, milyen lesz a gyerekünk kamasz korában, mennyire utasít el.

Jártam Raffaihoz baba-mama kapcsolatanalízisre.
A módszere segítségével az anya már az anyaméhben felveheti a kapcsolatot a magzatával. Mivel a tudattalan képek segítségével kommunikál, így az anya és magzata között is filmek peregnek, apró pici mozifilmek.

Az egész ennél persze jóval több és így, hogy a kölköcském kétéves, igazolhatom, hogy valóban működik a dolog. A fiam pont olyan karakterű, mint azt a méhemben láttam. ( Raffai Jenő: Lelki köldökzsinór)

Szóval a műsorban elmeséltem a műsorvezetőnek egy ilyen képet, aki gyakorlatilag lefikázott. Azt mondta, hogy ez egy humbuk.
Még a kiváncsiság halovány jelét sem érzékeltem benne, pedig rádiós újságíró. (Tudom miről beszélek. Hét évig rádióztam vidéken.)
Farkas Mónika okos, igen sokoldalúan művelt, de semmi érzéke egy műsor vezetéséhez. Nulla empátia.
Leginkább önmagát szereti, önmagára büszke, a hallgatóra, annak gondolataira, magára a témára sem kiváncsi valójában.
Szerintem csak az érdekli hogy a saját szép hangját (jó hangja van, szépen artikulá) viszonthallhassa a rádióban.
Hát igen, tulajdonképpen én is ilyen voltam kezdő koromban. (Meg is untam. Ma már nem rádiózom)

Holnap jönnek a barátaink! Juhéjjj!
Úgy száznyolcvan kilométert utaznak hozzánk, a Tisza mentén élnek, ott nőttünk fel mi is.
Ez lesz az első kirándulásuk a babával, az apró legény nyolc hónapos.

A kissrác érkezésére vagy tizennégy évet vártak.
Próbáltak mindent, volt inszemináció, lombik, hormonkezelés... Sikertelenül.
Aztán - ahogy ismerem a történetet - két éve karácsony hajnalban elsöprő vágy kerítette őket hatalmukba. Pedig ők hajnalban eddig még nem is...

Az eredmény? Csoda.
Sima nyugodt várandósság, huszonnégy órás vajúdás és nagy alázattal végigcsinált szülés után megérkezett a kisfiú 4670 grammal és 62 centivel.
Őket várjuk nagy szeretettel.

A depresszió olyan mint egy alattomos kígyó, akkor mar beléd, amikor nem számítasz rá.
Legalábbis első dermesztő csókja akkor ér, amikor azt hiszed, minden rendben. Amikor akár elégedett és akár boldog is lehetnél....
De nem tudsz, mert a festőpalletádról kilopta a színeket.
A rohadék.

Úgy kb. nyolc éve volt két-három esztendő az életemben, amikor szabályosan kizsákmányoltam magam.
Három helyen dolgoztam, és próbáltam baromira bizonyítani, két helyen tanultam. Előtte tönkrement egy ötéves kapcsolatom, majd egy vezetői pályázat kapcsán politikai okokból kicsináltak.
(Pedig - akkor még - nem is politizáltam. De NEKIK sikerült elérniük, hogy meggyőződéses legyek. Na persze NEM AZ Ő OLDALUKON.)
Közben volt egy kis hitelem, meg nyomatnom kellett a tandíjakat is, miközben vidéken alamizsnáért dolgoztam.
Szemetek.
De jött a szerelem (pedig azt hittem örökre (divatos) szingli maradok)
Költözés, munkahelyváltás, ahol, hiába voltam profi, a nulláról kellett bizonyítanom.
Nehezen viseltem, hogy a pelyheshátú kezdőkkel kerültem egy kalap alá.
Elkapott.
A gyepresszió.
Egyfolytában aludtam. És ittam. Sokat, sokat.
Aztán jött a sikerteln terhesség, beláttam szakember segítsége kell, de erről már írtam.

A depresszió szemét. Mert nincs joga most itt terpeszkedni.
Szeret a férjem és én is szeretem. Egészséges (kop-kop-kop) gyerek, szép ház.
Allora, che cazzo voi?

Kb. fél éve vettem észre, hogy újból itt a depi. De azt is észrevettem, hogy cilkusfüggő.
A középidőig oké vagyok, utána indul lefelé az óriáskerék. Az ijesztő az az egészben, hogy képes egyre-egyre mélyebbre jutni.
A holdtöltém előtt egy héttel már elég hülye vagyok, három-négy nappal a mensi előtt már átgondolom azt is, hogy mi lenne, ha átugranék az üvegablakon. Ilyenkor csak üvöltözöm a gyerekkel.

De három hónapja el kezdtem szedni egy gyógynövény alapú (orbáncfű) tablettát a ( és bizony ez itt a reklám helye) a REMOTIV-ot.
Ők azt írják, hogy szedjem három hónapon át, rendszeresen, én csak a második félidőben eszegetem, de úgy nagyjából beválik. Most már csak kedély-bajnok nem vagyok, de már el tudom magam vonszolgatni valahogy.
Igaz most kiakadtam. Gondolom a kánikula és bezártság.
De most megint látok valami fényt.
Úgy kb. két hétig.
Vagy tovább is?

Nem haragszik rám.
Jeleket küldött. A fenyőfa ágaira, tőlem két méterre, kis cinegék gyülekeztek. Pontosan öt, egymás után jöttek, itt-ott üldögéltek. Majd eltűntek.
A középkori számmisztikában az öt a szeretet száma.
Nem haragszik, de neheztel.
Olyan fejfájást küldött, hogy majd' szétszakadt a fejem. Talán ezt jelenti: ne agyalj, annyit!
Oké, megpróbálom.

Ki vagy te Isten, baszd meg, hogy így szívatsz? Ki vagy te, baszd meg, hogy azt mondod, fájdalommal szüljem meg a gyermekem? Egy nő miatt teszed ezt, akit vágyat ébresztett egy férfiben?
Viccelsz?
Hát ki teremtette a vágyat? A férfitól eltérő izgalmas dombocskákat? Ki kreálta meg a hüvelyébe pontosan illő és kívánkozó kardot? Én?
Na ne viccelj, Isten!
Te most szívatsz engem!
Hidd el hiszek benned. Én vagyok Ágnes, a bárányod. Agnus dei.
Vagy szórakozol? Esetleg unatkozol ott fent? És tréfákat kreálsz magadnak e döguncsi világegyetemben?
Ne csináld, barátom!
Ha tényleg Isten vagy, miért mondod, hogy különb a férfi? Különb vagy csak más? Ember ő is. És én? Mi vagyok? Állat?
Talán irigy vagy, hogy képes vagyok gyermeket hordani, testemben növeszteni, majd táplálni?
Mi az, irigy vagy, Isten? Nem lehetsz, csak ha férfinak vallod magad.
De, hisz állítod, nem vagy semmilyen, egyenlőnek mondod magad a Mindennel.
Akkor meg mi van, baszd meg?
Mit kábítasz?
Vagy nem Te csinálod a balhét?
Mások kreálják? Akik torzították irományodat? Akik hamisították diktálmányodat?
Talán csak nem kiderül, hogy ismét a férfivilág áldozatai vagyunk?
Ahol a férfiak rettegnek a hold járásával menstruáló, testükben gyermeket növesztő, izgalmas mellükből gyermeket táplálni képes istenasszonyoktól?
Ki fordította a Bibliát? Lám-lám, férfi?
S vajon ki írta? Vajon ki volt képes írni, akkoriban? Tán csak nem a férfi?
És vajon ki rettegett a csodálatos vulva hatalmától, ami befogad, majd gyermeket ad? Tán a nő?

Az én Istenem szeret.
Az én Istenem nem bosszúálló.
Az én Istenem nem tesz különbséget.
Az én Istenem azért teremtett, hogy élvezzem teremtettségem.
Az én Istenem türelmes, megértő, segítő, és olyan, amilyen én soha nem leszek.

A gyerek nyekereg, hogy lyukas cumi, nem akar aludni. Egyre kevésbé bírom a strapát. Eleinte példás anya voltam, aztán nagyon jó, most meg baromi szar.
A férjem erőlteti, hogy vágjuk minicsoportos oviba a kölköt, én meg ellenállok, pedig megfulladok itthon.
Az agyamban tombol a sztereotípia, hogy a gyereknek kell, hogy három éves koráig az anyjával legyen.
Közben meg arra gondolok, hogy talán jó lenne, ha néha látna más felnőttet, meg gyerekeket rajtam kívül.
Mi mindig kerten belül vagyunk, ettől hülyülök meg.
Azért, mert nem üvöltözök folyamatosan, a férjem azt hiszi, hogy megszoktam.
Dehogyis! Csak még nem szöktem meg.
A férjemnek biztosan jó hazajönni a diliből, a büdös, kutyaszaros, idegbeteg , tuskó Budapestről, de nekünk...?
Az idilli környezet egy egymásba-fulladásos halál.
Ahol nincs ember, nincs gyerek, nincs gondolat, nincs beszéd. Nincs semmi.
Csak babaszpícs, nyekergés, meg butított-gondolat.

Köccépen. Kommentek

A gyerek nyekereg, hogy lyukas cumi, nem akar aludni. Egyre kevésbé bírom a strapát. Eleinte példás anya voltam, aztán nagyon jó, most meg baromi szar.
A férjem erőlteti, hogy vágjuk minicsoportos oviba a kölköt, én meg ellenállok, pedig megfulladok itthon.
Az agyamban tombol a sztereotípia, hogy a gyereknek kell, hogy három éves koráig az anyjával legyen.
Közben meg arra gondolok, hogy talán jó lenne, ha néha látna más felnőttet, meg gyerekeket rajtam kívül.
Mi mindig kerten belül vagyunk, ettől hülyülök meg.
Azért, mert nem üvöltözök folyamatosan, a férjem azt hiszi, hogy megszoktam.
Dehogyis! Csak még nem szöktem meg.
A férjemnek biztosan jó hazajönni a diliből, a büdös, kutyaszaros, idegbeteg , tuskó Budapestről, de nekünk...?
Az idilli környezet egy egymásba-fulladásos halál.
Ahol nincs ember, nincs gyerek, nincs gondolat, nincs beszéd. Nincs semmi.
Csak babaszpícs, nyekergés, meg butított-gondolat.

Köccépen.

Attól mindig elborul az agyam, amikor beírok valamit, ráadásul hosszú és ráadásul nem tudom újból reprodukálni, szóval amikor elküldeném, valahogy betojik a központi szerver és elszáll az egész cucc a francba. Már nem először járok itt így.
Vagy én vagyok a béna?

...amikor ötszáz fok van és a halántékomon folyik a víz...
...amikor menstruálok és a gyerek két centiről nézi, amint betétet cserélek...
...amikor erőm utolsó morzsáival próbálok a férjemnek valami vacsorát összeütni, miközben a kölök a combom rángatja, hisztizik és nyekereg...

nos, ilyenkor elég alacsony a tolerancia-küszöböm.

A kölköm éppen most vágott teljes erőből arcon. Már nem először. Hiába mondtam neki, hogy nem szabad, kértem szépen, csúnyán, hasztalan. Játszótérre nem járunk, mert itt nincs, nem nézünk tévét, mi nem verjük sem egymást, sem őt, nem láthatta ezt sehol. Elkeserít...Pedig előtte nevetgélve játszottunk.
Az arculvágáson most megsértődtem, és feljöttem írni a galériára.

Szóval klinika. A sivatagi oroszlán módjára üvöltöző nőnek nem volt fogadott orvosa, gyorsan beindították nála a szülést, kenték zselével, nyomták bele a fájdalomcsillapítót, csak hogy hamarabb szabaduljanak tőle. A szülését is végigordította, én meg próbáltam még mindig nagyon bátornak és eltökéltnek tűnni.
Azon imádkoztam, hogy csak ne ezzel a nővel kerüljek egy szobába a gyermekágyas osztályon. És de. Ráadásul pont a mellette lévő ágyon helyeztek el.
Egyszer bejön egy orvos, és szinte nekiesett a kiscsajnak, igen, közben kiderült, hogy 23 éves, pedig a súlya és a fizimiskája miatt negyvennek nézett ki.
Szóval nekiesett, mondván: hogyan lehet az, hogy hepatitisze van. Nem szűrték? Így szült?
A babáját nem kapta meg. Kiderült, hogy már a méhben kapott valami fertőzést, az intenzíven van, élet és halál között.

Nekem most ez a születés hete.
Így hát erről írok. Nyugi, már nem olyan súlyos dolgokat, inkább csak sztorizgatok.
Amikor bementünk a klinikára, és bekerültem először a hatágyas vajúdó szobába, két másik kismama volt ott.
Én úgy érkeztem, hogy majd most kezdődik életem legmeghittebb, legbensőségesebb, no és legfájdalmasabb élménye, ehhez képest...
A szemben lévő ágyon egy félig kába nő feküdt, nem tűnt terhesnek, be volt infúziózva. Percenként hányt. A szülésznő rögvest szolgált a magyarázattal - koraszülés.
A mellettem lévő ágyon feküdt a nő, aki úgy üvöltött, mint a sivatagi oroszlán. A szülésznő próbált vigasztalni: nyugalom, neki már a harmadik gyerek, és csak egy ujjnyira van kitágulva, ennek a nagy része valószínűleg hiszti. Nyugalom, nem törvényszerű, hogy ilyen legyen egy szülés.
Pedig ekkora már lehámlott rólam a bátorság és magabiztosság. Kezdett visszasettenkedni a rettegés...
( a kölköcském már félig szunyókál. Elcsicsiztetem. Majd folyt.köv.)