Az asszony egy lépcsõn ült. Ott a fodrászüzlet ajtajában. Mögötte pici helyiség, a dauervíz erõs szaga kígyózott a résnyire hagyott ajtón kifelé. Az asszony szemlátomást csak félfenékkel helyezkedett el a lépcsõn, egészen pontosan a másodikon, az egyik lába felhúzva az elsõn pihent. Haja barnás vörösre volt színezve, benne a dauer kifésült boglya. Nem lehetett több negyvennél, talán harmincöt volt, mégis többnek látszott. Táskáját az ölében szorongatta. Rajta szürkés dzseki, valami pulóverféle, fekete, talpas sztreccsnadrág. Lábán világoskék bokazokni, lakk félcipõ. Minden figyelmét a kezében tartott Romana-ra összpontosította. Szemlátomást elmerült az olvasásban...
" Jennifer kisimított a szemébõl egy szõke göndör tincset, majd egy kontyot formázott, és finom ékövekkel kirakott csattal rögzítette haját. Elégedetten pillantott magán végig. A hófehér, nyitott hátú estélyi ruha kívánatosan simult sporttal formált tökéletes alakjára, aranybarna bõre jól érvényesült a finom kelmében. Ebben a pillanatban lépett be Roger, még mindig teniszszerelésben. A pamut póló verejtéktõl átitatva tapadt domború mellkasára, a rövidnadrág kihangsúlyozta milyen férfiasan izmos a lába."
Az asszony, a kék zokniban, a szürke dzsekiben, dauerolt boglya hajjal észre sem vette, hogy elhalad valaki mellette. Miközben elmerült az álomvilágban a körmét rágta.