A férjem egy szál fütyiben áll az íróasztalon, és a gyerek lila műanyag lapátjával pakolgatja a kéregmulcsot a muskátlik alá az ablakban. A látvány kb. Szebeni fotókönyvébe való, mondjuk Ilyenek a pasik címmel.
Egyébként a drágámnak vannak ilyen megdöbbentő dolgai, főleg ez az egy szál fütykösben való rohangálás, amitől nekem sokszor égnek áll a hajam.
Klasszikus kép az is, amikor hazajön a munkából, és ingben, nadrágban, a vállán még a bőrtáskájával, a nyakában a belépőjével már locsolja az utat a ház előtt.
...vagy alsónadrágban és ingben füvet nyír...
...vagy alsónadrágban és atlétában főz a konyhában...
A kis pasi meg? Mindig padlóra küld.
Bementünk a garázsba. Tudja jól, hogy amikor lehúzzuk a garázskaput, akkor már nem szabad visszamenni. Ült a kis motorján, a kapu már félig lent volt, amikor hirtelen megfordult, és úgy gondolta, még gyorsan visszaslisszol. Hiba volt. A garázskapu éppen a fején landolt.
Nagyon megijedtem. A gyerek baromira sírt, belőlem kifutott az erő. Szerencsére nem lett nagyobb baj, de lehetett volna. A kölköt egyszerre dajkáltam és szidtam. Meg magamat. Hogy nem pillantottam hátra.
Így indul a hét.