A kölköm éppen most vágott teljes erőből arcon. Már nem először. Hiába mondtam neki, hogy nem szabad, kértem szépen, csúnyán, hasztalan. Játszótérre nem járunk, mert itt nincs, nem nézünk tévét, mi nem verjük sem egymást, sem őt, nem láthatta ezt sehol. Elkeserít...Pedig előtte nevetgélve játszottunk.
Az arculvágáson most megsértődtem, és feljöttem írni a galériára.

Szóval klinika. A sivatagi oroszlán módjára üvöltöző nőnek nem volt fogadott orvosa, gyorsan beindították nála a szülést, kenték zselével, nyomták bele a fájdalomcsillapítót, csak hogy hamarabb szabaduljanak tőle. A szülését is végigordította, én meg próbáltam még mindig nagyon bátornak és eltökéltnek tűnni.
Azon imádkoztam, hogy csak ne ezzel a nővel kerüljek egy szobába a gyermekágyas osztályon. És de. Ráadásul pont a mellette lévő ágyon helyeztek el.
Egyszer bejön egy orvos, és szinte nekiesett a kiscsajnak, igen, közben kiderült, hogy 23 éves, pedig a súlya és a fizimiskája miatt negyvennek nézett ki.
Szóval nekiesett, mondván: hogyan lehet az, hogy hepatitisze van. Nem szűrték? Így szült?
A babáját nem kapta meg. Kiderült, hogy már a méhben kapott valami fertőzést, az intenzíven van, élet és halál között.