nem szex és nem nyújork

Nna, megvolt a könyvbemutató.
Semmi kedvem nem volt rá elmenni, de azt gondoltam, mi van, ha ez az első és utolsó könyvismertetés, amiben én is szereplek?
Ezúttal már nem rittyentem ki, oldalzsebes gatya, edzőcípő, pulher. Senkit sem hívtam meg, kivéve a nagynénémnek (értő szem), küldtem át a meghívót, de nem jelzett vissza, így majdnem a nyakába ugrottam, amikor megláttam.

...a szerzőknek ki kellett ülniük a plénum elé. Régen rendszeresen szerepeltem a nagyközönség előtt, legyen az tanítás vagy beleokoskodás az éterbe. De most? Tiszta ideg voltam.

Előadóművészek olvastak fel mindenkitől valamit, tőlem pont azt a francos Széket, amit anno, még itt is feldobtam a bejegyzéseim közé.

A kiadó vezetője meg olyan fifikás kérdéseket tett fel nekem, amiket nem is értettem, az első az volt, hogy ösztönösen vagy tudatosan írok így és követem ezt a feminista irányzatot. (Mi vaaan???) - ijedtemben azt válaszoltam, hogy ösztönösen, utána meg mentegetőztem, hogy de hisz én nem vagyok feminista, erre ő mentegetőzött, hogy nem is arra gondolt, hanem hogy vajon hogy lehet az, képes vagyok férfi fejjel is gondolkodni. Erre előjöttem Jung anima-animusával, de utána lenéztem az oldalzsebes gatyámra, meg az edzőcipőmre, és arra gondoltam, jézus, ezek azt hiszik, hogy leszbikus vagyok?

Utána a kiadónak bemutatkoztam személyesen is, aki kétszer is mondott kedves dolgokat, a nagynéném meg büszke volt rám, nem voltam béna, nem, nem beszéltem hülyeségeket.

(izgalmas intellektuális élmény volt. de hogy ez a feminista izé hogy jött ide?)

Mind a két kölök fogzott. A balhét mi anyák vittük el.

Nagyon elfáradtam.