A kölköcském egyébként tegnap nagyon merkúros vagy szaturnuszos volt, mert baromi rossz napja sikeredett..
Miközben locsoltam a tuját, ő felmászott a mászókára és gondolom megint azt hitte, hogy már igazi nagyfiú, talán nem kapaszkodott eléggé, pedig ott álltam mellette, gondolom le akarta magát ereszteni izomból, a lényeg az, hogy esett, a mászóka fája végigkarmolta-ütötte a hátát, nagy sírás, tenyérnyi vörös volt, aloe gél spriccelve és "sok pusi-pusi" a hátára....
De a kis motorja elfújta a fájdalmat, felborult vele, nevetett, én odébb léptem elzártam a csapot, de akkor már sírt, hozzáugrottam, véres volt a szája, elharapta valahogy a nagy motoros küszködésben...
Ekkor már éreztem, hogy ez már nem a mi napunk, azaz óránk. Mert a horrorok kb. 45 perc alatt történtek meg.
Csupasz volt, pelus nélkül rohangászott kint, mondta vécé, rohanás be, vécészűkítő, kis sámli, fel, majd sikertelenül le. Rosszul lépett a sámlira, nem a közepére, hanem a szélére, a kis recegős szar fenéken vágta, de úgy, hogy bepirosodott, sírt. Ekkor már kínomban röhögtem.
Közben bejött egy baromi nagy bögöly a konyhába. A kölök már kint sertepertélt, persze bejött anya nagy izgatott rohangászására, mondtam, kicsim most menj ki, anya hajkurássza a legyet. A légy fel a mennyezeteig a polc mögé, én partfissal ösztökéltem a konyha elhagyására, mire az erős, agresszív, baromi nagy dög egy durva döngéssel leugrott a polcról és teljes erővel a gyerek arcának repült. Sírás. Ekkor már tényleg röhögtem.
A férjemnek be kellett mennie dolgozni, én meg alig vártam, hogy a kölköcskét bepattintsam az ágyba. Ott legalább biztonságban van.
Elvileg.