[color=blue]nem szex és nem nyújork [/color]

Elfecsérelve

A két kislány általános iskolás, talán hetedik-nyolcadik osztályosok. Szegények, a szülõk több mint egyszerûek. Erre mondják: lumpenek.

Nem messze romák laknak egy udvarban. Nyáron mindig nagy ott az élet, de télen behúzódnak, talán a szeneskályha mellett töltik a napot. Lakik ott minden korosztály, idõs ember, középkorú asszony, húszas éveit taposó fiú.

Esténként a két kislány az utcában kódorog. Szemlátomást várnak valamit, lesnek valakit. Idõnként megállnak, összesúgnak. Egyszer egy füttyszó hallik, a két kislány megindul a hang irányába. Egy fiú áll a kapuban, az egyik lánykával már mennek is be. A másik kint marad...

..pedig kislánynak most még csak szerelmes leveleket kellene írogatnia, pirulva lesni a nyolcadikos nagyfiú pillantását. Ehelyett ki tudja milyen ágyban ismerkedik a szerelemmel.

A szülõk közben otthon a lepusztult lakásban oldják szorongásukat, egészen az ájulásig, borcefrével.

S eltelik néhány év, az élet megismétli magát, már a kislány ül majd a lepusztult lakásban, öreg lesz az arca, pedig még nem is lesz öreg.