Most jöttünk haza vidékről, a mamákoktól. Sejtheted...
Két és fél nap hepa.
Esténként elmentünk bowlingozni, a férjem felszabadult volt, tarolt és ez jól állt neki.
A kölköcske már alapból Böbénél alszik, így nekünk maradt az önfeledt éjszakázás, itt vagy ott, így vagy úgy.
A férjem pacallá vert a bowlingbané s ez jó. És az is jó, ahogy biztatott, és drukkolt. Tök mindegy, játszottunk.
Jó dolog rendszeresen bebizonyítanunk egymásnak, hogy nem csak apa és anya vagyunk, hanem két gyagya barát, mint régen, két vagány haver, no meg egy férfi és egy nő.
Amikor külön vagyunk a kölköcskétől, rendre visszatalálunk egymáshoz, aztán meg alig várjuk, hogy a kicsi embert magunkhoz szoríthassuk.
Ilyen ez.